Megragadni az elmúló időt
Mostanában leginkább az idő megragadása foglalkoztatja; a múlt, a jelen, a jövő érzése, az elmúlás. Képeinek felületei ezért is ilyen kopottak, súroltak, színei visszafogottak. Miroljuba Gendova majd’ harminc éve él Magyarországon, félig magyarnak vallja magát. A bolgár festőművész alkotásaiból nyílt tárlat a Galéria 12 Kávézó és Borbárban.
Miroljuba Gendova festőművész új kiállításának megnyitója előtt módomban állt néhány kérdés erejéig beszélgetni vele. Érdeklődésemre, hogy mióta alkot a nyomatszerű technikával, elmondta, régóta foglalkozik a kép plasztikájával, és a munkákhoz sokféle építészeti anyagot használ fel. Szereti, amikor rusztikus a festmény, mert sokkal több érzést sugároz, mint egy lapos felületű kép, végül pedig a festett kép és a szobor közötti relief alakul. Az utóbbi időben színben kicsit visszafogottabbak a képei, mondhatni, majdnem színtelenek. Az új tendencia a minimal artot reprezentálja, de abban is megvan a plasztika.
Hogyan alakulnak, mitől lesznek rusztikusak a művek? A formákat öntvényszerűen készíti: ami az öntvény alján van, azt ragasztja rá a felületre. Néhány most kiállított alkotása egészen képszerűen ábrázolja a múltat, az őslényeket, az ősidőket. „Általában nagyobb méretben dolgozom, de ide kisebb képeket hoztam, mert ez a hangulatos hely ezt igényli” – tette hozzá.
Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, a világos színű, fehér képek azért is közel állnak a szívéhez, mert ő maga porcelánművész. Amikor egy kiállításon meglátta Miroljuba Gendova műveit, annyira megtetszettek neki, hogy meghívta őt.
Az alkotó XII. kerületi kötődéséről is említést tett Breznay András festőművész. A Mednyánszky Társaság elnöke 2003–2017-ig nemzetközi művésztelepeket szervezett és vezetett a Hegyvidéken, onnan ismerik egymást. Ebből a körből meg is maradt egy baráti társaság, együtt járnak a Zerindi művésztelepre. „A művésztelepen lehet megfigyelni igazán, hogyan dolgozik Mira egyszerre négy-öt táblán is: csiszolja, szárítja, patinázza a képeket. Ránézésre a kész műveken nem lehet látni, de rengeteg munka van benne” – fogalmazott.
A művész életrajzába is betekinthettünk. Miroljuba Gendova Budapesten született, Szófiában kezdte a művészeti gimnáziumi éveit, majd a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt, aztán posztgraduális képzésben az Iparművészeti Főiskola textil és gobelin szakán végzett. Bár fő megjelenési területe a festőművészet, ám a rá jellemző kreatív eleganciával képes megteremteni ruhákat, ruhakiegészítőket, dekoratív textileket is.
A Józsefvárosban lakik, ott van a műterme, de sok szállal kötődik a Hegyvidékhez. Az itteni bolgár nemzetiségi önkormányzat alelnöke volt négy évig, utána négy évig az elnöke. Számos kiállítása közül most csak az ittenieket említjük: volt tárlata a bolgár nemzeti ünnep alkalmából a MOM Kulturális Központ kupolatermében, az önkormányzati folyosógalériáján és a Jókai Klubban is.
A képekkel kapcsolatban, bevezetésként, Breznay András egy kis művészettörténeti előzményt vázolt fel. Picasso találta ki, ő alkalmazta először azt a módszert, hogy valamilyen idegen anyagot tett a képbe. 1908 körül, hirtelen ötlettől vezérelve, beleragasztott egy papírlapot az egyik képébe. Így született meg a kollázs, és ezzel az analitikus kubizmus után megkezdődött a szintetikus kubizmus, az „összerakó” művészet időszaka. Az alkotók elkezdtek gyűjteni mindenféle anyagot, szalvétát, buszjegyet, újságpapírt, tapétát.
Újabb nyolc év elteltével „kitört” a dadaizmus, a mozgalmárok elképzelése szerint semmit nem kellett ábrázolni, mondani. A nihilista érzésvilágot az első világháború hozta magával, nyomdokain mégis sok olyan műfaj megjelent, ami a dadaizmusból nőtt ki, mint például a kollázs továbbfejlődésével a talált tárgyak művészete.
Miroljuba Gendova képeinél felfedezhető a funkcióból való kiemelés. „Igaz, hogy a dadaizmus százéves évfordulója 2016-ban volt, és 2020-ban már a mozgalom kifulladásának centenáriumát ünnepelhetnénk, viszont most hihetetlen aktualitása lett” – említette meg érdekességként a művészettörténész. A hulladék, a tárgyi szemét hihetetlen mennyiségére utalt; elég csak arra gondolnunk, hogy az óceánok műanyag palackokkal vannak tele, és már a halak testében is mikroműanyag szemcséket találnak.
Az eldobált tárgyak Miroljuba Gendova művészetében autentikusan jelennek meg. Megtudtuk, hogy amiket itt, a kiállításon látunk, otthona falain is ott vannak, a saját lakását is építi, díszíti éppen. 
Miroljuba Gendova alkotásai egyfajta emelkedettséget sugároznak. Erre a művek címei – Nyomatok, Gondolatok, Burkoltan 1–2–3., Vissza a kezdethez 1–2–3., Múlt, Rég volt, Vízszintes, Minimal Art 1–2, Kövület, Egyensúly – is utalnak. A szakralitás már a barlangrajzainál (Vissza a kezdethez 1–2–3.) felfedezhető. Vörös, meleg színű képei ellenpontba kerülnek a fehérbe hajló, itt-ott templomot sejtető, modern, elhasznált felületű műveivel.
„A maga idejében, ki tudja, milyen értéke volt egy barlangfestménynek, ma már felbecsülhetetlen. Az idő múlásával ezek is egy kor jellemző felületei, reliefjei lesznek… – zárta szavait Breznay András. – Az egésznek az üzenete talán az, hogy nagyon meg kell becsülni a múlt dolgait. Azzal, hogy a művész kiemeli a talált, eldobott tárgyak megbecsülését, rávilágít arra, hogy értékük van. Nem is tudom, Ország Lili óta ki foglalkozik a kor lenyomataival. Mindenesetre Mira igen.”
SzD
A kiállítás március 7-ig, mindennap 16.00–22.00 óráig megtekinthető (vasárnap zárva). Cím: Galéria 12 Kávézó és Borbár – XII., Hajnóczy József utca 21.