Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Nemcsak olvasni jó, hanem írni is

Országszerte számos programmal emlékeztek a kulturális intézmények Benedek Elekre a születésnapján, a magyar népmese napján, szeptember 30-án. A Jókai Klub immár hét éve meseíró pályázat meghirdetésével hívja fel a figyelmet a mesék fontosságára, életünkre gyakorolt hatására. Sajnos a vírusveszély miatt ezúttal elmaradt a Lívia-villába tervezett díjátadó ünnepség, csak online eredményhirdetést tartottak a szervezők.

Alsó és felső tagozatos diákok indulhattak a Jókai Klub Hegyvidéki mesék című pályázatán. A szervezők Nógrádi Gergely írót kérték fel a zsűri elnökének, ezúttal az ő szövege adta a kiindulási alapot, amely egy létező, nemsokára megjelenő történelmi fantasyregény kivonata. A készülő mű szerint a Pilisben furcsa kis szerzetek őrzik a jövőlátó tükröt. A mese kezdete az erdőbe viszi el a gyerekeket, hogy találkozzanak az ott élő törperendiekkel, utána pedig kedvükre alakítsák a történetet úgy, ahogyan a legjobbnak látják.

„Fantasztikusak a pályamunkák! Közhely, de igaz: a zsűrinek rendkívül nehéz dolga volt. Egy-két esetben mintha szülői hatásokat lehetett volna érezni, mert alig hihető, hogy ilyen remekül írnak gyerekek – de ha így írnak, akkor a jövő meg van oldva, legalábbis a mesekönyvek szempontjából” – fogalmazott Nógrádi Gergely a vírusveszély miatt ezúttal online rendezett eredményhirdetésen.

A pályaművek között volt modern, amin látszott, hogy a pályázó otthonosan mozog a fantasyben, de akadt példa arra is, hogy a hagyományos emberi értékeket domborította ki a szerző. „Ezeknek is nagyon örültem, mert azt jelenti, hogy olvasnak Jókait, Gárdonyit – ez ma már ritka” – folytatta értékelését az író, majd tanácsait is megosztotta.

Kiemelte, hogy fontos a jó címadás, az ügyes névválasztás – volt, aki izgalmasan párosította a fantasys neveket valóságos alakokkal, például Ficsor-Julow Hanna az Edina és a tükör titka című meséjében. Szükségesek a váratlan dramaturgiai húzások és a fantasyregényekhez illő stílusos kifejezések, a találó jelzők, amilyeneket például Nagy Vilmos Csanád használ A négy törzs harca című művében. Az olvasók figyelmének fenntartása a legnagyobb írói bravúrok egyike, amihez azonban egy fantasytörténetben több dialógusra van szükség, nem árt ezzel levegőssé tenni a szöveget. Érdemes legalább néhány szóval jellemezni a hős belső és külső tulajdonságait, ami rögvest beindítja az olvasó fantáziáját.

Mikimóka és a mókárok címmel írt mesét Pándi Zsófia, és dicséretes, hogy már a címben felhasználta a törperendiek nevét, a mókárokat. Szép gondolat, hogy a mókárok egy emberbabát nevelnek fel. A nem mindennapi embercseperedésnek hagyományai vannak az irodalomban, gondoljunk csak Mauglira! – fejtegette az író, aki külön gratulált Zsófinak a mesevégi fordulathoz.Nem_csak_olvasni_jo_hanem_irni_is

Néhány apróságnak tűnő hibára is felhívta a figyelmet a zsűri elnöke. Ügyelni kell a megfelelő kifejezésekre, a szórendre; szem előtt kell tartani, kinek is írunk, mert bizonyos kifejezések nem valók mesébe: ilyen a „naiv kislány” is – a naiv modern szó, és egy 8-10 éves gyerek nem biztos, hogy tudja, mit jelent.

Gercosz Alexandrosz történetében remek irodalmi fogások, pontosan megfogott kifejezések találhatók: „Sírta ki magából a félelmét”, vagy: „Szíve összefacsarodott a megannyi érzelemtől”, vagy „Hangosan kacagott a látványon.”

„Néha úgy éreztem, esetleg felnőttkéz is rejlik a sorok mögött, de ha nem így van, akkor Alexandroszban Homérosz méltó utódját tisztelhetjük. Azt hiszem, a jövőben te írni fogsz, és ne is hagyd abba!” – üzente a pályázónak Nógrádi Gergely, majd arról is beszélt, hogy aki jól ír, nem feltétlenül irodalmárként, de sokkal többre jut az életben. Ha meg kell írni egy levelet, el kell intézni egy ügyet, akkor pontosan kell fogalmazni, mert nagyon fontos, hogyan reagálnak a címzettek.

Kramer-Pázmán Zoé már meséje címével – Az idő tükröződései – sejtelmes felütést ad művének. Példás a mondatkezelése is: „Imhó a terem szélén állt, a falhoz lapulva, és hosszú, fekete haját csavargatta, mint mindig, ha izgatott volt.” „Ez egy József Attila-díjas mondat!” – dicsérte Nógrádi Gergely a hosszú-rövid mondat váltogatásában is profi pályázót, aki szépen felépítette a történetét, és a remek zárással nyitva hagyta, így az bármikor folytatható.

Reid Abigél szintén nagyon ügyes mesélő, mindvégig magával tudja ragadni olvasóit. Nem hagy kétségeket, már a pályázata címével azonnal elárulja, miről szól a meséje: „A jövőlátó tükör”.

Rendkívül színvonalas művek érkeztek tehát a Jókai Klub felhívására, ezért a szervezők úgy döntöttek, az idén nem adnak ki harmadik helyezéseket, mert a díjazottak mind első vagy második helyezést érdemelnek. A zsűri elnöke nemcsak nekik gratulált, hanem az őket felkészítő iskoláknak és szülőknek is, hiszen a siker közös.

A helyezettek vásárlási utalványt kapnak, és egy kis édességet. A díjakat az oklevelekkel együtt minden díjazotthoz eljuttatják a szervezők az iskolákba, az iskolatitkárokhoz. „Jövőre is pályázzatok – zárta szavait Nógrádi Gergely –, mert nemcsak olvasni jó, de írni is!”

Sz. D.

 

DÍJAZOTTAK

Alsó tagozat

1. helyezett: Pándi Zsófia (8 éves, Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium – Mikimóka és a mókárok). 2. helyezett: Reid Abigél (9 éves, Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium – A jövőlátó tükör).

Felső tagozat

1. helyezett, megosztva: Ficsor-Julow Hanna (Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium – Edina és a tükör titka) és Gercosz Alexandrosz (Testnevelési Egyetem Gyakorló Sportiskolai Általános Iskola és Gimnázium – A tükörfényes jövő). 2. helyezett, megosztva: Nagy Vilmos Csanád (Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium – A négy törzs harca) és Kramer-Pázmán Zoé (Lauder Javne iskola – Az idő tükröződései).