Nobel-díjasok a Hegyvidéken – 70 éves a KFKI

Fák fölé magasodó kéménye miatt már messziről látni lehet a Központi Fizikai Kutatóintézetet (KFKI), amely a Normafától nem messze lévő Csillebércen, egy nagy, erdős területen, a Konkoly-Thege Miklós út mellett fekszik. A KFKI mint telephely jelenleg a két legnagyobb hazai fizikai kutatóintézet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) égisze alatt működő Energiatudományi Kutatóközpont és a Wigner Fizikai Kutatóközpont székhelye. Az immár hetvenesztendős intézmény a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) legnagyobb kutatóintézetévé vált az évtizedek során. Volt olyan időszak, amikor naponta kétezernél is többen igyekeztek eljutni a Budapest határán levő, zöldellő fákkal körülölelt munkahelyükre.Az 1940-es évek második felében a politikusok az atombomba hatására felismerték a fizika fontosságát. A hidegháború első éveiben a magyarok is számítottak a harmadik világháború közeli kitörésére, ezért is sürgősnek tartották egy ilyen intézet létrehozását. A KFKI egy 1950. augusztus 18-i minisztertanácsi rendelet alapján kezdte meg a működését 1950. szeptember 1-jén. Alapítói megfogalmazása szerint: „A KFKI célja a magyar fizikai kutatást eddigi, a többi tudományághoz képest is messze elmaradt állapotából kiemelni, és lehetővé tenni a termékeny tudományos kutatást a fizika minden területén, melyek a tudomány fejlesztése és alkalmazása szempontjából elsősorban fontosak.”
A tudományos igényesség biztosítása érdekében a felügyeleti szerv az MTA lett, míg az első igazgató Kovács István, a Műszaki Egyetem professzora. Megalakulásakor az intézet egyik elsődleges célja a magfizikai és anyagvizsgálati kutatások elindítása volt, s szintén hangsúlyos szerepet kapott a többi mellett a sugárzások minél pontosabb mérése és hatásainak megismerése, így az atomfizika, a radiológia és a kozmikus sugárzási osztály. Később a kutatási területek még sokszínűbbé váltak, az 1960-as évektől már a szilárdtestfizika, az optika, a részecskefizika, az anyagtudomány, a reaktorfizika, majd később az űrkutatás terén is folytak vizsgálatok.
Nagy lépést jelentett, hogy 1959-ben megkezdte működését a Budapesti Kutatóreaktor, az első magyar atomreaktor, amely azóta is fontos szerepet tölt be egyebek közt a radioaktív izotópok gyártása, valamint a roncsolásmentes anyagvizsgálatok területén. A szovjet építésű, eredetileg 2,5 MW teljesítményű kutatóreaktort 1990-ben újították fel hazai tervezésben és kivitelezésben, azóta – számos modern berendezéssel kiegészítve – 10 MW-on üzemel. (Összehasonlításként: Paks 2000 MW-on.)Az építésnél nagy hangsúlyt helyeztek a biztonságra, számos ellenőrzőműszert helyeztek el annak érdekében, hogy a sugárzás ne juthasson ki a környezetbe. A kész reaktort 1959. március 25-én kapcsolták be, ami egy precíz, gondosan megtervezett műveletsort jelentett. A protokoll magában foglalt több teljesítménypróbát, köztük egy 100 órás próbaüzemet is.
