Születésnapjára készül a Hegyvidéki Kulturális Szalon (1.)

– Elevenítsük fel a kezdeteket!

– A kerületi polgárok közösségi élete mindig is nagyon aktív volt. Először tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg a gondolat, hogy fordítsunk erre kiemelt figyelmet. Szerettünk volna olyan helyet kialakítani, ahol a közösségi élet színtereként tudjuk szolgálni a hegyvidékiek kulturált szórakozási, időtöltési, kapcsolatépítési lehetőségeit. Pokorni Zoltán polgármester úr támogatta az ötlet megvalósítását, elkezdtük keresni az alkalmas helyszínt. Abban az időben zajlott a MOM Kulturális Központ felújítása, és bizonyos programok átköltöztek a Böszörményi út 34. szám alatti régi gyerekkönyvtár kis helyiségébe. A felújítás befejezése után megüresedett a könyvtár, viszont az emberek megszokták, hogy oda járnak, és keresték is az alkalmakat. Így abban a helyiségben indítottuk be a munkát 2011 szeptemberében, akkor még a Hegyvidéki Szociális Központhoz tartozva. Először a MOMkult-ból került át néhány kis civil közösség. A MOM Nyugdíjasok Klubja, a Szupernagyi Népdalkör, a Hegyvidéki Bélyeggyűjtők, a MOM Bélyeggyűjtők Köre, a Nyugdíjas Pedagógusok Klubja voltak az elsők, amelyek megkezdték működésüket a Böszörményi úti, egy légterű helyiségben. Emellett természetesen beindultak a szalon saját programjai is, amelyeket eleinte egyedül szerveztem. Kisebb előadásokkal, beszélgetésekkel, különböző mozgásformákkal kezdtünk, ez utóbbiak közül az első a meridiántorna volt. Először két-három fős csoportban, most, tíz év elteltével már heti négy napon, alkalmanként átlagosan húsz-huszonöt fővel működik a torna. De említhetném a nyugdíjastornát, a jógát, a hastáncot is, amik a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a kínálatban.

– Melyek voltak a legemlékezetesebb kulturális programok?

– A Szalonegyetem előadás-sorozata a legelsők egyike, amelyet a nyitást követő évtől, 2012-től folyamatosan megrendezünk. Számomra ez a legkedvesebb. Tudományos ismeretterjesztő előadásokat kínálunk a legkülönfélébb témákban, és tíz év után sem csökken a népszerűsége. Örömmel emlékszem vissza az első kiállításunkra. Várkonyi Lajos festőművész akvarell- és olajfestményeivel nyitottuk meg a szalont, majd az ötéves évfordulón ismét az ő tárlatában gyönyörködhettek a látogatók. Emlékezetesek a zenei programok, a Zene-fere klub értékes beszélgetései Kovács Zalán László tubaművésszel, a Bach Mindenkinek Fesztivál minikoncertjei, a könyvbemutatók, a NOE hegyvidéki nagycsaládosok csoportjával közösen rendezett adventi kiállítások és kézműves vásárok, a népszerű irodalmi, művészeti sorozat, Konta Fanni tanárnő előadásai, a különféle tematikus klubok értékes eszmecseréi – a teljesség igénye nélkül.

– Ki és milyen szempontok alapján találta ki a szalon programstruktúráját?

– Mint említettem, kezdetben egyedül szerveztem a programokat, és igyekeztem az igényeknek megfelelően formálni a szalon közösségi életét. Azt gondolom, nem csupán az én érdemem a rendezvényeink népszerűsége, sokkal inkább a látogatóinknak köszönhető. Általuk volt telt házas egy-egy előadás, ők segítettek engem az ötleteikkel, én pedig figyeltem, mi iránt van érdeklődés, melyik az a civil közösség, amelyik méltán keresi otthonaként az intézményt. Hamarosan belaktuk a szalont, bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága az itt folyó munkának, szükség van a közösségi élet e formájára, indokolt a civil közösségek felkarolása, segítése. Örömmel adtunk teret a különböző civil kezdeményezéseknek. Önkéntesek közreműködésével alakult meg a Könyvajánló Klub, a Monspart Sarolta által vezetett gyaloglóklub, a Hegyvidéki Osteoporosis Klub, a Kíváncsiskodók Klubja, a Kortárs Alkotó Kör, a Hegyvidéki Családépítő Klub, hogy csak néhány példát mondjak a tucatnyi közösségből. A klubbeszélgetések nem egy esetben előadás-sorozattá formálódtak, hónapról hónapra más-más tudományos ismeretterjesztő témát kínáltak, egyre nagyobb látogatottság mellett. Így lett például a Kíváncsiskodók Klubjából a Kíváncsi Kata előadás-sorozat. A klubfoglalkozások, terefere-beszélgetések mellett igény mutatkozott arra is, hogy közösen, kisebb csoportokban szervezzünk a szalon falain kívüli eseményeket. Így jöttek létre a különböző séták, tematikus látogatások – az évek alatt sokféle helyszínre eljutottak az érdeklődők a barangolásaink által.

