„Szinte még levegőt is egyszerre veszünk”

– Inkább sport vagy egy sportos táncfajta az akrobatikus rock and roll?

– Szerintem mindkettő. Noha táncelemekre épül, komoly erőnlétet is igényel. Az akrobatikus rock and roll a Táncsport Szakszövetség alá tartozik, már ez is beszédes. Külső szemlélő számára inkább tűnhet táncnak, de belülről egy összetett sport.

– Neked melyik oldala kedvesebb?

– Nagyon kemény sportnak tekintem. Heti ötször van edzésünk, ami a koreográfia gyakorlásából, erősítésből és nyújtásból áll. Nálunk, mint minden sportágban, hallatlan szorgalom és kitartás szükséges a versenyszezonra való felkészüléshez. Az akrobatikus rock and roll nem improvizatív műfaj, éppen ezért átlagon felüli pontosságot, precizitást igényel. Vannak koreográfiák, amiket hónapokig, de akár évekig gyakorolunk. Persze jól érzem magam a táncrészében is, jönnek hozzánk különböző tánctanárok, akik sokat követelnek, mégis különlegessé és élvezetessé teszik az edzéseket.

– Miért ezt a sportágat választottad?

– Már kicsiként is szerettem a zenét és a táncot. Gyakorlatilag egy percig nem tudtam nyugton ülni, ha zenét hallottam, azonnal ütemre járt kezem-lábam. Nem okozott problémát a szereplés sem. Az akrobatikus rock and rollról először az óvodában hallottam, az egyik csoporttársamtól. Megkértem a szüleimet, vigyenek el egy olyan helyre, ahol kipróbálhatom. Sokszínűnek és izgalmasnak tűnt, később pedig teljesen magával ragadott a világa. Amikor bekerültem az egyesületembe, lenyűgöztek a legnagyobbak, akik több vb-t nyertek. Motivált, hogy egyszer egy ilyen csapat tagja lehessek, és mostanra megvalósult az álmom. Voltak nehéz időszakok, akadtak kudarcok, de a kitűzött célt mindig láttam magam előtt, a sikerek pedig mindenért kárpótoltak.

– Valójában mi a különbség az eredeti rock and roll és az akrobatikus változata között?

– Sok minden! Az eredeti változat inkább lazább, táncosabb mozgás, míg a mostani egy pörgős, dinamikus szinkrontánc. Nagyon gyorsan fejlődik ez a sportág. Tíz éve csinálom, és már ennyi idő alatt rengeteget változtak a követelmények. Most például sokkal több az elvárás a hajlékonysági elemeknél, a forgásoknál, az akrobatikánál.

– Mit kell tudni róla, hogyan alakult ki?

– Az akrobatikus rock and roll Svájcból indult az 1970-es években. Az első nemzetközi versenyt 1974-ben rendezték Németország, Franciaország, Svájc és Olaszország részvételével. Először csak párosok voltak, majd áttértek a formációkra is. Bár nem olimpiai sportág, Európában igen elterjedt, más kontinenseken még csak most kezdik megismerni. Itthon az 1980-as évek eleje óta hódít, azóta a sportág egyik legeredményesebb országa vagyunk.

– Egyéniben, párosban vagy formációban is lehet űzni. Melyiket és miért azt választottad?

– Nálunk csak párosban és formációban lehet versenyezni. Utóbbi főleg azért alakult ki, mert kevés volt a fiú, mint ahogy ez most sincs másként. Én mindig formációtáncos voltam, szeretek csapatban szerepelni. A tánctudásunk alapján az edzők döntik el, hogy a produkciókban ki milyen pozícióban lesz. Legnagyobb örömömre kiemeltként táncolhattam a Transformers témájú, juniorkategóriás csapatban.

– Hogyan kerültél a Rock and Magic Sportegyesületbe?

– Az egyesület elnöke Lengyel Veronika, aki egyben az edzőm is. Máshol kezdtem, ott három évet töltöttem el, de többre vágytam, fejlődni akartam. Amikor kilencévesen ide kerültem, elképesztően boldog voltam! Az edzőm látott bennem lehetőséget, így igazolt sportolóként versenyezhettem. Az ő maximalizmusa számomra mindig ösztönzően hat, és arra serkent, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból.

– Van valamilyen „védjegyetek”, amiben különösen jók vagytok?

– Az egyesület logója a mi védjegyünk. Kis csillagok vannak benne, jelenleg tizenkettő, amik a világbajnoki címeket jelölik. Ebből kettőt a mi csapatunk, a Party Team szerzett meg. Nincs olyan, hogy külön valamelyikünk jó valamiben, ez csapatmunka. Mindnyájunknak egyformán színvonalasan kell teljesíteni minden területen, szinte még levegőt is egyszerre veszünk. Nagyon jó érzés egy új koreográfiát betanulni, izgalmas, amikor az edzők elárulják az új témát, és megismertetik a ruhaterveket. Miként az is, ahogy a ruhák készülnek, a megálmodott koreográfiához formálódva. Egy jó ruha sokat hozzátesz a produkció mondanivalójához. Rengeteget edzünk és készülünk a versenyekre, s hallatlanul jó érzés, amikor bemutatjuk ennek „gyümölcsét”.

– Mire kell a legjobban figyelni?

– Legfőképpen a szinkronra és a ritmusra. Persze vannak szabályok, amiket kötelező betartani, különben pontlevonás jár. Figyelni kell az alaplépések mennyiségére, az akrobatikák kivitelezésére és az előadás módjára is. Nagyon fontos, hogy a néző minél jobban beleélhesse magát a táncunkba, hiszen ezek minitörténetek, keretjátékok.

– Az akrobatikus rock and roll magyar sikersportág. Milyen eredményeid vannak, hová, meddig szeretnél eljutni?

– A sportág legnagyobb országaival is fel tudjuk venni a versenyt. Nemzetközi megméretéseken sokszor álltunk a dobogó tetején, leírhatatlan érzés, amikor felcsendül a magyar himnusz. A világ- és Európa-bajnoki címeimre vagyok a legbüszkébb, de többszörös világkupa-, magyar és országos bajnoki címeim is vannak. Minden álmom, hogy a felnőttek között is hasonlóan jó eredményeket érjek el. Sok lemondással jár, hogy az edzéseken és az iskolában is egyaránt jól tudjak teljesíteni, de megéri!

sm.