A bemutatásról így írt a Népszabadság 1959. április 9-i száma: „Szerda délben a csillebérci Központi Fizikai Kutató Intézetben sajtótájékoztatón ismertették az első magyar kísérleti atomreaktor építkezését és működését. […] Nagy jelentőségűek a reaktor által termelt izotópok, amelyeket ipari és orvosi célokra használnak. Maga a reaktor épülete harmincötezer köbméter, az egész berendezés a legkorszerűbben automatizált. […] a megjelentek megtekintették a működő kísérleti atomreaktort. Mindenki fehér gumicipőt és fehér köpenyt kapott. A reaktor működését szemmel úgy állapíthattuk meg, hogy a reaktor tetejéről letekintve, a vízben – amely egyben védőréteg, hűtőanyag és neutronfékező moderátor – kékesfehér fényt láttunk: a vízben nagy sebességgel haladó részek hatására keletkező híres Cserenkov-sugárzást. […] Ezt az egész rendszert úgy méretezték, hogy a reaktor lehetséges legnagyobb teljesítménye esetén is, a szabadba kikerülő sugárzó anyagok a talajon levők számára, a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok esetén sem jelentenek veszélyt. A teljes üzemben levő atomreaktorból a közvetlen környezetre kijutó sugárzás nem nagyobb annál a sugárzásnál, amelyet a mindennapi életben általánosan használt világító számlapos karórából állandóan kapunk.”
A reaktor tudományos hasznosítására később létrejött a Budapesti Neutron Centrum (BNC), amely a mai napig a legjelentősebb hazai kutatási infrastruktúra, és nemzetközi felhasználói rendszerben működik. A KFKI kutatói abban is jelentős szerepet játszottak, hogy Magyarország csatlakozhatott az Európai Nukleáris Kutatási Szervezethez, a CERN-hez, és 1992-ben ennek teljes jogú tagjává vált. Ezt követően a magyar kutatók számos világszínvonalú eredmény létrejöttében szerepet játszottak. A CERN-nel való együttműködés eredményeként épült fel 2012-ben a Wigner Adatközpont, amely ma is a tudományos kutatás magas színvonalú IT kiszolgálását biztosítja.Az intézet munkatársai az űrkutatásba is bekapcsolódtak, amikor egy szovjet rakéta 1970-ben az itt készült mikrometeorit-csapdát vitte fel az űrbe. Pál Lénárd Kossuth-díjas fizikus, aki 1970 és 1978 között a KFKI vezetője volt, így fogalmazott egy interjúban 2011-ben: „Amikor az Egyesült Államokban jártam, felkerestem Meyert, és megállapodtunk egy széles körű együttműködési programban, amely nagyon szép eredményeket hozott. 1972-ben meglátogatta a KFKI-t a Nobel-díjas Seaborg, az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának volt elnöke, mert kíváncsi volt reaktorfizikai kutatásainkra. Volt a KFKl-ban Heisenberg, Dirac, Wigner, Cockroft, Raman, Blackett, Mössbauer, Bethe [mind Nobel-díjasok] és még sokan mások. Valamennyien meglepődtek, hogy Magyarországon »big science« típusú, színvonalas kutatások folynak.”
Az 1978-ban kifejlesztett Pille-dózismérő volt az első fedélzeten is kiolvasható sugárzásmérő eszköz, amelyet Farkas Bertalan is használt űrrepülésekor. 1984-ben Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő is sikeresen alkalmazta a berendezést a Challenger űrrepülő fedélzetén. Ez volt az első amerikai űrhajón használt magyar eszköz. A Pillét a mai napig használják a Nemzetközi Űrállomáson.A nyolcvanas évek elején indult a máig egyik legnagyobb magyar űrfizikai vállalkozás, a Vénusz–Halley (VEGA) programban való részvétel. Ennek során a felbocsátott űrszonda egy nagy sebességgel mozgó üstököst közelített meg. A szondák műszereinek egyharmada Magyarországon, ezen belül jelentős hányada a KFKI-ban készült. Nagy tudományos siker volt az is, hogy 2004-ben a KFKI több munkatársa a föld körüli térség kutatásához való sikeres hozzájárulásért megkapta az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA elismerését.
Sok híres külföldi tudós tett látogatást a kampuszon, megszámlálhatatlan történet született a hegyvidéki természetes erdei környezetben. Az egyik legjelesebb vendég Stephen Hawking volt, aki 1987 szeptemberében tartott előadást a KFKI-ban. Érkezéséről szinte az összes lap beszámolt.
