Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

„Ámulatba ejtett, ahogyan a lovak leküzdik az akadályokat”

Aki egyszer beleszeret ebbe a sportágba, az soha többé nem engedi el – vélekedik Csákányi Dorottya magyar bajnok díjugrató. A BGSzC Budai Középiskolájának egykori diákjával, a Testnevelési Egyetem hallgatójával beszélgettünk.

– Dallos Gyula szerint a lovaglás egyfajta magatartásforma, a ló megtanítja viselkedni az embert. Mire gondolhatott a világszerte ismert magyar lovas?

– A lovaglás sok mindenre megtanít, hiszen egy élőlénnyel dolgozunk közösen, szükséges hozzá a tisztelet, a bizalom és a kitartás. Rendszerességet ad az életben, mindennap foglalkozni kell vele.

– Az előbbi kérdést azért is tettem fel, mert a díjugratás ló és lovas tökéletes összhangját igényli. Valójában ki tanít kit?

– Ez attól is függ, hogy a ló hol tart a kiképzésben, és a lovasa milyen szinten áll. Ha utóbbi kezdő, akkor valószínűleg tapasztaltabb lóval rendelkezik, és inkább még a ló tanítja a lovast. Fordított esetben viszont a lovas tanítja a lovat. Hiszem azt, hogy az ember folyamatosan tanul, és képes elsajátítani új dolgokat a lovaglással kapcsolatban.Amulatba_ejtett_ahogy_a_lovak_lekuzdik_az_akadalyokat1

– Hogyan lettél díjugrató?

– Anyukám gyerekkora óta lovagol, így egészen kis koromtól lovak vettek körül. Ötévesen kezdtem el komolyabban lovagolni, a díjugratás már akkor megragadott. Ámulatba ejtett, ahogyan a lovak leküzdik az akadályokat. Úgyhogy az első pillanattól kezdve ez a szakág érdekelt. Amint lehetett, letettem a rajtengedélyvizsgát, és indulni kezdtem hivatalos díjugrató versenyeken.

– A viselkedést már említetted. Más tekintetben is megváltoztat a lovaglás?

– Ha valóban elég elhivatott valaki, és nemcsak hobbi a számára, akkor a sport kitölti a napjait. A lovaglás miatt nem lettem otthon ülő gyerek, mindig az volt a napom fénypontja, amikor végre elmehettem a lovardába.

– Mit csinál valójában a díjugrató?

– Nagyon változatos is lehet a heti munka, a lovat ugyanúgy edzeni kell, erősíteni a képességeit. Az ugróedzések mindig mások, van, hogy gimnasztikasort ugrunk, vagy pályarészletet, de akár egy egész pályát is, ami nagyjából tizenkét ugrást jelent. Az sem ritka, hogy csak cavaletti munkát végzünk, ami a járóiskola. Ilyenkor a ló az egymástól egyenlő távolságra lefektetett rudakon lépésben, ügetésben és vágtában halad át. Ezek a munkák adott versenyhez igazodnak. Természetesen terepre is járunk, mert a lónak és a lovasnak sem árt egy kis kikapcsolódás.

– Van valamilyen „evolúciója” ennek a kétségkívül nagyon látványos sportágnak? Arra gondolok, hogy a versenyző vajon a lovakkal együtt nő fel, azaz kisebb lóval kezd?

– Igen, létezik egy ilyen folyamat, de nem mindenkinél. Én pónin kezdtem lovagolni, aztán áttértem a nagy lovakra. Sok olyan lovas van, aki más utat jár be. Az biztos, hogy aki egyszer beleszeret ebbe a sportágba, az soha többé nem engedi el.

– Ha nézem az ugró lovakat, mindig felmerül bennem: nem félnek a lovasok, hogy leesnek, és összetörik magukat?

– Úgy gondolom, ez a félelem inkább csak kezdetben jellemző, ha megtörténik az első esés, utána már nincs ilyen érzés az emberben. Velem is előfordult, de ez a tanulási folyamat része. Komolyabb félelem sosem volt bennem, hiszen tudtam: aki lóra ül, az le is eshet.

– Hogyan zajlik egy díjugrató verseny?

– Ha egy versenynapot nézünk, akkor reggel a lovak etetésével, a boxok rendbetételével kezdődik a munka. Az állatot is ekkor sétáltatjuk meg. Az, hogy mikor kell nyeregbe ülni, a versenyszám kiírásától függ, de a déli etetés állandó mozzanat. A start előtt először pályabejárás zajlik, olyankor lehet lelépni a távolságot, hogy két akadály között mennyit kell vágtázni. Aztán jön a bemelegítés, erre két ugrás áll rendelkezésre, majd következik a lovaglás a meghatározott rendben. A versenyszám után pedig a lóval foglalkozunk, megtisztítjuk, ápoljuk.Amulatba_ejtett_ahogy_a_lovak_lekuzdik_az_akadalyokat2

– Hogyan értékeled az eddigi versenyeredményeidet?

– Régóta versenyzem ebben a szakágban. Három eredményemre vagyok a legbüszkébb. Sorrendben az első, hogy gyerekkategóriában ott lehettem a portugáliai Európa-bajnokságon. A második meghatározó élményem az utánpótlás Championátuson elért harmadik helyezés, a legutóbbi pedig az amatőr magyar bajnokságon megszerzett első hely.

– Mekkora szerepe van a lovadnak a sikerekben?

– Nagyon sokat köszönhetek neki! Ő egy tízéves, fekete kanca, Refrén F a neve. Heti hét napon találkozunk. Nála jobb társat elképzelni sem tudnék magamnak, teljes a bizalom iránta, lenyűgöz a személyisége.

– A díjugratás olimpiai szám. Lehet cél a részvétel az ötkarikás játékokon?

– Szeretek reálisan értékelni, ezért úgy gondolom, az olimpia egy szép álom marad számomra. Minden sportágban nehéz eljutni oda, de lovaglásban nemcsak az alázaton és a sok munkán múlik ez, hanem egy megfelelő képeségű lóra is szükség van.

sm.