„Nekünk szólt a himnusz, jó volt magyarnak lenni”

• Először is „tegyük rendbe”: mi a különbség a kardvívás, a tőrvívás és a párbajtőrvívás között?
• Nemcsak a szabályok, hanem az érvényes találati területek is eltérnek. A tőrnél a felsőtest, a karok fej nélkül, a kardnál a kézfejeken kívül deréktól felfelé minden, a párbajtőrnél az egész test érvényes találati felület, még a cipő is. A párbajtőr, a másik két fegyvernemtől eltérően, nem konvencionális. A kard különösen dinamikus, így külső szemlélő számára talán az a leglátványosabb.
• Te miért a kardvívást választottad?
• Második osztály után, nyáron találtam ki, hogy vívni szeretnék, így a harmadik osztály elején – többszöri kérésemre – édesanyám elvitt a városmajori vívóterembe. Az akkori iskolámhoz legközelebbi sportklubot választottuk, ami a BSE volt, de pár évre rá az MTK lett. Ott csak kard szakág volt, így rögtön ebbe csöppentem bele, amit egyáltalán nem bántam, mert a három közül ezt találtam a legkreatívabbnak. Gyorsan befogadtak, Sárközi Gergely személyében kiváló edzőt kaptam, és rövid idő alatt bekerültem a versenyzők közé. Edzőm klubváltásakor követtem őt a Vasasba.
• Vívásban sok minden fejben dől el a páston. Mik az arányok, mi kell a győzelemhez?
• Nagyon fontos a koncentrálás, de ugyanúgy az állóképesség is. Egy-egy asszó viszonylag gyorsan lezajlik, ami azt jelenti, hogy rövid időn belül kell minden tekintetben a topon lenni. Ez elég erős stressz is egyben, tehát nyomás alatt kell a legjobb formát hozni. Nagyon jó technikai-taktikai felkészültségre, ezzel együtt fizikai és mentális állóképességre van szükség. A másodpercek tört része alatt dől el a tus. Olyankor teljes mértékben kikapcsolom a környezetet, hogy a leghatékonyabban tudjak összpontosítani. Még a bekiabálásokra, biztatásokra sem szoktam emlékezni.
• Hogyan fejleszted ezeket a képességeket?
• Hetente öt alkalommal van másfél-két órás edzésem, ezenfelül két erőnléti edzés és hetente egy reggeli külön „iskolázás”. Ez utóbbi egyéni foglalkozás, különböző elemeket gyakorolunk az edzővel. A mentális állóképességem fejlesztése érdekében sportpszichológushoz járok. Olyan szempontokat, területeket beszélünk meg, amiket sem az edzőmmel, sem a szüleimmel nem tudok. A mentális állóképesség az, ami egy asszó megfordítását segítheti. Mérföldkő volt a pályafutásomban, amikor nálam idősebbek közt indulva, 2–8-ról fordítva, 15–8-ra nyertem meg az asszót és a versenyt. Utólag felidézve a történteket a pást mellett felállított asztalon csillogó kupa és az ellenfelem edzőjétől elhangzó „kisóvodás” jelző adta meg azt a pluszmotivációt, ami a győzelemhez segített…
• Tavaly Európa-bajnok lettél a magyar kadét leány kardcsapat tagjaként. Hogyan emlékszel vissza a történtekre?
• Erős kerettel mentünk Porečbe, jó helyezésben reménykedtünk, de az aranyérem álomnak tűnt. A harmadik kiemeltek voltunk. A beloruszokat simán vertük, majd a törökök ellen nagy csatában, 45–43-mal jutottunk tovább. Következtek a románok, 45–39 lett a végeredmény a javunkra. Végül a nagyon erős oroszok elleni 45–41-es győzelem aranyat ért! Nehéz szavakkal leírni egyrészt azt a szorongást, amit az asszók során átéltünk, másrészt a felszabadult örömet, ahogyan Sugi (Battai Sugár – a szerk.) győztes tusa után egymást ölelgetve, örömkönnyeket hullajtva ugrándoztunk. A dobogó tetején állva nekünk szólt a himnusz, jó volt magyarnak lenni. Az öröm elfeledtette az edzéseken végzett kemény munkát, fájdalmat, szorongást.
• Hogyan tovább, mi a célod a vívással?
• Nem könnyű előre látni, merre tart a vívósport, a járvány nagyon visszavetette a sportág fejlődését. Nem tudjuk, milyen módosítások várhatók a nemzetközi versenyeken, milyen változásokat kell bevezetni a klubedzéseken és a hazai viadalokon. Nagyon fontos időszak esett ki, persze mindnyájunknál, de eltérően reagáltunk erre. Sajnos nálam egy tartós hátsérülés és térdfájás is előjött ebben a szezonban, ezért az első juniorévemet nem tudtam végigversenyezni. Jövőre érettségizem, és készülök a továbbtanulásra is. 2024-ben a kedvenc városomban, Párizsban rendezik az olimpiát. Akkor még csak 21 éves leszek, jó lenne ott lenni!

sm.