Néha a szükségmegoldások vezetnek a nagy felfedezésekhez!
Bár a karantén elején, az első nagy bevásárláskor azt gondoltam, most majd „behúzzuk a gatyaszíjat”, egyszerű ételeket főzünk, a túlélésre megyünk, végül kiderült, bár kevesebb időm jut a főzésre, mint valaha, változatosabban étkezünk, mint korábban bármikor. Egyfelől a gyerekek kedvéért, másrészt pedig azért, mert túl sokan vagyunk itthon ahhoz, hogy elég maradék legyen másnapra. Ha mindennek ellenére az ember igyekszik a meglévő tartós holmikból új és új ízeket előállítani, bizony, fel van adva a lecke, találékonynak kell lenni! A következőkben néhány ilyen szükség szülte, új kreáció receptjét adjuk közre, egy olyan nagy klasszikus mellett, aminek az elkészítéséhez viszont csak ráérős óráinkban érdemes nekiveselkedni.
Kolbászkrém
Ezer éve terveztem már, hogy megpróbálom reprodukálni gyermekkorunk tubusos kolbászkrémélményét. Most itt volt a soha vissza nem térő alkalom, hogy a kamrába fellógatott, ízletes szárazkolbászok egyikét beáldozva valami olyat varázsoljak az asztalra, amilyet a gyerekeink még sosem ettek. Persze ízfokozók híján a végeredmény nem pontos mása az egykori tubusos csodának, mindenesetre a családban osztatlan sikert aratott.
Hozzávalók:
1 hosszú szál szárazkolbász
1 tk mustár
2 ek puha vaj
1 ek töpörtyűkrém
1 tk morzsolt majoránna
1 tk kakukkfűlevél
1 keménytojás
bors, ízlés szerint só
A kolbászról lehúzzuk a bőrt, vékonyan felkarikázzuk, és késes konyhai robotgépbe téve ledaráljuk. Ezután hozzáadagoljuk a fűszereket, a mustárt, a vajat és a keménytojást, majd addig járatjuk a gépet, amíg szép, kenhető masszát kapunk. A krémet kenhetjük roppanós pirítósra, puha kenyérre, sós kiflire, de felhasználhatjuk húsok ízesítéséhez is.
Sáfrányos karfiolleves
Olykor a legegyszerűbb alapanyagokból is könnyen varázsolhatunk különleges fogást. Nem kell hozzá más, mint egy adag különleges fűszer, például a fűszerek aranyárban kapható aranya, a sáfrány, amely szó szerint bearanyozza a levesünket. No, persze a sikerhez elengedhetetlen, hogy legyen otthon egy jó adag húsleves is. Külön szerencse, ha épp megszabadulnánk az előző napi maradéktól, miután a gyerekek már minden bele való zöldséget, tésztát és húst felfaltak.
Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
½ l csirkealaplé
2 csipet sáfrány
vaj
½ csokor petrezselyem
Öntsük az alaplét és a tej felét egy nagy lábasba, és tördeljük bele a karfiol rózsáit. Sózzuk, borsozzuk, és tegyünk hozzá egy-két csipetet a sáfrányból. Nem kell sok, hiszen ez egy nagyon intenzív ízű fűszer. Főzzük 10 percen át, hogy félig megpuhuljon a zöldség. Ezután a rózsák felét emeljük ki, hosszában szeljük ketté, forgassuk meg a finomra metélt petrezselyemlevelekben, sózzuk, és egy kevés vajon pirítsuk ropogósra, majd tegyük félre. A levest ezután turmixoljuk pépesre, és öntsünk hozzá annyi tejet, hogy krémleves állagot kapjunk. Forrósítsuk fel tálalás előtt, és az aranybarnára pirított karfiolrózsákkal, ropogós pirítóssal tálaljuk.
„Mindent bele” tészta
Egyik nap nagyobb mennyiségű tésztát főztem a kelleténél, és mivel nem akartam két nap egymás után mákos tésztával tömni a családot, ki kellett találni valamit. Ez az általam készített spagetti carbonara egy mutáns variációja lett, amely azonban finomabbra sikeredett, mint az eredeti, ezért merem megosztani. Mivel semmiből nem volt itthon nagyobb mennyiség, próbáltam új alapanyagokkal betölteni a hiányzó kellékek által teremtett űrt. Jó esetben így születnek a nagy felfedezések.
Hozzávalók:
8 szelet bacon
2 mogyoróhagyma
1 cukkini
3-4 marék bébispenót
1 marék aszalt paradicsom
3 tojás
1 nagy marék reszelt parmezán
2 dl tej vagy tejszín
1 csomag tagliatelle
1 szál friss rozmaring
Főzzük al dentére a tésztát, és tegyük félre, tartsuk melegen. Kockázzuk fel, és pirítsuk meg a bacont, majd dobjuk rá a felaprított mogyoróhagymákat. Pároljuk üvegesre. Vágjuk apró darabokra a cukkinit, és forgassuk hozzá a baconös hagymához. Borsozzuk, de ne sózzuk, mert akkor könnyen megkeseredik! Fedő alatt pároljuk puhára. Ezalatt szedjük le és metéljük finomra a rozmaring leveleit, szeljük vékony csíkokra az aszalt paradicsomot, mossuk meg a bébispenótot, és ezeket is mind szórjuk a lábasba. Amíg a spenót összeesik, keverjük el a tojásokat a tejszínnel vagy a tejjel, és szórjuk hozzájuk a parmezánt. Forgassuk össze a tésztát a zöldséges raguval, melegítsük fel, majd húzzuk le a lábast a tűzről, és öntsük bele a tojásos keveréket is. A forró alapanyagok közt kissé majd besűrűsödik a tejszínes folyadék, így krémes, selymes állagú ragut kapunk.
