A tanítói és a költői hivatás találkozása
Szebényi Ildikó a Virányos Általános Iskola szeretett tanítója volt közel húsz éven keresztül. Nyugdíjba vonulása után még több időt tudott szentelni a versírásnak. Gyermekversek című kötetének bemutatóját a Hegyvidék Galériában, sajnos, már nem érhette meg.
„Hetedik, gyermekverseket tartalmazó kötete Szebényi Ildikó utolsó verseskötete, amelynek külön érdekessége, hogy a Virányos Általános Iskola tanulói illusztrálták” – nyitotta meg a Gyermekversek című könyv bemutatóját Csepreginé Volosinovszki Mária, a hegyvidéki polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője. A költő ugyanis közel húsz éven át elismert és kedvelt tanítója volt az iskolának. Aktív korában számos kerületi szavalóverseny megszervezése fűződött a nevéhez, nyugdíjba vonulása után pedig még több időt tudott szentelni a költészet iránti szeretetének, a versírásnak.
Eddigi hat felnőtteknek szóló verseskötetét is nagy örömmel támogatta a Hegyvidéki Önkormányzat. Műveivel a Magyar Napló folyóirat hasábjain is találkozhattak az olvasók. A mostani könyv megjelenésében nagy szerepet vállalt Szerdahelyiné Jászberényi Ágnes, aki több mint harminc éven át irányította a Virányos Általános Iskolát, valamint Kollega Tarsoly István, a Tarsoly Kiadó igazgatója. Az irodavezető üdvözölte a könyvbemutatón megjelenő dr. Kaszás Ferencet, Szebényi Ildikó férjét, továbbá Rák Kati színművészt, aki szülőként jól ismerte a pedagógus költőt és verseit.„A nem éppen könyvet forgató korszakban különösen nagy jelentősége és értéke van ennek a műnek, gyarapítja kincsestárunkat, kultúránkat – csatlakozott a megnyitón elhangzottakhoz Szerdahelyiné Jászberényi Ágnes, majd a kötet »szerzőtársait«, a diákokat is megszólította. – Bízom benne, hogy amikor nagy művészek lesztek, büszkék lesztek arra, hogy már másodikos korotokban nyomtatásban megjelent az alkotásotok.”
Arról is szólt, mennyire különleges élmény volt látnia, hogyan készültek a rajzok az első benyomást követően. „Egy verseskötet elolvasásánál mintha egy fát ültetnénk kertünkben, a lelkünk környezetvédelmével így tudunk törődni” – fogalmazott, majd hozzátette, Szebényi Ildikó otthon érezte magát a virányosi iskolában, szerették a tanítványai, a szülők, a kollégái is. A Virányos mint kedvenc helyszín több versében szerepel.
Kollega Tarsoly István méltán büszke erre a könyvre. Kiadója amúgy nem ebben a műfajban mozog, de amikor megtapasztalta a lelkesedést és odaadást, amivel az iskola és az önkormányzat is hozzáállt a kötethez, úgy gondolta, szívesen megjelenteti. „A gyermekvers nagyon fontos műfaj, és Szebényi Ildikónak, aki költő és tanító is volt, ebben a verseskötetében találkozott össze a két hivatása. Méltó módon záródhatott le a pályája” – mondta befejezésül a kiadó vezetője.
Az esten közreműködő Rák Kati Szebényi Ildikó felnőtteknek szóló verseiből válogatott, előadásával ízelítőt adva e sokszínű, filozofikus, mélyen humánus, természeti képekkel teli költészetből. A kötetbe illusztrációkat készítő gyerekek külön műsorral készültek a bemutatóra, az iskola tanulóinak szavalókórusa egy csokor gyerekverssel lépett fel. A Hónapok című költemény alapján – „…júliusban minden forró, a szívem egy lüktető tűzhányó/augusztusban csendesednek az égre pingált fellegek/szeptemberi iskola, a gyereket, hamm, bekapja!...” – azt gondoljuk, egy ilyen iskolába, amelyikben ennyire kedves, finom humorral átitatott kis költeményekhez rajzolhatnak a diákok, és ekkora örömmel készülnek az előadásra, bizony, nem is lehet rossz járni…
Szepesi Dóra