Örömzene a szalon előtt

Nagyon-nagyon hiányzott már. Élő zene, igazi hangszerek szólaltak meg a Hegyvidéki Kulturális Szalon előtti szabadtéri részen június első péntek délutánján. Több mint fél éve nem történt ehhez hasonló csoda, mert igen, ezt most csodának fogta fel mindenki, aki arra járt. A Solti György Zeneiskola Vonószenekara Bolla Milán vezetésével adott koncertet Szereti Ön Vivaldit? címmel.
A villamosról leszálló emberek nagy része láthatóan hazafelé sietett, ám a felcsendülő hangok megtorpanásra késztették őket. Lassítottak, majd megálltak, és átadták magukat a zene élvezetének. Idősek és fiatalok, gyerekek és középkorúak hallgatták mosolyogva az előadást. Szinte megtelt a Városháza tér oldala, még a nap is kisütött.

– Érzékelték azt az örömet, amit adtak az embereknek? – kérdeztem Bolla Milánt, a zenekar művészeti vezetőjét.

– Igen, azt hiszem, mind éreztük, és láttuk is, hogy kíváncsi és mosolygós arcok figyelnek minket. Benne volt a levegőben. Amikor elkezdtünk játszani, csendesebb lett az egész tér. Még a fellépés előtt a büfében mondta egy anyuka, hogy azért jöttek el, mert már ki voltak éhezve az élő zenére. Mi is! Nehéz időszak volt ez minden zenész számára. Egyrészt hiányzott a közönségünk, amelyre hat a zenénk. Másrészt vártuk azt is, hogy végre találkozzunk, együtt játsszunk. Zenekari próbát lehetetlen online tartani, csak egyénileg tudtunk gyakorolni. Már az első közös próba hatalmas élmény volt, hát még az első koncert!

A Solti Vonószenekar 30-35 főből áll, ám most kisebb formáció, egy 14 fős kamaraegyüttes érkezett. Ez a csapat – ahogy Bolla Milán fogalmazott – a zenekar krémje, sokan közülük zenei pályára készülnek.

– Vivaldi és Corelli műveiből válogattak, talán nem véletlenül: mindketten életigenlő zenéket írtak.

– Így igaz! – erősítette meg a zenekarvezető. – Vivaldi zenéjét sokan ismerik, az ő műveit zeneterápiás céllal is szokták alkalmazni, valóban árad a muzsikájából a harmónia, az életöröm. Mellé olyan Corelli-művet választottunk, amit szintén nagyon szeretünk, egy D-dúr hangnemű, fényes és vidám zenét. Nyilván annak is van varázsa, hogy nem hangszóróból, felvételről szól a muzsika, hanem élőben tapasztalja meg az ember, hogyan születnek meg a hangok, amiket a komponista lejegyzett. A fiatalok pedig hozzáteszik a saját személyiségüket, elképzelésüket, a lelkesedésüket, és ez a legfontosabb: hogy a közönség lássa, érezze, a zenész is olyan katarzist él meg, mint a hallgatóság.

A katarzis ezúttal biztosan megvolt. Lehet, hogy a járvány kellett ahhoz, hogy megtanuljuk, zene, művészet nélkül nem is igazi az élet?

K. A. 

A zeneiskola versenygyőztes szólista növendékei június 19-én és 26-án adnak koncertet a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. A teljes Solti Vonószenekart a zene világnapja alkalmából, október 4-én láthatja és hallhatja a közönség a MOMkult-ban.