Paris–Brest
Mi tagadás, a tavaszi szünetben nekem is volt egy kis időm, hogy kiéljem az alkotókedvemet (és ennek ürügyén kis időre bezárkózhassak egyedül a konyhába). Mivel szülinapokat mostanában csak online ünnepelhetünk, úgy gondoltam, legalább egy elpostázott, küszöbre tett süteménnyel kedveskedek szegény karanténban rekedt szülinaposnak, hogy ne búsuljon sokat a múló évei fölött, egyedül. Így vettem erőt magamon, hogy ezt a nagy francia klasszikust elkészítsem, de egy percre sem bántam meg. Csak azt, hogy nem készítettem belőle rögtön dupla adagot.
Hozzávalók a pralinéhoz:
120 g mandula
80 g mogyoró
1 csipet só
210 g cukor
A mogyorókat 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk egy tiszta tepsiben. Tíz perc után kivesszük, hagyjuk lehűlni, majd konyharuhába öntjük, és addig dörzsöljük, amíg a vékony héj leesik róluk. A cukorból világos karamellt készítünk, a mandulát is megpirítjuk egy forró serpenyőben, és az összes magvat beleforgatjuk a forró karamellbe, majd sütőpapírra terítjük, és kihűtjük az egészet. Darabokra tördeljük, és addig őröljük konyhai robotgépben, amíg sűrű, olajos pépet kapunk. Kiveszünk belőle 250 grammnyit a mousse-hoz, a többit pedig lezárt dobozban hűtőbe tesszük későbbi felhasználásra (hónapokig eláll).
Hozzávalók a tésztához:
1 dl tej
1 dl víz
10 dkg vaj
2 g só
2 g cukor
10 dkg liszt
4 tojás
20 g szeletelt mandula, hámozva és hosszúra vágva
20 g pirított és zúzott mogyoró
Klasszikus égetett tésztát készítünk. A tejet a vízzel és a vajjal felforrósítjuk, belehintjük a sót, a cukrot is, majd ha minden feloldódott, belezúdítjuk a lisztet. Folyamatos kevergetés mellett hamar összeáll tésztává, amelyből néhány perc alatt elpárologtatjuk a fölösleges folyadékot. Ha elég masszív már az állaga, elzárjuk a lábas alatt a tüzet, és egyenként beledolgozzuk a tojásokat a tésztába. Kenhető, formázható masszát kell kapnunk, amit ha habzsákba töltünk, szép, szabályos hasábok nyomhatók ki belőle. Sütőpapírt terítünk egy tepsi aljára, majd körülrajzolunk rajta egy 16 centi átmérőjű kistányért vagy egy szélesebb szájú poharat. A vonalat követve szabályos kört húzunk a habzsákba töltött tésztából, majd a belső felére újabb kör kerül. Végül a két kör tetejére húzunk egy harmadikat. Megkenjük felvert tojással, meghintjük szeletelt mandulával, mogyoróval, majd a felesleget lerázzuk a tepsiről, így toljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, amelybe egy kis tálban forrásban lévő vizet helyezünk. Körülbelül 20 perc alatt készre sülnek a koszorúk. Hagyjuk kihűlni, majd vízszintesen félbevágjuk, és megtöltjük őket a mousse-szal.
Hozzávalók a mousse-hoz:
2,5 dl teljes tej
1 rúd vanília
25 g kukoricakeményítő
2 tojássárgája
40 g cukor
170 g vaj
250 g mogyorópraliné
150 ml hideg tejszín
Először cukrászkrémet készítünk. Egy lábasban forraljuk fel a tejet a vanília kikapart magjaival és a vaníliarúddal együtt. Egy másik tálban keverjük ki a tojások sárgáját a cukorral és a keményítővel. Öntsük a forró tejet a tojásos keverékhez, majd az egészet öntsük vissza a lábasba, és lassú tűzön sűrítsük be, még mielőtt forrni kezdene. Hűtsük szobahőmérsékletűre, majd keverjük a lágy vajjal és a mogyorópralinéval együtt homogén krémmé. Verjünk lágy habot a tejszínből, és forgassuk bele a mousse-ba, utána tegyük lezárt üvegedényben a hűtőszekrénybe. Ha kellően megdermedt, tegyük habzsákba, és töltsük meg vele a félbevágott tésztakoszorúkat. Helyezzük a mousse fölé a tészta felső részét, és hintsük meg őket porcukorral. Tálalásig tartsuk hűtőszekrényben.
Sashegyi Zsófia