Konkoly-Thege Miklós határokon átívelő öröksége
A Svábhegyen található Magyarország legnagyobb és legrégebbi csillagvizsgálója. Ennek egyes műszereit az elcsatolt felvidéki Ógyalláról – az első magyar obszervatóriumból – menekítették ide még a trianoni békeszerződés aláírása előtt.
Konkoly-Thege Miklós, a kitűnő csillagász 1871-ben alapította Európa egyik legrégebbi obszervatóriumát a felvidéki Ógyallán. Később a mindenkori magyar államnak adományozta magán-csillagvizsgálóját – ezzel a legtöbb műszerét tulajdonképpen megmentette hazánk számára.
A vesztes első világháború után lassan biztossá vált, hogy Magyarország több területét elveszíti majd, így az állam elővigyázatosságból már 1918 végén intézkedni kezdett az ógyallai műszerek leszereléséről és azok Budapestre szállításáról. A Kultuszminisztérium táviratban utasította az intézet vezetőjét, hogy készítsék össze a berendezéseket, és mielőbb induljanak meg vele, mielőtt mások lefoglalják. A műszerek 1919 januárjában értek Budapestre. Az 1920. június 4-i békeszerződés-aláírás után néhány nappal már akadt is jelentkező az országos csillagvizsgáló befogadására: „Esztergom város tanácsa most mozgalmat indított, hogy az obszervatoriumot helyezzék át Esztergomba.” (Nemzeti Ujság, 1920. június 22.)
A békediktátum kompenzálására 1921-ben átfogó kulturális infrastruktúra-fejlesztésbe kezdett a magyar állam, aminek részét képezte a csillagvizsgáló újraélesztése is. Így kerültek végül a közel két éve pihenő műszerek a Svábhegyre, miután 1921-ben a fővárosi önkormányzat egy 8 holdas területet adott erre a célra. Ezt először ötven évre kapta meg a csillagvizsgáló, majd korlátlan időre, azzal a kikötéssel, hogy a jövőben is csak a csillagászat kutatására lehet használni.
Az építkezések 1921-ben indultak meg; elsőként a Meridiánház készült el, ahol sokáig a pontos időt mérték az országban. Az anyagi keretek azonban nem engedték meg a komoly fejlődést. Sokat köszönhetett a csillagda gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek, aki támogatásul 1923-ban létrehozta a Stella csillagászati egyesületet, amelynek ő maga lett az elnöke.
Ám mielőtt megkezdődhetett volna a komolyabb fellendülés, Csehszlovákia kormánya jelezte, hogy visszaköveteli a műszereket, amiket Ógyalláról vitt el a magyar állam. A lapok még arról is írtak, hogy kémek járták az országot felfedezni, mi hová került a csonka országba az egykori nagy Magyarország területéről. Miután kiderült, hogy az eszközök a Svábhegyen vannak, „a cseh kormány a budapesti antantmisszió közvetítésével jegyzéket nyújtott át a királyi kormánynak, melyben a trianoni békeszerződésre hivatkozva, követeli az Ógyalláról elhozott csillagvizsgáló-állomás fölszerelését”. (Szózat, 1923. április 1.)
Ekkor vált igazán értékessé, hogy Konkoly-Thege Miklós előrelátóan a magyar államra hagyta mindenét. A Szózat így írt arról, miért is volt jogtalan a kérés: „A kívánság még a békeszerződés értelmében sem jogos, mert a visszakövetelt műszerek a Konkoly-Tege Miklós-féle alapítványból származnak. Ezeket pedig Konkoly az 1899-ben kelt alapítvány-levél értelmében kimondottan a mindenkori magyar állam tulajdonaként a magyar kultúra fejlesztésére és ápolására, minden épületével és felszerelésével együtt az ebből létesítendő Konkoly-féle asztrofizikai állomás céljaira adományozta. Az obszervatórium Konkoly életében Ógyalláról el nem vihető, halála után azonban a magyar államnak joga van azt Magyarországon bárhol felállítani. E szerződés értelmében […] még mi követelhetjük vissza az ottan maradt műszereket és a terület és épületek értékének megtérítését.” (Szózat, 1923. április 1.)
Miután tehát Konkoly-Thege Miklós 1916 februárjában elhunyt, a magyar államnak minden joga megvolt arra, hogy elszállítsa a csillagászati eszközöket, így az ország megtarthatta ezeket, és a Svábhegyen megkezdődhetett a csillagvizsgáló fejlesztése. A neoklasszicista főépület 1926-ra készült el, majd 1928-ban átadták a 7-es kupolát, ahová a 6 hüvelykes lencsés távcső – egy Ógyalláról kimenekített műszer – került. Ebben az évben épült meg a 24-es kupola is, egy hatalmas, 60 centiméter tükörátmérőjű és 5 méter hosszú távcsővel.
Az 1938-as bécsi döntés értelmében néhány esztendőre ismét Magyarországhoz tartozott Ógyalla, de mire a magyar küldöttség kiérkezett volna oda, a távozó csapatok – a fent említett „alapítvány-levél” szövege ellenére – elvitték az ottani nagy távcsövet, a könyvtár jó részét, sőt még a villanytelepet is. A második világháború után hamar újra az akkor már működő svábhegyi csillagvizsgáló lett az ország elsődleges csillagászati központja, 1951-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagvizsgáló Intézete néven működött tovább. Ma a pontos neve MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete, de mindenki csak svábhegyi csillagvizsgálónak hívja, ahogyan régen nevezték.
A 2010-es évek elején teljes körű felújítás kezdődött az intézetben. 2019 óta újra látogatható Magyarország legnagyobb bemutató távcsöve, és számos izgalmas, korosztályra szabott program várja az érdeklődőket.
FG.