Fogni kell a gyerekek kezét!
Lehetőségként is tekint a kényszerűen bevezetett digitális oktatásra Dimanopulosz Andrea. A Németvölgyi Általános Iskola igazgatója a most szerzett tapasztalatokat és az újonnan bevezetett módszerek egy részét szívesen hasznosítaná később.
– Hogyan indult a digitális átállás a Németvölgyi Általános Iskolában?
– Az iskolabezárások után összehívtam a tantestületet, és felvázoltam a kialakult helyzetből fakadó változásokat. Krupp Teréz, az informatikatanárunk már egy kész prezentációval érkezett, amelyben lépésről lépésre elmagyarázta a távoktatás informatikai menetét. Előzetes egyeztetésünk után felhívta a figyelmet az adminisztratív teendőkre és a GDPR-ra is. A második héten felmértük, hogy minden tanulónk bekapcsolódott-e a távoktatásba. A szülőknek írtam egy levelet, amiben az eddigi tapasztalataik felől érdeklődtem. Nagyon hasznosak voltak a visszajelzéseik . Akinek szüksége volt rá, használatra elvihetett az iskolai tabletekből, az informatikusaink pedig folyamatos segítséget biztosítottak mind a szülőknek, mind a kollégáknak.
– Mostanra már kiderült, hogyan sikerült az átállás.
– Kilencedik hete zajlik a távoktatás, sokat hallani arról, hogy mennyire megterhelő a családok számára. Ez így van, de azt is fontos megemlíteni, hogy a pedagógusok mennyi energiát és időt fordítanak minderre, mennyi kreativitást tesznek bele, mennyire lelkiismeretesen és minden igényt kielégítően igyekeznek dolgozni.
– Hogyan próbálják könnyebbé tenni a diákok helyzetét?
– Valóban, arról is kevesebbet hallani, hogy a gyerekeknek mekkora változást okozott ez a helyzet. Egyik napról a másikra meg kellett szokniuk, hogy egyedül tanulnak, nincsenek körülöttük a társaik, a tanáraik, a megszokott környezetük, nem tudnak kimozdulni. Azt gondolom, hogy tanítványaink számára az egyik legfontosabb dolog a személyes kontaktus valamiféle lehetősége a pedagógusaikkal. Erre találtuk ki a konzultációt, amit a Zoom alkalmazással teszünk lehetővé.
– Milyen pedagógiai elveket követnek? Mik a digitális oktatás tapasztalatai, tanulságai?
– Talán a legfontosabb, hogy ebben a helyzetben sem a szülőtől várjuk el, hogy megtanítsa a gyerekének azt, amit nekünk kell megtanítani. A gyakoroltatásra, az ismeretek elmélyítésére, a szemléltetésre figyelünk, és persze a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra, amire most több lehetőség nyílik. A gyengén teljesítő tanulóinkat úgy motiváljuk, olyan feladatokkal látjuk el, hogy képesek legyenek teljesíteni a tantervi követelményeket. Hangsúlyt helyezünk a videós magyarázatra, az online tesztekre – ezek visszajelzések nekünk is, a diákoknak is arról, hogy mennyire sikerült megérteni az új anyagot. Jól működik a témazárók előtt alkalmazott tudáspróba és a szóban megvalósuló online konzultáció. Sokat segít az is, amikor kiküldünk egy összegzést, amiben kiemeljük a legfontosabb ismereteket. Nem szabad elfelejteni, hogy tanítványaink nem egyetemisták, még csak nem is középiskolások, hanem általános iskolás, tizennégy év alatti gyerekek, akiknek még fogni kell a kezét. Ritka és kevés köztük az, aki segítség nélkül meg tud felelni a digitális oktatás követelményeinek.
– Vannak olyan új módszerek, amiket a későbbiekben is alkalmaznak majd?
– A kollégákkal közösen elindítottunk egy „jó gyakorlatok” levélfolyamot. Ebben összegyűjtjük azokat az újításokat, amiket viszünk tovább akkor is, ha visszaáll a régi kerékvágás. Például megtartanánk a Google Classroom rendszert azokra az esetekre, amikor valaki hiányzik, és pótlásra van szüksége, ahogyan a videós tananyagokat is szeretnénk elérhetővé tenni a tanulók számára. Azt gondolom, méltán büszke lehetek a kollégáimra. A Németvölgyi ebben a helyzetben is bebizonyította, hogy rendkívül jó és szakmailag felkészült közösség.