Mindenkire hatással volt a közösség hiánya

– Hogyan működhet bármilyen művészeti képzés az oktatók és a hallgatók személyes kapcsolata nélkül?

– A filmestől az építészig, a grafikustól a divattervezőig a szakma gyakorlása, a tehetség gondozása közösségben történik nálunk. Ennek lehetősége szűnt meg két hónnappal ezelőtt, a veszélyhelyzet kihirdetésekor. Felmerült a kérdés, mit tegyünk: függesszünk fel mindent, és várjunk, amíg a helyzet normalizálódik, vagy próbáljunk alkalmazkodni, és hozzunk ki értékelhető teljesítményt ebből a helyzetből. A fenntartónk iránymutatása az volt, folyjék tovább a munka a megváltozott körülményekhez és lehetőségekhez mérten. Magunktól is így döntöttünk volna, hiszen senki sem tudta megmondani – és erre még most sincs pontos válasz –, mikor tér majd vissza minden a rendes kerékvágásba. A legrosszabb a bizonytalanság: ha eltolnánk a teendőinket a bizonytalan jövőbe, akkor annak olyan beláthatatlan negatív következményei lennének, amiket később még nehezebben tudnánk kezelni.

– Mi lesz azokkal, akik csak az egyetem műhelyeiben tudták volna befejezni diplomamunkájukat, de erre a rendkívüli helyzetben nem volt lehetőségük?

– A végzős hallgatók egy része nem kész produktumokkal áll a vizsgabizottság elé, hanem azok tervével, koncepciójával. Aki a körülmények miatt nem tudja befejezni a munkáját a diplomavédésig, erre a későbbiekben lehetőséget kap a műhelyeinkben, úgy is, ha időközben megszűnik a hallgatói jogviszonya. A művészeti területen ugyanis nemcsak az oklevél fontos, hanem az is, hogy mellétehető legyen a művészeti produktum, egy portfólió, ami elengedhetetlen a karrierkezdethez.

– Az animáció tanszéken is filmek helyett koncepciókat készítenek a diplomázók?

– Az elmúlt harminc évben teljes paradigmaváltás történt az animációban, a produkciók ma már szinte kivétel nélkül digitális eszközökkel, digitális platformokra készülnek, emiatt a jelenlegi helyzet nem igazán gátolta meg a hallgatókat abban, hogy elkészíthessék filmjeiket. Persze a művek hangosításához, utószinkronizálásához, zörejezéséhez csak egy stúdió biztosíthat megfelelő hátteret, ami az utóbbi hetekben nem állt rendelkezésre, így csak az internetről letöltött hangokkal lehetett dolgozni. Ezzel együtt az animációs filmeseknél kevésbé jelentett problémát az otthoni munka, mint például a keramikusoknál, akik számára fontos, hogy legyen egy műhely, ahol elkészíthetik a prototípusaikat. Minden esetben, amikor a diplomamunka elkészítéséhez műhelymunka szükséges, egyéni megoldásokra kényszerültek a hallgatók, akik azonban dönthettek úgy is, hogy később diplomáznak.

– Tükröződik az elzártság hatása a hallgatói munkákban?

– A járványhelyzet, a megváltozott körülmények hoztak témabeli változtatásokat. A hallgatókra leginkább mentálisan volt nagy hatással az elzártság, láthatóvá vált, menyire számít az egyetemi közösség, amely korábban meghatározta a mindennapjaikat. Bár a magány is lehet inspiratív egy művész számára, ám ez mindenkiből mást vált ki – nem mindenki fordul magába, de az ellenkezője sem igaz mindenkire. A közösség hiánya ugyanakkor valamilyen formában az összes hallgatónkra hatást gyakorolt.

– Mi lehet az ideiglenesen bevezetett távoktatás pozitív hozadéka?

– Sok olyan megoldást alkalmaztunk az elmúlt két hónapban, amit akkor is érdemes továbbvinnünk, ha már nem leszünk rákényszerítve a használatára. Miután átálltunk az online oktatásra, kiderült, ez bizonyos helyzetekben jobban működik a személyes ismeretátadásnál. Például jobb, ha a szoftverhasználatot nem egy teremben, projektorral kivetített képernyőkép segítségével, hanem videóban magyarázza el az oktató. A hallgató akkor nézheti meg a videót, amikor az ideje engedi, ráadásul bármikor megállíthatja, vagy visszapörgetheti az előadást, eközben pedig rá tud keresni a megértéséhez szükséges tartalmakra. A távoktatás rávilágított, hogy azt az értékes időt, amit a tanár a hallgatóival személyesen együtt tud tölteni, nem az ismeretek átadására érdemes fordítani, hiszen ennek megvannak az alternatívái, sőt, adott esetben a hatékonyabb eszközei. Az együtt töltött időt úgy használják ki legjobban az oktatás résztvevői, ha a tanulságokat, összefüggéseket, továbblépési lehetőségeket beszélik meg egymással.

– Reményei szerint mikor indulhat újra az egyetemi élet a megszokott módon?

– Bízom abban, hogy szeptemberben úgy kezdhetjük el a következő akadémiai évet, ahogy megtettük eddig, száznegyven éven keresztül, azaz össze tudunk jönni, együtt lehetünk a kampuszunkon. Kérdés még, hogy most, a tanév végén meg tudjuk-e tartani úgy a diplomaosztót, több száz hallgató és hozzátartozóik részvételével, ahogy szeretnénk. Ha nem, mindenképpen bepótoljuk ősszel egy ünnepséggel. Nem engednénk el ezt a fontos közösségi alkalmat, hiszen büszke lehet mindenki a teljesítményére, különösen a jelenlegi helyzetben.

z.