„Itthon is nagy a baj, sokan mégsem figyelnek oda”

– A világot még decemberben járta körbe az új koronavírus híre – láttuk, hogyan válik kezelhetetlenné a kínai helyzet. Számítottak arra, hogy Magyarországot is eléri a járvány?

– Tisztán emlékszem, amikor január végén az egyik műszakunkban a kollégáimmal arról beszélgettünk, hogy ez a vírus egészen más lesz. Elemeztük, mi történik Kínában. Sokan már akkor sem voltunk bizakodók, hiszen a mai világban, ekkora légiforgalom mellett lehetetlen megfékezni egy ilyen járványt. Sejtettük, hogy minket is elér a koronavírus, csak azt nem tudtuk, mikor. A világot váratlanul érte a járvány, mi, magyarok, azonban viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen más országokhoz képest legalább egy-két hét előnyünk van.

– Az eddigi adatok alapján Németországban is sok a fertőzött, de nincs akkora halálozási arány, mint Olaszországban. Mitől függ, hogy Magyarországon mennyire lesz súlyos a helyzet?

– A magyarok jövője most azon múlik, hogy a jelenlegi óvintézkedésekkel összhangban mennyire veszik komolyan az egyéni felelősséget. Úgy látom, a boltok, játszóterek tele vannak, sokan szabadságként fogják fel ezt a válságos időszakot. Meg kell érteni, hogy aki csak teheti, maradjon otthon! Ez az időszak nem vakáció. Jónak tartom a döntéshozók által meghozott intézkedéseket, amik valamelyest lassíthatják a járvány terjedését, de ha az emberek nem veszik komolyan a küzdelmet, akkor sajnos nem számíthatunk sok jóra.

– Mi lehet az oka annak, hogy sokan még mindig elbagatellizálják a járványt?

– A legnagyobb kárt az okozta, hogy a közbeszédben sokáig az volt a narratíva, a koronavírus nem rosszabb, mint a szezonális influenza. Sokan más betegségek halálozási rátájával példálóztak, tévesen. Egyszerre két szélsőséges nézet futott egymás mellett: a pánik és a bagatellizálás. Minden érvényes figyelmeztetést komolyan kellett volna venni – nemcsak idehaza, de a világ számos országában is. Már tudjuk, hogy itthon is nagy a baj, sokan mégsem figyelnek oda a szakemberek által megfogalmazott javaslatokra.

– Több egészségügyi dolgozó is a koronavírus frontvonalában harcol. Mennyire tartanak a járványtól, mennyire féltik a saját és családtagjaik egészségét?

– Nagyon nehéz helyzetben vagyunk most. Nem a hosszú műszaktól félünk, hanem attól, ami éppen Olaszországban is történik. Ott az egészségügyiseknek el kell dönteniük, ki kapja meg az életmentő terápiát, és ki az, akiről lemondanak. Aki az egészségügyben dolgozik, nem teheti meg, hogy otthon marad. Más pedig, akinek az lenne a feladata, hogy bezárkózzon, egy kicsit más életformát folytasson, nem teszi meg. Frusztráló, hogy sokan nem foglalkoznak a most már mindenhol hallható ajánlásokkal – ezzel az egészségügyi dolgozókat veszik semmibe. A boltban láttam egy idős hölgyet, aki úgy tépte le a zöldséges zacskót, hogy előtte megnyalta az ujját. Ez nagyon veszélyes rá és a többi emberre nézve is! Mi, egészségügyi dolgozók, attól rettegünk, hogy nem tudjuk ellátni a betegeinket, nem tudjuk teljesíteni azt, amire felesküdtünk. A legnagyobb nehézséget nem a világjárvány jelenti, hanem a kezelhetetlen mennyiségű betegszám. Kollégáim munkája folyamatosan motivál – a takarítótól kezdve a műtősfiún át egészen a kórház menedzsmentjéig. Önként vállalták, hogy a frontvonalban harcolnak a vírus ellen. Ezek a hősök, akik az emberi élet megmentésére esküdtek fel, minden elismerést megérdemelnek.

– Van elég védőfelszerelésük?

– Nálunk, a karanténkórházban most még minden van. Látva azt, hogy mi történik az egyébként kiváló egészségüggyel rendelkező országokban, napok kérdése is lehet, hogy mikor változik a helyzet. A világ erre nem volt felkészülve.

– Mit tanácsolna az embereknek, hogyan védjék meg magukat és ezáltal a többieket is a koronavírustól? Kézfertőtlenítőt, szájmaszkot már nemigen lehet vásárolni…

– Szükség van arra, hogy mindenki részt vegyen ebben a harcban. Aki teheti, maradjon otthon. Ez nem vakáció! Szájmaszkot beteg embereknek kell viselniük, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy megfertőzhetnek másokat. A szappanos kézmosás is elpusztítja a kórokozókat. Vigyáznunk kell a reflexszerű mozdulatokkal, hiszen a felületeken is életképes marad a vírus. A kezünk fertőtlenítése nélkül ne nyúljunk az arcunkhoz, a szemünkhez és az orrunkhoz. Figyeljünk oda a megfelelő étkezésre, a testmozgásra, és gyakran szellőztessünk otthonunkban. Vannak dolgok, amikre nem lehet befolyásunk – ilyenek a statisztikai adatok. Nem a számok alakulására kell figyelni, hanem arra, hogy kézben tartsuk azokat a dolgokat, amikre hatással lehetünk. Most mindenkinek a saját védelmével kell foglalkoznia, ezzel segíthet a legtöbbet. Nyilvánvaló, hogy a zárt ajtók mögött konfliktusok is előfordulhatnak, de legyünk türelmesek.

– Az idősek különösen nagy veszélynek vannak kitéve. Hogyan óvhatjuk meg őket fizikailag és pszichésen?

– A pszichés védekezés ugyanolyan fontos, mint a vírus elleni küzdelem. Segítsünk a szüleinknek, nagyszüleinknek a bevásárlásban, de minimalizáljuk a személyes találkozások időtartamát. Ez egy rendkívül nehéz helyzet, sok idős embertől hallottam, hogy nem bírja a bezártságot. Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy 2020-at írunk – a kommunikációs lehetőségek tárháza szinte végtelen. Tanítsuk meg szépkorú szeretteinknek, hogyan működnek a videókommunikációs programok. Én is így tettem, az édesanyám soha nem használt ilyen modern eszközöket, mégis meg tudta tanulni. Megértette, hogy jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy láthassa az unokáját.

– Mit gondol, meddig tarthat ez a vészterhes időszak?

– Ezt jelenleg nem lehet megmondani, de az biztos, hogy annál rövidebb ideig, minél többen együttműködünk, és betartjuk a megfelelő óvintézkedéseket. A pszichés egészségünk érdekében ne frissítsük folyamatosan a híreket, kártékony a naprakészség. A fejleményekről mindenképpen hiteles forrásokból tájékozódjunk. Az emberek helyzetén nem változtat az, hogy tudják, hány új megbetegedés történt. Az otthonunkban ezek a dolgok minket nem befolyásolnak. Mindenki tegye meg azt, amit a hatóságok is kérnek: lehetőleg maradjanak otthon, és vigyázzanak magukra, vigyázzanak egymásra.

BM.