Kilenc évünk maradt megállítani vesztébe rohanó világunkat
A hegyvidéki intézmények évről évre csatlakoznak a Föld napjához kapcsolódó kezdeményezésekhez, szóval és tettekkel is védik életadó bolygónkat. A járványhelyzet miatti korlátozások lehetetlenné tették az idei kampányok megvalósítását, pedig a környezet és a természet még a tavalyinál is jobban igényli a segítséget.
A Föld napja ötlete Amerikában született meg a múlt század közepén. Eleinte a tavasz első napján tartották, aztán 1970-ben, azért, hogy az oktatási intézményekben ne ütközzön a vizsgákkal és más programokkal, áthelyezték április 22-re – azaz véletlenül egybeesett Lenin 100. születésnapjával. E tény akár hátráltathatta volna a környezetvédelmi kezdeményezés sikerét, de szerencsére nem így történt, mert a Szovjetunióban ez lett a szubotnyikok, az önkéntes közmunkások napja. Innentől kezdve keleten és nyugaton is takarítás, szemétszedés zajlott a Föld napján.
A kezdeményezés időszerűségét rengeteg negatív tendencia, jelenség, anomália támasztja alá. Talán nem is érdemes részletezni a globális felmelegedés, az ivóvízfogyás vagy a hulladékhelyzet súlyosságát. Érzékeltetésül most legyen elég annyi, hogy egy kutatócsoport kiszámolta: mindössze kilenc évünk maradt megállítani vesztébe rohanó világunkat a visszafordíthatatlan károsodások előtt.
Mit tehetünk mi, akik olyan kicsik vagyunk a világhoz képest? Illetve mit tesznek azok, akik már csatlakoztak az ország legnagyobbnak mondott környezeti megmozdulásához?
A lehetőségek listája nagyon hosszú: ültessünk fát, vagy akár csak egy virágot, szépítsük meg a közelünkben lévő zöld területet, fogadjunk örökbe egy közterületi fát, építsünk és használjunk komposztálót, ne vásároljunk csomagolóanyagot, takarékoskodjunk a kemikáliákkal, együnk kevesebb húst, javítsuk/javíttassuk meg, ami elromlott (és ne újat vegyünk), szigeteljük az ablakainkat, menjünk sétálni autózás helyett, vagy csak öntözzük meg alaposan a fát a járdán a ház előtt, és beszélgessünk az arra járó szomszédokkal. Ha sikerül akár egy kis célt is megvalósítani, abból már erőt meríthetünk, hogy másnap is tegyünk valamit a bolygónkért. Így lesz minden egyes nap a Föld napja – és végső soron a miénk is.
Ez a cikk most hirtelen véget is ér, nehogy az olvasás vegye el az időt a cselekvéstől!
(Barta)