Erdőfejlesztés a jövőnkért

Cikkünk címe alapján felmerülhet a kérdés: miért kell az erdőt fejleszteni, nem fejlődik magától? Természetesen fejlődik, de az emberi segítség is elkél. Különösen azokon a részeken, ahol a korábbi beavatkozások hatására a természetes erdőállomány sérült, degradálódott. Ilyen helyeken a természet adta gyógyulást is meg lehet (és meg is kell) támogatni, hogy az erdő mihamarabb visszanyerje életerejét, ellenálló képességét.
Ahol a kiránduló csak az ég felé törő egyforma fatörzseket lát, ott valójában egy rendkívül összetett rendszer él. Az erdészek és a kutatók a tudományos-fantasztikus filmek korlátlan elképzeléseit megszégyenítő tényeket tárnak fel folyamatosan az erdők életéből.
Egyre több bizonyíték sorakozik például amellett, hogy a fák a föld alatt gyökerükkel egymáshoz csatlakozva, számunkra láthatatlan módon, hatalmas szövetté egyesülnek. Így amíg a felszín felett látszólag ádáz versenyt folytatnak egymással a fényért, addig odalent megosztják erőforrásaikat. Amelyik fa adott időszakban több éltető cukrot termel, a felesleget fiatalabb, beteg vagy kedvezőtlenebb kitettségű szomszédjainak továbbítja.
Ez nem érzelmes jótékonyság, hanem hideg számítás. A fa ugyanis hiába erős pillanatnyilag, egymagában szinte életképtelen. Ám ha segíti az egész erdőközösség fennmaradását, akkor ez élhető környezetet teremt számára, megvédi a vízhiánytól, a forróságtól. Egy árnyas erdőben sétálva, a szinte kézzelfoghatóan áradó nyugalom mellett, mi is ezt a párás, hűvös mikroklímát élvezzük. Az ellenálló képesség és az erdő biztosította állandóság egyre fontosabb lesz, ahogy melegszik a bolygó.
A Budakeszierdő kerületünkhöz tartozó szegletében nemrég lezajló beavatkozásokat alapos állapotfelmérés előzte meg. Napjainkban nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak erdészeti, de természetvédelmi és lakossági szempontok alapján is milyen értékesek a lakott területek tőszomszédságában álló középhegységi gyertyános, kocsánytalan tölgyes erdők. Mivel ezek korábban a lakosság faanyaggal történő ellátását szolgálták, ennek megfelelően történt a kezelésük is, amiről a faállomány koreloszlása tanúskodik. Főleg egyidős, öregedő egyedek alkották a társulást, ami azzal a veszéllyel járt, hogy a fák egyszerre pusztultak volna el. Nem volt meg alattuk az a csemetetömeg, ami átvehetné a helyüket. A másik probléma az idegen fafajok jelenléte a területen, azaz a kedvezőtlen, tájidegen fafajösszetétel.Mindezek orvoslására az erdészek néhány tájidegen fenyőt kivágtak az elmúlt hónapokban, a helyükre pedig kétezer kocsánytalantölgy-csemete és ötszáz csertölgysuháng került. Így az ezekben a lékekben fejlődő faegyedek hosszú távon növelik majd a szintezettséget, valamint a többkorúságot. Kisebb mennyiségben gyertyánt, valamint mezei juhart, varjútövis bengét és egybibés galagonyát is elültettek, hogy ezekkel a korábban is jelen lévő fajokkal gazdagítsák a társulásokat.
A területet kezelő Pilisi Parkerdő a fejlesztési feladatok ellátásában remek partnerre talált az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó belga ATENOR-ban, amely társadalmi felelősségvállalásként szívesen vesz részt a zöld környezetet érintő projektekben. A Magyarországon is érdekelt cég az átalakuló erdőrészletben 2020 elültetett facsemetével járult hozzá az együttműködéshez.
S hogy mi közünk van nekünk, hegyvidékieknek, ehhez az erdészeti projekthez? Egyrészt mindenkit büszkeséggel tölthet el, hogy lakóhelye közelében vannak még értékes természeti területek, másrészt a szakmai és természetvédelmi érdekek mellett a Pilisi Parkerdő az erdőlátogatókról sem feledkezik meg.
A Libegő felső állomásától nyugatra eső, Budakeszierdő nevű terület alsó szegélyén (Budakeszi település határában) a cég fejleszti az erdei focipályát, sőt egy szabadtéri fitneszpark is épült a sportolni vágyó környékbeliek örömére. Az átalakítás alatt álló területeken az ökológiai értelemben vett előrelépés csak gyermekeink életében válik majd nyilvánvalóvá, viszont a vastag faaprítékréteggel burkolt erdei sportpályát akár már ma is használhatjuk!

(Barta)