Stratégiai fontosságú az egészségügyi dolgozók védelme

– Március 13-án megnyitott a Kútvölgyi karanténkórház. Mennyire sikerült felkészülniük?

– Operatív, gyors munkát kellett végeznünk. A Kútvölgyi-tömbben az összes szintet kifestették, az Állami Egészségügyi Központ pedig minden segítséget megadott a szobák felszereléséhez. Megpróbáltuk végiggondolni, hogy a megfigyelésre hozzánk kerülő pácienseknek mire lesz szükségük ahhoz, hogy elviselhetővé tegyük számukra a kéthetes karantént. A kórtermekbe a többi között vízforralót, hűtőszekrényt, mikrohullámú sütőt tettünk, és telefonos összeköttetést hoztunk létre a nővérpulttal. A kórház-higiénia kidolgozta az eljárásrendet és oktatta a munkatársakat a teljes ellátásra vonatkozóan – sok más mellett arra is, hogyan kell beöltözni, hová kerüljön a veszélyes hulladék és a kézfertőtlenítő, s még sorolhatnám. Már az első napon huszonnyolc főt vettünk át a Dél-pesti Centrumkórházból.

– A koronavírus-járvány nemrég jelent meg hazánkban. Mekkora nehézséget okoz, hogy egy eddig ismeretlen betegséggel kell szembenézniük?

– Nem volt ilyen jellegű infektológiai gyakorlatunk. Ezért is jelentett nagy segítséget számunkra, hogy a Dél-pesti Centrumkórház ápolási igazgatójával és kollégáival közösen végigjártuk a területet. Sokat segítettek abban, hogy lássuk, milyen problémákkal és napi gondokkal kell szembenézni a karantén működtetése során. Azt is elmondták, hogy megfigyelésük szerint milyen pszichés reakciókat vált ki a bezártság, például a dohányosoknál a cigaretta mellőzése. Tulajdonképpen azokat a gyakorlatokat ültettük át a kerületben működő karanténkórházra, amiket ők is sikerrel alkalmaznak.

– A karanténkórház lényege, hogy elkülönítsék azokat a személyeket, akiknél valamilyen okból felmerülhet a fertőzés gyanúja. Volt már olyan, akinél pozitív lett a koronavírusteszt?

– Sajnos igen, voltak már pozitív kiemelések, őket visszaszállították a Dél-pesti Centrumkórházba.

– A koronavírus-járvány frontvonalában küzdő egészségügyi dolgozók is nagy veszélyben vannak. Hogyan védekeznek a fertőzés ellen?

– A kollégák közül, szerencsére, eddig senki nem fertőződött meg. A karanténkórházban rendelkezésünkre áll minden védőfelszerelés, ami a dolgozóink maximális biztonságát szolgálja. Stratégiai fontosságú, hogy megvédjük őket! Sajnos nem korlátlanok a források, de eddig folyamatos volt az utánpótlás.

– Jelenleg önkéntes alapon lehet csatlakozni a karanténkórház személyzetéhez, hiszen óriási kockázattal jár ez a feladat. Nincs kapacitáshiányuk?

– Szakdolgozó munkatársaink közül sokan vannak, akik hatvanöt éven felüliek, vagy egészségügyi problémákkal küzdenek, és ezért veszélyeztetettek. Olyanok is vannak, akik idős szüleiket látják el. Ők érthető módon és nagyon helyesen nem jelentkeztek önkéntes szolgálatra. Okosan kell csoportosítanunk az erőforrásainkat. A Szent János Kórház Kútvölgyi úti karanténkórházába harmincnyolc kolléga jelentkezett. A Szent János Kórház III. Belgyógyászati osztálya is infektológiai osztályként működik majd, a felkészítés már megtörtént; ott legalább ötvenen vesznek részt a munkában, köztük intenzívterápiás szakorvosok, ápolók, aneszteziológusok, belgyógyász szakorvosok. Ez most a tanulás és a felkészülés időszaka, de indulásra készen állunk. Egyelőre nem tudjuk, mekkora lesz az egészségügyi rendszer túlterhelése, mi történik akkor, ha változik a járványügyi helyzet. Szerencsére önkéntesek is szép számmal jelentkeznek, és úgy gondolom, abban az esetben is segítséget kapunk, ha a kapacitásunk végére érnénk. Mindeközben a Szent János Kórház is ugyanúgy részt vesz a sürgősségi betegellátásban, és fogadja a betegeket, mint korábban. Maximálisan odafigyelünk arra, hogy a hét minden napján helyt tudjunk állni.

– Az egészségügyi dolgozók tiszteletére fehér fénnyel világították ki a Lánchidat, a közösségi oldalakon rengetegen posztolnak arról, mennyire tisztelik a munkájukat, számos cég kedveskedik valamilyen ajándékkal. Az egész ország hősként tiszteli önöket. Emberfeletti mindaz, amit ebben az időszakban is véghezvisznek. Milyen érzés, hogy ilyen sokan fejezik ki köszönetüket a munkájukért?

– A túratársaim gyakran érdeklődnek a hogylétemről. Azt mondják, hős vagyok… De én nem érzem magam annak. Tesszük a dolgunkat. Mindannyiunk számára óriási próbatétel ez az időszak, ezért is vagyok hálás azoknak, akik betartják azokat az óvintézkedéseket, amiket folyamatosan kommunikálunk. Köszönöm, hogy együttműködnek velünk az emberek. Meg kell próbálnunk helytállni, a bennünk lévő emberség maximumát nyújtani. Nehéz, de ezt most becsülettel végig kell csinálnunk. Remélem, megfelelünk majd az emberek által előrevetített hősiességnek.

BM.