A vírus a hulladékgyűjtésre is hatással van
A járványhelyzet hatással van mindannyiunk életére, megváltoztak a hétköznapjaink. Feltűnés nélkül, mégis alaposan átformálódtak még a szemetelési szokásaink is. Amíg az intézményekben és a közterületeken lévő kukák most alig telnek, addig sokkal több kommunális hulladék keletkezik a lakóházaknál. A kérdés, hogy ez a szemét hogyan és hová kerül.
Egyszerűnek látszó összefüggés: ha a lakosság jelentős része otthon marad, nem jár iskolába és dolgozni, sőt a pihenőidejét sem házon kívül tölti, akkor több hulladék keletkezik a háztartásokban. Sokan hivatkoznak az általános stresszre és leterheltségre, amikor elutasítják a szelektív hulladékgyűjtést, mondván, erre már igazán nincs energiájuk.
Talán most, amikor több a szabad idő, és mások a feszültségforrások, be tud törni a háztartásokba a gondolat, és marad erő a válogatásra. Persze ez nem vonatkozik mindazokra – és ők szerencsére sokan vannak –, akik eddig is pedánsan osztályozták a hulladékot. Talán most még népesebbre duzzadhat ez a saját és gyermekei jövője iránt felelősséget érző közösség.
Manapság már a legtöbb hegyvidéki otthonhoz hozzá tartoznak a szelektív gyűjtés legalapvetőbb kellékei, a színes vagy színes fedelű kukák. Ezek közül a kék szolgál a papírhulladék fogadására. Ide kerülhet minden, ami papírból van, és nem szennyezett ételmaradékokkal, zsírral. Azért mielőtt bedobnánk a szemetet, gondoljuk át, vajon például egy feleslegessé váló papírlap üres hátoldala nem használható-e „firkapapírnak”!
A műanyag borítókat, fém iratkapcsokat, -spirálokat és egyebeket távolítsuk el a papírhulladékról, mielőtt a kék kukába dobjuk. A kartondobozokat hajtsuk laposra, vagy vágjuk lapjaira, különben gyorsan megtelik a kuka, mégsem lesz tele.
Külön kategóriát képeznek – és gyakran indokolatlan fejfájást okoznak – az italos (tejes) kartondobozok, amelyeket kiöblítve és laposra taposva kell kidobni. De vajon hová, és mi legyen a műanyag kupakokkal? Előbbi kérdésre könnyű választ adni: ezeknek a helye is a kék papírgyűjtő kukában van. A „hogyan” már nehezebb kérdés. Vannak, akik nem foglalkoznak a kupakkal, az apró, rendszeridegen műanyag „maradjon a hulladékválogatók feladata”. A környezettudatosabbak letekerik, és lepattintják a menetet is.
Ezzel a jelentéktelen kis eszközzel át is térhetünk a sárga kukákra, amelyekben a műanyag és egy ideje már a fémhulladék is (együtt) gyűlik. Ebbe kerül minden, ami műanyag: a legtöbb csomagolás anyaga, a lapos PET palackok, a nejlonzacskók és a mostanában a kiszállítások miatt a háztartásokban gyakrabban feltűnő műanyag ételdobozok is, persze csak kiöblítve.
A fémek között a legértékesebbek – újrahasznosítás szempontjából – az italos („sörös”) dobozok, de anyagában újrahasznosítható minden konzervdoboz, alufólia és más fémtárgy is. Ha többet vagyunk otthon, és kényszerűségből vagy örömmel, de többet főzünk, akkor több szerves hulladék is keletkezik. Szerencsés esetben ez a Hegyvidéki Önkormányzat által az előző években kiosztott kerti komposztálókeretekben végzi, és nem terheli a kommunális hulladékkezelést (továbbá a pénztárcánkat).
A hirtelen megnövekvő zöld hulladék, kiegészülve a tavasszal a kertben keletkező nyesedékkel, könnyen megtöltheti a komposztálókat. A tavaszi időszak arra is alkalmas, hogy a korhadó szerves hulladékhalmot átforgatva és a kész komposztot kitermelve helyet csináljunk a következő időszak zöld javainak. Ha egy kicsit odafigyelünk a komposztálókra – például a mostanihoz hasonló száraz időszakokban kétnaponta ráöntünk egy vödör vizet –, akkor egyetlen keret akár több család igényeit is ki tudja szolgálni hosszú távon úgy, hogy ráadásként némi kerti hulladékot is elnyel. Ezzel pedig szintén spórolhatunk, hiszen nem kell megvásárolni azokat a zsákokat, amikben a kerti hulladékot lehet elszállíttatni.
Bár a házaknál történő szelektív gyűjtés bevezetésével csökkent a Hegyvidék közterületein álló színes szigetek jelentősége és terhelése, most mégis az látható, hogy a lakosság a szokásosnál több hulladékot visz ezekre a gyűjtőpontokra. Ennek egyik oka, hogy a boltok a megváltozott szállítási viszonyok mellett korlátozottan vagy egyáltalán nem tudják üzemeltetni az üvegvisszaváltókat, és tárolás helyett sokan a szelektív szigetekre hordják a kiürülő üvegeket. Ez önmagában, persze, környezettudatos és felelős gondolkodásra vall, ám a szigetek túlterheltsége miatt olyan rendetlenség alakul ki és marad fenn, amit az azokat működtető fővárosi közszolgáltató nem mindig tud idejében kezelni.
A jelenlegi életünket uraló kényszerű helyzet nemcsak kihívást jelent, hanem lehetőségeket is. Például arra, hogy a hulladék keletkezése ellen tegyünk. A kicsit több felszabaduló időben most talán meg tudunk valósítani olyan egyenként apró szemlélet- és életmód-változtatásokat, amik jótékony hatással lesznek a háztartásunkban keletkező hulladékok mennyiségére is. Például már a vásárlásnál jobban odafigyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb egyutas csomagolóanyagot vigyük haza, ezzel már a boltban csökkentve a hulladékmennyiséget, az ökológiai lábnyomunkat. Így tehetünk egy kis, de fontos lépést természeti környezetünk védelme felé.
(B.)