Lakók és látogatók újra együtt a Budakeszi Vadasparkban

– Hogyan élték meg a járvány miatti kényszerű zárvatartást?

– Jellegéből fakadóan a Budakeszi Vadasparkban mindennap megvannak ugyanazok a feladatok – látogatók nélkül is –, talán csak a kukákat nem kell üríteni, minden más változatlan. Ezzel együtt számunkra a karantén nagyon érdekes időszakot jelentett, mert kicsit befelé tudtunk fordulni. Az állatok ugyanitt voltak, csak látogatók nem jöttek. Nyilván gazdaságilag ez nagyon komoly kihívás volt, de igyekeztünk a helyzet jó oldalára összpontosítani. Arra törekedtünk, hogy a vadaspark belső működését jobban meg tudjuk mutatni az online térben, például a Facebook-oldalunkon. Abból a szempontból is érdekes szituáció volt, hogy a kollégákkal rengeteg olyan feladatot el tudtunk végezni, amire a nagy rohanásban, például a tavalyi látogatószám-rekord idején nem maradt időnk. Sok más mellett intenzívebben tréningeztünk az állatokkal. De végső soron azt kellett észrevennünk, hogy a látogatók hiányoznak nekünk és valószínűleg az állatoknak is.

– Valóban hiányzik a közönség a park lakóinak?

– Az állatok is megszokták a vendégeket. Persze látványosan nem hiányolják őket, de ebben a csendes időszakban egyértelművé vált, hogy a látogatók is hozzátartoznak a Budakeszi Vadasparkhoz. Nélkülük üresek az erdei ösvények, még akkor is, ha a kiemelkedően sok embert vonzó eseményeken olykor többletfeladatot is ad a jelenlétük. Ezért is örülünk nagyon, hogy újra megnyithattunk! Azzal is tisztában vagyunk, hogy közegészségügyi szempontból szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak nyílt, szabadtéri bemutatóink vannak, így nem okoz nehézséget a biztonságos védőtávolság megtartása, és nem is igényel külön intézkedéseket. Még a pénztárunk is olyan kialakítású, hogy ebben a helyzetben is szavatolni tudjuk a látogatók biztonságát. A nagyobb létszámot mozgósító programjainkkal egy kicsit kivárunk, így a tavasszal szokásos éjszakai túrákat sem hirdettük meg. Viszont az évek óta sikeres nyári táborokat az idén már két párhuzamos csoportban ajánljuk a szülőknek. Azt gondoljuk, hogy a gyerekek nyári elhelyezésével és tartalmas szabadtéri programok biztosításával most talán még inkább tudunk segíteni a családoknak. A korábbi jó tapasztalatoknak köszönhetően egy hét alatt betelt a meghirdetett férőhelyek fele.

– Említette, hogy gazdaságilag komoly kihívást jelentett a kényszerpihenő. Hogyan vészelték át?

– Pénzügyileg nagyon nehéz volt ez az időszak! A költségeink nagyját a belépőjegyekből fedezzük, ennek kiesésekor először alapítónk, a Pilisi Parkerdő sietett a segítségünkre. Indítottunk egy örökbefogadási akciót, szívmelengető volt, hogy rövid idő alatt több mint hetven állatnak akadt örökbefogadója, ami kisebb-nagyobb összegekkel segítette a működésünket. Nagyon jó érzés tudni, hogy ennyien a szívükön viselik a vadaspark sorsát, tevőlegesen mögénk álltak, segítettek. Az állagmegóvási, kertészeti, karbantartási feladatokat el tudtuk végezni, de a beruházásainkat át kell ütemezni. Vannak a vírushelyzettől független pályázataink, amelyekből a röpdéinket fejlesztjük majd, és az erdészjátszótér környékét tárjuk fel a látogatóknak, ahol egy teljesen új részt alakítunk ki.

– Hogyan alakult a tavaszi, mindig pezsgő időszak az erdőben?

– A biológia nincs tekintettel a karanténidőszakra. A napokban került fel a Facebookra egy kis videó, amin az éppen megszülető gímborjú első botladozó léptei láthatók. Számunkra nagy utazás volt – amihez az indítást a karantén adta meg –, hogy ilyen aktívvá váltunk a digitális térben. Érdekes látni például, hogy mennyien kíváncsiak az élő látványetetésekre. Egy-egy ilyen élményalapú oktatási eszköznek szánt bejelentkezést hétköznap délelőtt akár százas nagyságrendű néző is követett, és vannak olyan videóink, amiket néhány hét alatt több ezren néztek meg. Ezeket az anyagokat a pedagógusok később fel tudják használni az oktatásban. Virtuális sétát tudnak tenni a Budakeszi Vadasparkban, úgy, hogy mindenütt a legérdekesebb pillanatoknak lehetnek tanúi. Kiválasztanak az aktuális témakörhöz kapcsolódó látványetetéseket, és azt nézik meg a gyerekekkel. A videókban alkalmunk nyílik interaktív módon bemutatni a természeti értékeket, azaz rengeteg információt adunk át az adott fajról, szórakoztató és látványos körítés mellett.

– Most milyen újdonságokat lát, aki az idén még nem volt a Budakeszi Vadasparkban?

– Büszkék vagyunk a gímborjúra, de születtek muflonbárányok is, a felújított vaddisznóházba pedig új vaddisznó érkezett. A tavaly átadott parasztudvarban rengeteg nyuszi született, a kecskéknél, a racka és cikta juhoknál is volt szaporulat. Az állataink alapvetően jól vannak, ők mindent megkaptak a karantén idején, az egészségügyi ellátástól a takarmányig – nem rajtuk spóroltunk. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a simogatóban élő állatoknál több takarmány fogyott, mint máskor. Érezni lehetett, hogy a látogatók nem segítenek az etetésben… Végre eljutottunk oda, hogy az erdővel is foglalkozzunk. A megújítása érdekében az elmúlt időszakban több száz csemetét ültettünk, körülöttük a talaj lemosódása ellen mulcsozással védekezünk. Egy-egy ilyen csemetének évtizedek kellenek, mire felnő. Telepítésükkel lényegében a ma még egészséges, életerős, de már nem fiatal fák egyszer majd szükségessé váló pótlására is előkészülünk. Erdészként nekem szívügyem, hogy az állatbemutatók, játszóterek mellett a parknak otthont adó erdő is megújuljon.

– Az újranyitás óta eltelt rövid idő milyen tapasztalatokkal szolgált?

– A karantén idején ragyogó napsütés volt, amióta megnyitottunk, folyton borús, esős az idő… De nem üres a parkoló, jönnek a vendégek. Néhány nap után elég nehéz messzemenő következtetéseket levonni; annyi talán elmondható, hogy még óvatosak az emberek. A kisgyermekes családok érkeztek meg először, gondolom, ők érezték a leghosszabbnak a bezártságot, így amint tehették, kimentek a szabadba, és sokan közülük a parkot választották. Örömmel tölt el minket, amikor kicsik és nagyok együtt róják a sétautakat, kismamák tolják a kölcsönözhető terepbabakocsikban a gyerekeket a karámok között. Ilyenkor mutatja meg az igazi arcát a vadaspark, ilyenkor tölti be azt a szerepet, amiért létrejött.

(Barta)