„Százszószép” hegyvidéki mesék
Online meseíró pályázatot hirdetett hegyvidékiek részére a Hegyvidéki Kulturális Szalon tavasszal. A felhívásban az állt, hogy olyan mesekedvelő, a mesék birodalmában szívesen kalandozó kicsik és nagyok küldjék el írásaikat, akik bátorságot éreznek arra, hogy ajtót nyissanak mások számára meséjük titkos világába. A témát szabadon lehetett megválasztani, csupán annyi volt a kikötés, hogy a történet körülbelül száz szóból álljon. A beérkező 23 pályaművet zsűri bírálta el, az alkotásokra a közönség is szavazhatott.
A „Százszószép” meseíró pályázat ötlete a zsűri elnöki posztját is betöltő Dömötör Lászlónak köszönhető. Remek gondolatnak bizonyult, megmozgatta a Hegyvidék közösségét, igen sokan szavaztak is. Kiemelendő a beérkezett művek sokszínűsége: volt köztük fordulatos mese, hagyományos, népmesei ihletésű, tündérmesei elemeket felsorakoztató, rímbe szedett, tanulságos történet, szívmelengető igaz mese és humoros, kedves csattanóval végződő is.
A szakmai zsűri – Tamáskáné Kolozsvári Ilona, az Irodalmi Szalon vezetője, magyartanár, Szepesi Dóra, lapunk újságírója, Fenyvesi Félix Lajos Táncsics Mihály-díjas költő, népművelő – azért is adott sok-sok különdíjat, mert értékelte az alkotások egyediségét. Ahogy a zsűri elnöke fogalmazott: mindegyiknek helye lenne a könyvesboltok polcain. A Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott ünnepélyes díjátadón a pályaművek közül egy tucatot meg is hallgathattunk Hutter Franciska előadásában.
A program a Csillag születéséről szóló bensőséges történettel indult. „Ezzel a mesével jelképesen közénk is eljött ez a csillag” – üdvözölte az egybegyűlteket Menyhárt Éva, a szalon programvezetője, majd köszöntötte a pályázókat és a díszvendégeket, akik között ott volt Rófusz Ferenc Kossuth-díjas, Oscar-díjas rajzfilmrendező, a Hegyvidék díszpolgára, valamint felesége, Hajdú Zsófia keramikusművész, a Budai Rajziskola alapítója.
Az oklevelek és az ajándékok átadását a pályamű néhány mondatos értékelése kísérte. A zsűri két megosztott első díjat ítélt oda. Az egyiket a 8 éves Vincze Kinga Emese kapta A betűiskola című, rajzzal és kézírással kiegészített meséjéért. Művében tankönyvbe kívánkozó példázatot jelenít meg a magyar betűk tanításának-tanulásának mindennapos nehézségeiről. A betűk összekeverhetősége miatt az írás valós problémára reflektál, a könnyen megjegyezhető mesei megoldással pedig zseniálisan nyújt segítséget ahhoz, hogy a tanulók könnyebben elsajátíthassák a kis „b” és kis „d” közötti különbségtételt.
Megosztott első díjat kapott Kakuk Andrea is. A pipacs meséje egy bibliai történetet helyez frappáns, fordulatos elbeszélésbe.
A közönségszavazatok alapján az 1. helyezett az Egyszarvú egyetem, Pörzse Izabella és Spisák Andrea története lett, amelyben a ,,merjünk nagyot álmodni” gondolat tanulsága roppant nyelvi leleménnyel, kreatív, közérthető formában jelenik meg. A meséhez készült Szárnyaló illusztráció anya és 9 éves kislánya közös rajza. A 2. helyezett A győri őr, Bisztray Matild és Szlezák Eszter meséje, amely a népmesei hagyományoknak megfelelően arról tanít, hogy bátorság által a gyerekkori álmok valóra válhatnak napjainkban is. A 3. helyen A betűiskola végzett.
A különdíjasok közül – a teljesség igénye nélkül – csak néhányat említünk meg. Dr. Tóth Zsuzsanna műve, a Mese a kis fenyőfáról diafilmnek beillő, lenyűgöző képi megjelenítésű történet egy nagymama távolságokat legyőző szeretetéről. Goike Zsófia a Pálma álma című pályaműve egy szép verses mese, amelyet a szerző unokahúga, a 8 éves Lilien illusztrált. A buborék, Kelemen Anna és Kelemen László közös története a buborékfújás gyermeket és felnőttet örökké elbűvölő varázslatában oldódik fel. A mesét az apa írta, 4 éves kislánya pedig színes képet készített hozzá. A családi túra a 9 éves Nagy Lilianna vidám, kompakt kis meséje a családi közösség áldásairól. A 7 éves Bencsik Luca A vágyakozó szemüveg című egyperces írása nyomán, a zsűri értékelése szerint, örkényi bölcsességhez jutunk: jó, ha tudjuk, hol a helyünk!
„Gondolkodtunk azon, hogy zsűrizéskor válasszuk-e külön a gyerekeket és a felnőtteket, és azt mondtuk, hogy nem: mert egyenrangúak, és egyenrangúak a pályaműveik is – összegzett Tamáskáné Kolozsvári Ilona. – Abban reménykedem, és erre szeretném felhívni az itt jelen lévő gyerekek figyelmét, hogy ez a művelődési ház a továbbiakban is egyaránt nyitva áll mindenki előtt, otthona a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak is.”
Az eseményt a Hegyvidék Önkormányzat és a Hegyvidéki Kulturális Egyesület támogatta, valamint a szalonban működő Vad Horgolók Klubja, amelynek tagjait nagy munkára ihlették az elkészülő mesék: minden pályázónak horgoltak egy könyvjelzőt, amelyet a díjak mellé rejtettek a táskába.
„Én is nyugdíjas vagyok. Animációban gondolkodom rögtön, ahogy elolvasom a meséket” – mondta a családias, vidám hangulatú díjátadó végén Rófusz Ferenc. Arról is beszélt, mennyire megragadta az egyik díjnyertes történet, A betűiskola, és felvetődött benne, hogy az egész ábécéről készülhetne egy nagyon jó sorozat. „Köztudott dolog, hogy nekem is probléma volt gyerekként a betűk megtanulása, összerakása. Forgatókönyvek nélkül nehéz filmeket csinálni, az egy komoly feladat lehet. Fiatal írók megírnák, a nyugdíjasok meg leanimálnák!” – vetette fel végül az ötletet.
Az említett mese írója, Emese számára bizonyára hatalmas élményt jelentett Rófusz Ferenc őszinte szakmai dicsérete. Megindító pillanat volt, amikor az Oscar-díjas rajzfilmrendező közös munkát ajánlott a tehetséges kisiskolás szerzőnek. Lehet, hogy most dőlt el egy jövőbeli életpálya?
Sz. D.