„Egy kép akkor lesz kész, ha valaki rátekint”

– „Művei fénnyel írt lélektérképek” – fogalmazott az őszi kiállítását megnyitó Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus. Mi a véleménye erről?

– Egyetértek, bár én inkább „lélek-képeknek” nevezem az alkotásaimat. A fényképezés folyamata számomra egyfajta meditáció. Jó, ha érzékeny lélekkel veszi a néző az „adást”, akkor sok minden átmegy, sokszor sokkal több, vagy egészen más, mint amit én elindítok. Vallom, hogy egy kép akkor lesz kész, ha valaki rátekint.

– Szívesen összekapcsol különböző művészeti ágakat, gondolok például arra, amikor az egyik kiállítás megnyitóján Horgas Eszter fuvolázott, a maga módján rezonálva a művekre.

– Több nyelvre lehet fordítani a mindenség üzenetét. Az égi tolmácsolásnak nyelvei a zene, a tánc, a fotó, a festészet, és sorolhatnám. Ha egy mű összeköti az eget a földdel, és hoz valami eredendőt, amire érdemes odafigyelni, s további inspirációt ad, akkor már érdemes volt megalkotni.

– Vajon mit üzen a mindenség a járvánnyal?

– Ez egy nagyon érdekes helyzet, és én szívemből örvendve fogadtam az üzenetet. Teljesen mindegy, honnan jött a vírus, szándékos vagy nem, ez van, sokféleképpen állhatunk hozzá. A magam részéről úgy – és mindenkit erre biztatok –, hogy fogadja el a ránk kényszerített fogságot egyfajta szabadságnak. Végre lélegzethez jutnak az emberek, a növények, a vizek. Most van idő arra, hogy elmélyüljünk, elgondolkodjunk az értékrendünkön, és azon, hogyan szeretnénk élni itt a Földön. Hiszem, hogy nem azért születünk, hogy háborúzzunk, versengjünk, és hajszoljuk a pénzt. Az élet lényege nem ez! Egy kicsit úgy értelmezem ezt a vírust, hogy igazából az a rendszer vírusos, amely a világot működteti, vagy működtette – remélem, már múlt időben mondhatom! A rendszer beteg, és az betegíti meg az embert is. Ez az időszak, az elcsendesedéssel, alkalmas arra, hogy rendezzük a gondolatainkat, és ne a félelmet, az aggodalmat tápláljuk, hanem inkább a reményt, a bizalmat, ami egy jobb világ megteremtése felé vezet. Mert igen, ez tőlünk is függ. Hihetetlen nagy befolyásunk van a világra, egyenként! Személyes felelősséggel igyekszem magam jól tartani, jó gondolatokkal, érzésekkel, reményekkel, bizalommal, hittel – és örömmel látom magam körül is, hogy valami elkezdődött.

– Imponáló ez a pozitív szemlélet!

– Mindenkiben él egy fehér és egy fekete farkas, személyes döntés, hogy melyiket eteti. Amelyiket eteti, az növekszik. Hiszem, hogy alapvetően jók vagyunk. Békében szeretünk élni, kölcsönösen tisztelve egymást, a növényeket, az állatokat, az életet. Ma már tudományosan bizonyított, hogy a világon minden energia, az anyagi testünk is az, csak olyan sűrű, hogy már tapintható. Könnyen elképzelhetjük, ha anyagi formát ölthetne ez a sok-sok szabadon áramló energia, gondolat és érzés, ha ez mind láthatóvá válna, valami olyan sűrű hálóban lennénk, hogy csuda! Senkit nem tudok, nem is akarok semmire sem rábírni, de a tudatosságra jó szívvel biztatnék. Ha jobban tudatában lennénk személyes energiánk, figyelmünk erejének, hogy mi az, amit táplál, mit növeszt, akkor könnyebben el tudnánk engedni a félelmeinket, aggodalmainkat; egyszerűen csak úgy, hogy kicseréljük a félelem tárgyát a remény vagy az óhaj tárgyával. Az energiánk oda megy, ahová a figyelmünket helyezzük, és olyan erővel, amilyen érzelmekkel erősítjük. Az ember felelős a teremtő folyamatért, mert teremtő társa a Teremtőnek.

– Önt mire inspirálja ez az időszak?

– Évtizedekkel ezelőtt tudatosult bennem, hogy mennyire hatnak ránk a képek, a színek. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember mit lát meg, és mit láttat másokkal. Sokszor álmodoztam arról, milyen jó lenne, ha olyan helyszíneken, ahol emberek tartózkodnak – például egészségügyi intézményekben – szép képeket látnának, és finom zene szólna… A zene szintén óriási hatású. Dr. Masaru Emoto könyve gyönyörű példákat hoz arra, hogy a víz milyen formákat vesz fel különböző rezgésekre. Miután mi hetven százalékban víz vagyunk, a szervezetünk is ugyanúgy reagál mindarra, ami éri, hangzás, látvány, gondolat, érzés – vagy szépen rendezi a sejtjeink vízállományát, vagy diszharmóniát teremt. A teremtett világ egy csoda! Csoda benne az ember is, és csodákra képes, ha tudatosan tesz érte. Én bizakodó vagyok! Remélem, egy sokkal jobb világ születik a „koronás esemény” nyomán, hogy újfajta gondolkodásmód indul meg egyénenként, társadalmi szinten és globálisan is. Öröm látni, hogy kizöldül a Föld, tisztulnak a vizek, tisztul a levegő, és napvilágra kerülnek azok a tudományos kutatások, találmányok, amik segítségével a Földre nem káros módon tudnánk energiát nyerni, élni a természettel együtt, és nem ellenére. Úgy érzem, most jött el egy nagy változás ideje. Tudjuk, hogy a „most”-ban teremtjük saját magunkat, az egészségünket és a jövőnket. Minden nehéz helyzet egyben esély is; remélem, összefogással szép, új, élhető világot teremtünk.

Sz. D.