Téli eper, avagy apró trükkök a túléléshez

Az eperszezon az utolsókat rúgja, de még nem késő összekapni magunkat, és bespájzolni ebből a pazar gyümölcsből a hideg téli napokra. Ha nemcsak az ízét, de a benne lévő értékes vitaminokat is „átteleltetnénk”, a legjobb, ha dobozokba helyezzük az eperszemeket, a tetejüket megcukrozzuk, így zárjuk le őket. A cukor és az általa kioldódó gyümölcsnedv vékony réteggel vonja be, így jobban megőrzi a színét, az aromáját.

Nem tudom, ki tudta, de az epret mindig szárastól kell megmosni, ugyanis a csuma alatt van a legérzékenyebb pontja, azt eltávolítva az értékes nedvek kimosódnak, kioldódnak. Ráadásul sokkal előbb is esik össze a gyümölcs.

Szárát vagy copfját?

A szár és a levelek megtartása más gyümölcs- és zöldségféléknél is hasznos. Nem véletlen, hogy az újhagymát hosszú, zöld levelekkel árulják, de a retek is addig marad friss és roppanós, amíg a leveleivel együtt tároljuk a hűtőszekrényben. A fehér- és sárgarépa viszont gyorsabban fonnyad el, ha a zöldje rajta marad. A spárga frissességét úgy őrizhetjük meg, ha papírtörlőbe csavarjuk.

Erről jut eszembe: csodálatos „keltetési” módszert teszteltem le a napokban! Amikor bajba kerülünk, mert az avokádót, amit kőkeményen megvettünk, napokon belül szeretnénk felhasználni, a leggyorsabban úgy érlelhetjük meg, hogy lazán tiszta papírzacskóba csomagoljuk, és a pulton hagyjuk. Ugyanez a módszer bevált az éretlen mangóval is. Kicsit olyan lehet ez a zacskó, mint egy üvegház, szellőzik is, melenget is.

Kis színesek innen-onnan

A gyümölcsszüret idején jó vigyázni a darazsakkal! Rovarcsípés esetén, ha a csípés helyét bekenjük vöröshagyma levével, enyhül a fájdalom. A petrezselyemfőzet is gyógyítja a csípést, de egy kis csomó zöld petrezselyem rászorítása is hatásos. Állítólag a legjobb, ha azonnal ki tudjuk szívni a csípést (utána ki kell köpni!), így nem dagad meg, nem viszket, nem fáj.

Nagyon szeretem a régi könyveket bújni. Az egykor volt háziasszonyok csodásnál csodásabb trükkökre jöttek rá életük folyamán, és hála az égnek, nem voltak restek lejegyezni ezeket. Az esti órákban, amikor végre elcsendesül a ház, kedvelem olvasgatni ezeket a bölcseleteket, mert néha ragyogó gyémántokra talál köztük az ember. Ilyen például az az ősi trükk, hogy nem ég le a zsemlemorzsa, ha egy szelet nyers krumplit vagy vöröshagymát dobunk bele, vagy hogy a puding bőrösödését könnyedén megakadályozhatjuk, ha a formába öntés után egy kanál porcukorral hintjük meg a tetejét. Jó tudni azt is, hogy a leves nem futhat ki, ha a fazék belső karimáját megkenjük egy kis vajjal!

Vajon puhul a vaj?

Talán nem annyira köztudott, hogy a vajjal készült tésztákat erősebb tűznél kell sütni, mint a többit. Ha már előkerült ez a téma: mindannyiunk örök bosszúsága a hűtőből kivett kenhetetlen vaj. Egy csapásra könnyen kenhető lesz, ha a vajtartó felett gyorsan áthúzunk egy forró edényt.

Ősi trükk: ha egy tészta készítéséhez lágy vajra van szükségünk, egy nagy lyukú reszelőn reszeljük le a hűtőből kivett vajat a gyúródeszkára, és rögtön gyúrható lesz. Sütemény készítésekor először mindig a vajat keverjük habosra, csak azután adjuk hozzá a cukrot és a tojást.

Kövesdy Zsuzsanna