Vakáció helyett aktív tanulás
Hutter Róbertről tavaly ősszel írtunk, amikor bemutattuk azt az országos sikert arató életmentő drónhálózatmodellt, amelyet ő és egy barátja dolgozott ki az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre. A Tamási iskola 10. évfolyamos tanulóját, a diákönkormányzat vezetőjét most arra kértük, mesélje el, milyen a távoktatás, és az otthoni tanulás mellett is foglalkozik-e saját ötletei megvalósításával.
– Miért jó, és miért rossz, hogy most otthon kell tanulni?
– A barátok, a közösség és a csoportos munka hiányzik leginkább. Tetszik ugyanakkor, hogy nagyobb önállóságot kaptunk, saját magunk állíthatjuk össze a munkarendünket, ami egyszerre érdekes és „felnőttes”.
– Szerinted mindenki érzi a nagyobb önállóság felelősségét?
– Amikor az iskola bezárt, azt gondoltam, az osztályunk egy része „eltűnik”, lesznek, akik kihasználják az alkalmat, és „vakációzni” fognak. Ám meglepő módon nem így alakult, mindenki megjelenik az összes konferenciabeszélgetésen, és azok is aktívan közreműködnek, akikre ez eddig nem igazán volt jellemző.
– Hogyan zajlik nálatok a távoktatás?
– Vannak tanárok, akiktől hétről hétre többoldalas feladatsort kapunk, ezek megoldásán általában az osztálytársaimmal együtt, közösen dolgozunk. Más tárgyaknál hangkonferenciák keretében, élőben kérdezhetünk a tanártól. A konferenciabeszélgetéseknek szerintem az idegen nyelv oktatásában van igazán nagy jelentősége, hiszen a nyelvtanulás nehezen megy beszéd nélkül.
– Az otthoni tanulás mellett több idő jut a saját ötleteid megvalósítására?
– Hiába tanulok otthon, nagyon sok lett az iskolai feladat. Hullafáradt vagyok, mire mindennel végzek, ezért mostanában nem igazán van erőm mással foglalkozni. Inkább edzéssel kapcsolom ki az agyamat, ha van egy kis szabad időm, futok, például a Tamási iskolától a Normafáig, és vissza.
– Mi lett az életmentő drónhálózat tervével? Most, a járvány idején is hatékonyabbá tenné a betegellátást az általatok kitalált rendszer?
– Az országos drónhálózat tervét elsősorban azért dolgoztuk ki, hogy hirtelen keringésleállás esetén gyorsan, még a mentők kiérkezése előtt a helyszínre lehessen juttatni az automatikus defibrillátort. Járványügyi funkciókon eddig nem gondolkodtunk, ennek ellenére különösen hasznos lenne egy ilyen rendszer most, amikor még tovább nőhet a mentők kiérkezési ideje. A tervünk, persze, még messze van a megvalósítástól: a mentőszolgálattal, valamint egy drónokkal foglalkozó szakemberrel is egyeztettünk, és arra jutottunk, hogy a rendelkezésre álló technológia még nem elég fejlett ahhoz, hogy a rendszer stabilan működjön. A technikai fejlődés azonban rohamos a drónok világában, ezért bízom abban, hogy a nem is olyan távoli jövőben megvalósulhat az elképzelésünk.
d.