Weimarban építettek hidakat a Tamási iskola diákjai
SchulBrücke für die Zukunft Europas, azaz Iskolák közötti híd Európa jövőjéért – ez a neve a Németországban minden évben megrendezett nemzetközi projekthétnek, amin az idén már hetedik alkalommal vettek részt a Tamási Áron iskola tanulói. Ezúttal Goethe szülővárosa, Weimar volt a házigazda. A diákok a klímaváltozás, a gazdasági növekedés fenntarthatatlansága, az életmódunk transzformációja kapcsán felmerülő kérdésekkel foglalkoztak, és megpróbáltak válaszokat találni ezekre a kihívásokra.
Az együtt gondolkodásról, a kontinens jövőjét meghatározó problémák felvetéséről szól a SchulBrücke für die Zukunft Europas (Iskolák közötti híd Európa jövőjéért) elnevezésű projekt. Az ötletgazda, dr. Frithjof Reinhardt célja, hogy a fiatalok jobban megismerjék egymás szokásait, kultúráját.
A Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium 2015-ben Magyarországról egyedüli iskolaként csatlakozott a kezdeményezéshez, azóta valamennyi programon ott volt. Ezúttal nyolc 11. és 12. évfolyamos diák utazott el, őket egy iskolai pályázaton választották ki – mondta el lapunknak Varga Gergely, a történelmet német nyelven oktató tamásis pedagógus.
Weimarban a magyaron kívül összesen öt iskola képviseltette magát Dél-Tirolból, Lengyelországból, Svédországból és Németországból. Elsőként, egyfajta belépő gyanánt, mindenki bemutatta a saját iskoláját, városát és országát, valamint a családja történetét, sorsfordító élményeit felhasználva ismertette az elmúlt korok jövőről alkotott elképzeléseit. Ezt követően Frithjof Reinhardt vázolta fel az Európára és a világra váró nehézségeket, majd a tanulók nyolc témakör szerint ugyanennyi csapatot alkottak, hogy közösen tegyenek javaslatot a megoldásokra egy a jövő nemzedékeinek írt levélben.
„Az imperializmus és a globalizmus volt a mi témánk; megnéztük, hol tart most Európa. Arra jutottunk, hogy a kolonizáción keresztül az európaiak mély nyomot hagytak a világtörténelemben” – mesélte Kelemen Márk.
Az Oktatás nevű csoportba került Stefán Anna, aki a nevelés és az oktatás kérdéskörét járta körül a többiekkel. „Megbeszéltük, hogy melyik országban mik a tapasztalatok, mik a problémák. Ezekre próbáltunk kompromisszumos válaszokat adni” – mondta.
Mit jelent a jó élet? – ezt a mindig aktuális felvetést vesézte ki csapattársaival Szilágyi Zsófia. „A félelmeink határozzák meg a komfortzónánkat. Például a szeretteink elvesztése, az anyagi nehézségektől való rettegés, vagy az, hogy nem tudjuk a családtagjainknak megadni mindazt, amit szeretnénk, ellentétes a jó élet definíciójával” – foglalta össze Zsófia, hogy mire jutottak.
A projekthét végén három workshop közül lehetett választani, ezekben kreatív írás, mobil újságírás vagy filozófiai vita keretében a klímaváltozás és az azzal járó társadalmi-gazdasági kihívások kerültek terítékre. A munka szakértők segítségével zajlott.
Előzetesen Nico Paech közgazdász előadása hangzott el a növekedés nélküli gazdaságról. Mint mondta, kevesebbet dolgozik, mert így is elegendő a jövedelme, és inkább a több szabadidőt tartja fontosnak. Ahogyan azt is, hogy a folyamatos vásárlásra ösztönző fogyasztói társadalmat a közösségi használattal lehet megreformálni. Például azzal, hogy egy társasház lakói egy közös mosógépet vásárolnak. Míg a házigazdák erőteljesen képviselték ezt az irányvonalat, a Kelet-Európából érkezők a történelmi emlékezetre hivatkozva kevésbé radikális változásokat javasoltak. A vélemények ütköztetése, a filozófiai diskurzus zárta a programot, aminek a végén videoriport készült Nico Peachről.
„Hasznos volt ez a hét, hiszen a tárgyi ismeretek bővítése mellett a diákjaink megismerkedhettek másfajta attitűdökkel. Bővíthették személyes kapcsolataikat, ráadásul tovább mélyíthették nyelvtudásukat egy komoly intellektuális szövegkörnyezetben” – összegezte a tapasztalatokat Varga Gergely, aki külön is kiemelte a tanulók felkészítését segítő egykori tamásis Kondor Klaudia, valamint a csapattal utazó pedagógus, Tóth-Fischer Beáta szerepét.
mm.