A jelen, a jövő és évezredek érzései

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Az évfordulón rendezett programokkal kulturális értékeink előtt tiszteleg a világ magyarsága. A megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk gazdag kulturális örökségünket. A Hegyvidék sem maradt ki a sorból, a jeles nap tiszteletére kétnapos kulturális fesztivál zajlott a MOM Kulturális Központban.
Tizenöt zsoltár
A Zsoltárok könyve az Ószövetség 150 részből álló imádság- és énekgyűjteménye. A Tizenöt zsoltár című lemezük bemutatója különleges élményt jelentett a Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Sebestyén Márta előadásában. A zeneszámok között Gryllus Dániel mesélt a zsoltárok történetéről és dalaik keletkezéséről. A szövegekkel kapcsolatban elmondta, hogy számos magyar költő fordított zsoltárokat, vagy parafrázisokat írt rájuk – ahogy a korábbi bibliai koncerteken is, az előadók Sumonyi Zoltán verseit énekelték a MOMkult-ban. A költő jelenlétével megtisztelte a koncertet, a közönség soraiban foglalt helyet.A 150 zsoltár közül a legrégebbiek akár 3000 évesek is lehetnek; azért is különlegesek a Szentírásban, mert nem isteni kinyilatkoztatások, hanem tulajdonképpen válaszok Isten szavára. Vajon milyen lehetett az eredeti dallamuk? Az első ismert kotta a hellenisztikus korból való, így a szájról szájra terjedő hagyomány sokkal erősebbnek bizonyulhat, mint bármilyen leírt anyag, amiről nem tudhatjuk, hogyan is énekelték. A genfi zsoltárok például korukban ismert táncdallamokra íródtak, a szövegeket illesztették hozzájuk; később lelassultak, átalakult a közösségi ének hagyománya. A hegyvidéki koncerten is sokféle dallamot hallhatunk, volt szlávos, oroszos, keltás vagy kvintváltó népdalra, zsidó muzsikára emlékeztető.
A Gryllus-féle verziók keletkezéséről néhány műhelytitkot is megtudtunk. „Van úgy, hogy az ember ránéz egy versre, és egy pillanat alatt kirajzolódik a dallam, s van, hogy hosszú évek telnek el, mire megadja magát a költemény” – magyarázta Gryllus Dániel.
A zenekedvelők a trió koncertje után meg is vásárolhatták az előadók lemezeit, köztük a Halld meg szavaimat, Isten című korongot is, amelyen tizenegy zsoltár található. A Kaláka együttes tavaly ünnepelte fennállása 50. évfordulóját, ebből az alkalomból megjelentetett egy albumot, amit az előadás végén Gryllus Dániel ünnepélyesen átadott Sebestyén Mártának, aki az ötvenből tíz évnek közvetlen tanúja volt.

Hagyomány és korszerűség

„A Fölszállott a pávában most már nemcsak a hagyományőrzésről van szó, hanem a jelenünkről és a jövőnkről is. Sok mindent tanulhatunk ezektől a gyerekektől. A magam részéről mindent elkövetek azért, hogy a gyermekeim szemébe tudjak nézni a következő években, amikor meg fogják kérdezni: mégis mi a mi örökségünk?” – Novák Péter szavai ezek a népzenei és néptánc-tehetségkutató új évadáról. Azok a fiatalok, akik felléptek a MOMkult-ban, mindnyájan méltán idézik a felmenőink által ránk hagyományozott kulturális értékeinket, sőt nemcsak idézik, hanem megélik, művelik és tovább is viszik.

A békásmegyeri Kincső Táncegyüttes gömöri táncokat bemutató műsorszámával indult a program, majd a Kisrügy énekegyüttes következett. A két székesfehérvári kislány, Gréti és Nóra kislánykoruk óta barátnők. Együtt kezdték el az énektanulást, és a mai napig legszívesebben együtt énekelnek.

A gödöllői Urban Verbunk műsora előtt Komáromi Kristóf, az est házigazdája a néptáncegyüttes hitvallását idézte: „A magyar folklórkincs széles útjait járjuk, miközben az egyetemes tánckultúra sokszínűsége és változatos kifejezésformái folyamatosan elcsábítanak. Hagyomány és korszerűség kettőssége foglalkoztat, a tiszta autentikus mozgáskincs olyan színpadi megformálása, amely az utca emberének is újra felkeltheti az érdeklődését.” Különösen nagy sikert aratott a Tollasbál című koreográfiájuk.

Bartók Miklós Dániel énekes Pál Pista bácsi nótáiból adott elő, és az est folyamán később is fellépett egy nyugat-bácskai dalcsokorral. Pál István Madách-díjas nógrádi pásztor, tereskei dudás, a Népművészet Mestere öt éve halt meg, 96 évesen. Egész életében egyetlen dolog éltette: hogy minél teljesebben átadhassa zenei örökségét, amelyben az apai példa, a pásztor ősök példája érvényesül. Az a szemlélet, miszerint a tudással az átadás kötelezettsége is együtt jár. Örömmel bizonyosodhattunk meg róla, hogy ez sikerült.

A Hajdu-Németh Balázs és Ilona testvérpáros az amerikai New Jerseyben nevelkedett, 2013 óta Budapesten élnek a családjukkal. A Vadrózsa táncegyüttesben táncolnak; ezúttal egy vidám, felcsíki táncprodukciót mutattak be. Őket követte az est házi zenekara, a Tarsoly, majd Dudás Lili és Kispál Domonkos perdült a színpadra, akik a Jászság Népi Együttes utánpótlásában táncolnak, és somogyi, erdélyi, Küküllő-vidéki táncokkal készültek az estre.

Hajdu-Németh László hangszeres szólista szintén a New Jersey-i família tagja. Ő is a Vadrózsában táncol, ezúttal azonban hegedűn brillírozott, a Tarsoly zenekar kíséretében csárdást adott elő. Nagy Benedek tekerőlantjátékát megkülönböztetett figyelemmel kísérték a nézők. Az ifjú előadó a végén be is mutatta a hangszerén megszólaltatható különböző funkciókat.

A Kincső Táncegyüttes rábaközi táncokkal zárta a programot, a tájegység különleges dudanótái és sodró lendületű ugrós, csárdás táncai elevenedtek meg. Műsoruk a született tehetségen túl nem kis mértékben az őket körülvevő felnőtteknek, tanáraiknak, mestereiknek és szüleiknek is köszönhetően sikerült ennyire csodálatosra – ahogyan az egész ünnepi est is.

Szepesi Dóra