Az alulértékelt magyal

A kissé idegenül csengő nevű magyal szúrós, örökzöld levelei és télen is tetszetős piros bogyói leginkább a karácsonyi képeslapokról és más dekorációkból ismertek. Hiába fordul elő viszonylag gyakran a hegyvidéki kertekben, sohasem díszítjük vele lakásunkat, mert nálunk ez egyszerűen nem szokás. Így aztán – ha csak kertészkedés közben meg nem szúr minket – talán tekintetre sem méltatjuk a környezetünkben élő példányokat.
Az ókorban mindez egészen máshogy lett volna, mert a Földközi-tenger vidékén elterjedt növény egyszerre volt a téli napfordulóra időzített, többnapos római szaturnáliák kelléke és a germán druidák szent növénye. Ez utóbbi főleg annak köszönhető, hogy egyes magyalfajok nagyon hasonlítanak némely tölgyfajokra (például a magyaltölgyre), így aztán a botanikailag kevésbé jártas – és talán tisztánlátásukban is kissé akadályozott – druidák mindkettőt tisztelték és használták. Olyannyira, hogy mai angol neve (holly, mint Hollywood) is a tölgy ősi elnevezéséből alakult ki. Pedig a két növénycsoportnak a megjelenésen kívül nem sok köze van egymáshoz!A korai középkorban, ahogy a barbár törzsek találkoztak a kereszténységgel, átalakult a magyal körüli szimbolika. A romantikus lovagok továbbra is az igazság jelképeként szerepeltették címerükben, de a falvakban már nem a rontás elűzésére és villámcsapás ellen ültették előszeretettel, hanem mert szúrós leveleiben Krisztus töviskoszorúját, piros bogyóiban a vércseppeket látták megjelenni.
A karácsony előtti időszakban kevés dekoratív növényt kínál a természet, így a magyal könnyedén helyet kapott a díszítésben. A tartós és megszáradva is tetszetős örökzöld levelek – a fenyőhöz hasonlóan – az örök élet jelképei. Lángnyelvekre emlékeztető alakjukat Istennek a népe iránt érzett lángoló szeretetével is összefüggésbe hozták, így még könnyebben hódította meg az Istengyermek megszületésének ünnepét.A középkor homályába vész, hogy honnan ered a legenda, amely szerint Krisztus keresztje is magyalfából készült – még ha nehezen hihető is, hogy a vékony törzsekből hogyan készülhetne keresztfa. A faj rejtélyekkel övezett történetének hatásait azonban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy korunk legismertebb varázslóját is egy magyalból készült varázspálca választotta ki magának.
A gazdag szimbolika után nem meglepő, hogy a magyal egyetlen nemzetségként képvisel egy kiterjedt oldalágat a növényrendszertan ágbogas fáján. Közel ötszáz faja benépesíti a nagyvilág mérsékelt övi területeit. Már emlegetett piros bogyói – bár koffeint és a kakaóból ismert teobromint is tartalmaznak – számunkra mérgezők, a madaraknak viszont kedvelt csemegéje.A kemény és szúrós levelekből álló lombozat sok szárnyasnak a táplálék mellett védelmet is jelent a ragadozók és a zord tél viszontagságaival szemben. A nálunk előforduló közönséges magyal jellemzően 6-8 méter magas, igénytelen, kétlaki cserje. Vita folyik arról, hogy a tölgyesekben élő egyedei őshonos állományok maradványai vagy a dísznövényként behozott tövek kivadult leszármazottai.
A Hegyvidék erdeiben ritkábban, ám az öreg villák és társasházak kertjeiben többfelé találkozhatunk vele. Kerületünk köves talaja nem rettenti el, hosszú életével a kertészeti divathullámokat is zavartalanul átvészeli. Türelmesen várja, hogy a madarak közti népszerűsége átterjedjen ránk is, és csinos hajtásaival hozzájárulhasson feldíszített lakásaink ünnepi hangulatához.

B.