Levendulakert a kerület központjában
Mi, emberek, szomorkásnak éreztük az esős, őszi időt, a Hegyvidéki Kulturális Szalon ünnepélyesen felavatott kertjében pompázó levendulacsemeték és társaik viszont cseppet sem bánták az égi áldást. Nagyobb szükségük is van vízre, mint felemelő szavakra, hogy megerősödve illatos virágokat kínáljanak jövőre a városközpont viráglátogató rovarjainak. Levendulakert-avatón jártunk.
A Hegyvidéki Kulturális Szalon régóta szoros munkakapcsolatot ápol a Hegyvidéki Zöld Irodával, ami arra sarkallta a szalon vezetését, hogy az előadásokon, termékbemutatókon és kóstoltatáson túl valami kézzelfoghatót is tegyen a környezettudatos szemlélet gyakorlati megvalósítása érdekében. Ezt szolgálja az a kiskert, ahol levendulák és rovarbarát szemmel válogatott más növények kaptak helyet, és amellyel a szalon is csatlakozott a Hegyvidéki Méhbarát Hálózathoz. Minderről Menyhárt Éva, a Hegyvidéki Kulturális Szalon vezetője beszélt a kert avatóján.
Kovács Lajos, a Hegyvidéki Önkormányzat zöld bizottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a levendulakertnek nem a mérete adja a jelentőségét, hanem a tény, hogy egy új láncszemként hozzátesz ahhoz a rovarbarát-kerthálózathoz, ami összességében már valós változást tud elérni. A „nemcsak beszélünk róla, hanem tesszük is” mottó jegyében felidézte a saját kertje átalakításakor szerzett tapasztalatait, amik alátámasztják, hogy a Hegyvidéken már harmadik éve fejlődő méhbaráthálózat meghozza döngicsélő gyümölcsét, azaz a rovarlátogató rovarok népes csoportjait. Ha a kerületben vagy a tágabb környezetben az intézményi zöld területek mellett tízezer magánkertet is be lehetne vonni a partnerségbe, egyedülálló ökológiai rendszert fejleszthetnénk – zárta beszédét a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke.
A Hegyvidéki Zöld Iroda programkoordinátora, Laki Nóra előadásában bemutatta, hogy a nemzetközi BeePathNet projekt keretében milyen apró, de gyakorlati ötleteket lehetett ellesni Ljubljanában. A szlovén főváros előttünk jár a méhbarátváros kialakításában, ezért érdemes átvenni és nálunk is meghonosítani a bevált jó gyakorlatokat. Természetesen szóba kerültek a Méhbarát Kerület Program eddig megvalósult eredményei is: a méhlegelők, a mandulaliget, a Fővárosi Vízművekkel folytatott sikeres együttműködés és a számtalan szemléletformáló séta, előadás, ami iránt a hegyvidékiek még a reméltnél is nagyobb érdeklődést mutattak.
A rendezvény szakmai résztvevője Szabó Olivér makói méhész, a Hegyvidéki Méhbarát Hálózat aktív tagja volt, aki Magyarország kivételes méhészeti potenciáljára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Hazánk – változatos és értékes természeti környezetével és évszázados méhészhagyományaival – Európa vezető méhészeti nagyhatalma, hiszen a nehézségek dacára még mindig az öreg kontinensen él a legsűrűbb méhállomány. Ennek az örökségnek a védelme és a hagyományok továbbvitele közös felelősségünk és feladatunk, függetlenül attól, hogy tanyán vagy egy metropoliszban élünk – emelte ki a fiatal méhész.
A Hegyvidéki Kulturális Szalon Törpe utcai oldalán ültetett levendulákat és a szomszéd ház felé kialakított árnyas kertrész növényeit a beszédek alatt csendes eső áztatta. A nefelejcsek, árnyékliliomok, gólyaorrok és társaik jövőre már maguk is hozzáteszik szerény részüket a kerületben gyűjtött mézekhez. Az avató makói mézkóstolással és levendulaszörp-ivással zárult, a résztvevők pedig kötetlen beszélgetéseikben már a jövő év méhbaráti terveit szövögették.
B. I.