A len mint dísznövény
Biztosan sokan emlékeznek még arra a Kisvakond-mesére, amiben a lenből vászon készül. Ebből az anyagból lesz aztán az ikonikus nagy zsebes kertésznadrág! A len azonban nem csak haszonnövény – amiről kerületünkben is több helyen meggyőződhetünk.
Az ember már évezredekkel az őskori barlangrajzok elkészítése előtt ismerte és használta a lent. A növény szárában lévő rugalmas és erős rostokból kötelet sodort, amelynek a maradványai fennmaradtak. A technika finomításával jutottak el őseink a cérnavékonyságú kötelekig, amikből már vásznat lehetett szőni.
A mai napig ez a len leggyakoribb felhasználása, elsősorban ezért termesztik a gazdasági szempontból rostlennek nevezett növényt. A lenszövet gyorsan szárad és antibakteriális hatású, ezért régen a múmiák pólyálására használták, később a kórházi textíliák alapanyaga lett.
A műszálból készült ruhákkal szemben kellemesen szellős viseletet kínáló lenvászon azonban csak egy a növény pozitívumai közül. A lenolaj a faanyagok időjárás elleni védelmének hagyományos anyaga. Élelmiszerként a lenmag és a lenmagolaj örvend egyre nagyobb népszerűségnek a benne található nagy mennyiségű telítetlen zsírsav miatt. Ez a tulajdonsága a koleszterinszint csökkenését is előidézi, sőt az érfalakon már megtapadó lerakódásokat is oldja. A lent gyógynövényként emésztési, ízületi és bőrbetegségek kezelésére használták. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy tudományos neve (Linum usitatissimum) egyszerűen csak „a leghasznosabbnak” titulálja viselőjét.
A len nemzetség kétszáz fajából Magyarországon csak hat található meg. Ezek közül talán a legkülönlegesebb a sárga pilisi len, amely egyetlen termőhelyen fordul elő a világon. Ezzel szemben a házi len a vadvirágos rétek gyakran látható virága. Karcsú szárán ötszirmú, kék virágokat nevel.
A paraszti kertek elmaradhatatlan növénye volt a len, de a kertkultúra aktuális trendjei valahogy elkerülték az utóbbi évekig. Most azonban mintha reneszánszát élné, egyre több helyen látni. A kerületi méhlegelők vetésére használt magkeverékeknek is része, és „saját jogon” is ültetik közterületekre. Kártevői ritkán találják meg a városi példányokat, így zavartalanul bontakozhat ki szépségük, és akár május elejétől nyár derekáig pompázhatnak.
A laza bokrot hajtó tövek rengeteg virágot nevelnek, amelyek a legkisebb szellőben is ingadozni kezdenek. A lágyan hullámzó kék virágtenger látványa pillanatok alatt képes feledtetni a mindennapok búját-baját, megállásra késztet, megnyugtat és feltölt, így – mindenféle mellékhatás kockázata nélkül – nagyban hozzájárul mentális egészségünk fenntartásához.
Ha étkezési céllal szeretnénk nevelni kertünkben, akkor az egynyári házi len mellett maradjunk. Dísznövényként az évelő len a szerencsésebb választás, viszont ennek a növénynek a magját ne fogyasszuk!
Mindkettő esetében a legegyszerűbb szaporítási mód a magvetés. A gyorsan fejlődő növénykék nem igényesek sem hőmérséklet, sem nedvesség tekintetében. Bár az egyes virágok rövid életűek, a virágzás akár két hónapig is eltarthat. Nagyobb, napsütötte virágágyak ideális növénye, laza szerkezetével és légies virágaival a természetesség hangulatát lopja be kertünkbe.
(Barta)