– Úgy tűnik, a népművelői ambíció szerencsésen találkozott a hegyvidékiek igényeivel.

– Így van! Olyan közösségi tér alakult ki itt, ahol, azt gondolom, lehetőség nyílik a tartalmas időtöltésre, ismerkedésre, kapcsolatépítésre. Öröm megtapasztalni, hogy a magányos, elsősorban idősebb hegyvidéki embertársaink szeretnek jelen lenni a programokon, a közösséghez tartozás életcél is lehet számukra. Bizonyított tény a közösségben végzett tevékenység jótékony hatása a testre és a lélekre egyaránt. Sokan jöttek, akik elvesztették társukat, emberi kapcsolatokra vágytak, vagy nem voltak ugyan magányosak, de még aktívan szerettek volna élni a munka világából kilépve, célt, önmegvalósítást, kiteljesedést keresve. Így lettek látogatókból klubvezetők, előadók, tornát, sétát vezetők.

– Említene példákat?

– Egy hölgy azzal keresett meg, hogy örömmel tartana memória-karbantartó klubfoglalkozást azoknak, akik szívesen oldanak meg játékos feladatokat – így indult Szép Ilona önkéntes vezetésével a Memóriaklub. Pászli István nyugdíjas egyetemi tanár, a Szalonegyetem rendszeres látogatója szinte minden előadás végén annyi értékes pluszinformációt mondott, amennyi önmagában is megállta volna a helyét egy vitaindító beszélgetéshez. Így jött létre vezetésével a Tudományos Társalgó Kör. Az embereket aktívan be lehetett vonni a szalon életébe, vagyis a hegyvidékiek formálták olyanná a programkínálatot, amilyenné vált az idő múlásával. Az említettek mellett a már korábban működő civil körök is várták és szívesen fogadták az érdeklődőket. Tette ezt a Szupernagyi Népdalkör is, amelyhez bátran csatlakozhattak az énekelni szeretők. A „szupernagyik” nem csupán a maguk kedvére dalolnak kéthetenkénti találkozóikon, hanem aktívan részt vesznek a Hegyvidék kulturális életében is, fellépnek különböző rendezvényeken, ünnepségeken. A szalon színes közösségi élete a saját programok, előadások, adománygyűjtő akciók, mozgásórák, gyaloglóklubok, kártyakörök mellett a sok-sok civil klubnak, körnek is köszönhető, általuk alakult ki és erősödött a közösségek közötti kapcsolat.

– Ki is nőtték a könyvtárhelyiséget…

– Hét évig működtünk a Böszörményi úton, egy mindösszesen 79 négyzetméternyi helyen, amely évente megközelítőleg 1500 rendezvénynek, több mint harminc civil körnek adott otthont. Sok-sok programra, kulturális, ünnepkörökhöz kapcsolódó eseményre vártuk a látogatókat a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásának köszönhetően. A közösségi élet szó szerint kinőtte a szalont. Ezért volt nagy öröm és megtiszteltetés, hogy 2018-ban a Hegyvidéki Önkormányzat beruházása és a fővárosi önkormányzat támogatása révén felépült az új Hegyvidéki Kulturális Szalon a Törpe utca 2. szám alatt. A meglévő funkciót áthelyezve méltó közösségi térbe költözhettünk, a MOM Kulturális Központ tagintézményeként kibővült munkatársi létszámmal. Vadonatúj, gyönyörű környezetben az új szalon – a közel 600 négyzetméternyi hasznos belső alapterülettel, az impozáns belső kialakítással – méltó helyszíne lett a közösségi életnek. A belvárosi szalonok mintájára az épület első, értékes szintjén alakítottuk ki a dupla belmagasságú, nagyon jó akusztikájú nagytermet, amely közel száz fő befogadására alkalmas. Ez az exkluzív tér minőségi ugrást jelentett a korábbiakhoz képest. Mindemellett van egy szép galériaterem, két kisebb rendezvényhelyszín és egy tükörrel, balettrudakkal ellátott balett-terem. A minőségi környezet, a többfunkciós termek által lehetőség nyílt a programkínálat bővítésére, a látogatói célcsoport szélesítésére, hiszen az új szalon igazán alkalmas családi rendezvények, gyermekprogramok befogadására is. A földszinten van a kávézó és az aula, ami a korábbi rézsű lenyesésével alakult ki, így nyertünk plusz egy szintet. Nehéz eldönteni, melyik az épület szíve: az impozáns nagyterem vagy a szalon aulájába belépve elénk táruló fogadótér. Talán nem is kell rangsorolni, sokkal inkább fontos megérezni a szalon családias hangulatú környezetét, és élni a befogadható mértékű terek, a közösségi élet kínálta lehetőségekkel.

Szepesi Dóra

Az interjú 2. részében a születésnapi készülődésről és a Szalon10 programsorozatról lesz szó.