A Magyar Nemzet és a Népszabadság egyaránt „Newton katedrájának örököse” címmel közölt cikket a világhírű tudósról, ezekből idézünk: „Házhoz hozzuk a tudományos világ nagyjait – írhatná zászlajára, ha lenne, a Központi Fizikai Kutató Intézetben 1983 óta működő Nemzetközi Fizikai Elméleti Műhely. A konferenciáktól eltérően, a közös kutatásokra, a szorosabb együttműködésre lehetőséget adó fórumot ugyanis épp azzal a céllal hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia, hogy előmozdítsa a tudóscserét. Az idei hét rendezvény egyike az 1985 után immár másodszor megrendezett relativitáselméleti műhely. A szeptember 1. és 4. közötti budapesti találkozón 12 ország 38 kutatója vesz részt és számol be legújabb tudományos eredményéről. A rendezők nagy örömére, meghívásukra a cambridge-i egyetem világhírű professzora, Newton katedrájának örököse, Stephen W. Hawking is részt vett ezúttal a tanácskozáson. – Elnézést az amerikai kiejtésemért – mondja találkozásunkkor a kiváló hangminőségű beszédszintetizátor a tolószékében ülő, mosolygós Hawking professzor helyett, a kölcsönös üdvözlések után. A humorát, szellemességét súlyos betegsége során is megtartó tudós ezután életéről így vall: – 1942. január 8-án születtem, azaz pontosan 300 évvel a nagy olasz csillagász, fizikus, matematikus, a modern természettudomány egyik megalapozójának, Galileinek a halála után. Ez persze nem jelenti azt, hogy a még aznap született többi kétszázezer gyerek is az asztrofizikát választotta hivatásának. Az oxfordi egyetemen kezdtem tanulmányaimat, és már fiatalon a fizika és a csillagászat keltette fel érdeklődésemet. 1962-ben mentem Cambridge-be, ahol is Dennis Sciana témavezető mellett dolgoztam, és szereztem meg 20 évesen a doktori fokozatot. Ebben az időben – vált szomorúbb témára Hawking professzor – kezdődött betegségem, egyfajta szklerózis, ami a mozgató idegpályák sorvadásával jár. Amiatt ülök tolószékben hosszú évek óta, és ez akadályoz egy éve már a beszédben. A világhírű kutatót – tudom meg – 20 éves korában támadta meg az azóta elhatalmasodó betegsége. Mindez azonban nem akadályozza meg abban, hogy az elméleti fizikában új elméleteket alkosson, hogy járja a világot, előadásokat tartson, és találkozzon szakterülete többi kutatójával. […] Stephen W. Hawking különös ember. A szervezetét mozgató motoros idegek elsorvadtak, így ragyogó szelleme csak a komputertechnika csodáinak közbejöttével érvényesül. Tolókocsijába épített hangszórón keresztül szólal meg, testét is gép tartja életben, gondolatait – mondatokba rendezve – képernyőre vetíti. Teljes bénultsága sem gátolja azonban abban, hogy – igaz, négy segítőjével és softverjei révén – az idő kezdetét és végét, a világegyetem keletkezésének nagy titkait kutassa. Mennyi idős az Univerzum? – tették fel neki a félig tréfás kérdést. Gépeinek segítségével, de igen határozottan válaszolt: 10-20 ezer millió éves. Előadása és konzultációi jelentős mértékben emelték az említett elméletek egyesítési kérdését témájául választó budapesti relativitáselméleti műhely hírét.”A KFKI-ban mindig is pezsgő társadalmi és kulturális élet folyt. Volt rá példa, hogy ott vették fel a Magyar Rádió szilveszteri kabaréját. Az intézetet – a mindenkori körülményekhez igazodva, a lehetőségekhez optimalizálva – többször átalakították, hol több, hol kevesebb részre osztották, majd újraegyesítették. Az elődök örökségét megőrizve a csillebérci telephelyen dolgozó szakemberek célja mind a mai napig a legmagasabb színvonalú tudományos kutatás. Ezt a törekvést az elmúlt hetven évben számtalan világszínvonalú eredmény fémjelzi, ami egyúttal a Hegyvidék hírnevét is öregbíti.

Földváry Gergely