A MOMkult-ba költözik az autisták klubja

Az autista emberek nehezen értik meg a társadalmi és a társas érintkezés szabályait. Ebből adódóan hátrányt szenvednek a tanulás, a foglalkoztatás, a lakhatás tekintetében, de valójában mindenhol, ahol szükség van az interperszonális kapcsolatok kialakítására.
Éppen emiatt annyira fontos számukra a közösségi érintkezés, hogy képességeiknek megfelelő, önálló életet élhessenek. Az érintett szülők kezdeményezésére egyebek mellett azért jött létre az AURA Egyesület 2002-ben, hogy megteremtse mindennek a feltételeit, egyúttal biztosítsa az autista fiatalok felnőttkori ellátását.
Az egyesület 2005-ben kezdett el szabadidős foglalkozásokat szervezni, ezután érkezett a felajánlás a Jókai Klubtól, amely helyet biztosított a rendezvényeknek. A következő évben pedig már a Virányosi Közösségi Házban, eleinte havonta, majd kéthetente vasárnaponként találkoztak a csapat tagjai. A külső programokkal együtt így minden héten összejöttek.„Mindez óriási segítséget jelentett, az autista emberek ugyanis nehezen viselik, ha nincs mit csinálniuk. Ezért volt fontos, hogy vasárnapra is legyen valamilyen örömtevékenység egy olyan helyen, ahol valóban otthon érezhetik magukat” – mesélte Vadasné Tóth Mária, az AURA Egyesület elnöke. Mint elmondta, az autisták általában nem tudnak önállóan közösséget kialakítani. Kikerülnek az iskolából, és azonnal elveszettnek érzik magukat.
Az egyesületi klub ezt az izolációt igyekszik feloldani, és egyfajta burkot, védőhálót vonni a fiatalok köré – részben erre is utal az AURA elnevezés –, hogy részt tudjanak venni a társadalmi életben, eljussanak addig, hogy legyenek barátaik, munkájuk, párkapcsolatuk, mint minden más embernek. A klubba járók többsége érettségizett, OKJ-vizsgát szerzett, sokan egyetemet végeztek, vagy épp most egyetemisták.
„Tizenketten indultunk, ma már rendszeresen harmincan-negyvenen vagyunk a találkozókon. Valós szükségletekre reagálunk. Kezdetben a munkakeresés és a munka megtartása volt fókuszban, amihez létrehoztunk egy foglalkozásrehabilitációs programot. Eljutottunk oda, hogy a hozzánk fordulók 90 százalékát el tudjuk helyezni, és 95 százalékuk meg is tartja az állását. Nemzetközileg ez az arány alig 12-14 százalék! Emellett van munkakompetencia-fejlesztés, informatika, angoloktatás, művészetterápia, fórumszínház, fotó- és videoklub, túraklub, továbbá nyári táborokat is szervezünk. Jogi ismereteket adunk át, megmutatjuk, hogyan kell kiállni magunkért, hogyan tudjuk kifejezni az igényeinket, menedzselni magunkat” – sorolta Vadasné, külön kiemelve Székely Attila, a Harmónia Táncklub vezetője szerepét, aki felkarolta az autista fiatalokat, társastáncokra tanítja őket, és lehetőséget ad arra, hogy részt vegyenek a táncklub báljain.
Az elnök beszélt a társadalmi elfogadottságról is. Egyre több az autista gyerek, a statisztikák szerint arányuk már eléri a 2,6 százalékot. Bár létezik számukra korai fejlesztés, de olyannyira növekszik a számuk, hogy az állami rendszer nehezen tudja követni ezt, jóllehet élethosszig tartó támogatásra lenne szükségük. „Mi a »hogyan tovább?« tekintetében próbálunk tenni, és ezért lobbizunk” – tette hozzá.Persze a szemléletformálás sem hiányozhat a feladatok közül, hiszen az autizmussal kapcsolatban sok a félreértés, az ok nélküli félelem. Az egyesület hamarosan a MOM Kulturális Központban folytatja a munkáját, ami jelentős változás lesz a fiatalok életében. Számukra nagyon fontos, hogy minél gyorsabban kialakuljanak a személyes ismeretségek az ottani munkatársakkal, mert az autista nem felejt, lényeges, hogy jó legyen az első kapcsolatfelvétele, az első benyomása, az első élménye. „Annyi biztos, hogy az intézmény vezetése mindenben segít – zárta szavait Vadasné. – Hambuch Gerda személyében nagyszerű vezetőt ismertünk meg, biztos vagyok abban, hogy a segítségével rendben megy majd a beilleszkedés.”

sm.