Papp Laci, „a dinamitöklű magyar”

Fiatalkora

Papp László mindössze 11 éves volt, amikor elveszítette édesapját. Édesanyja fűszerkereskedéséből élt meg a család, amelyben ő maga is segédkezett, gyakran a tanítás kezdete előtt hordta ki az árut a megrendelőknek.
Kő András Papp Laci című könyvéből kiderül, hogy ekkoriban még nem ökölvívónak készült: „Szeretem a hegedűt. Ha apám nem hagy itt bennünket olyan korán, ki tudja, nem vezetett volna-e az út a konzervatórium felé. Már elég jól húztam a vonót, amikor a gyász napján a Mutter (ti. az édesanyja) megígértette velem, hogy három évig nem veszem elő a szekrény aljából” (Papp László).A hegedülés helyett tehát más elfoglaltságot keresett; eleinte a foci érdekelte, akkori lakhelye környékén, egy grundon rúgta a bőrt más fiatalokkal. Korábban édesapja ökölvívóedzésekre járt, és időnként bokszmérkőzésekre is magával vitte a fiát. Talán innen eredt az indíttatás, hogy Papp néhány cimborájával együtt úgy döntött, megpróbálkozik ezzel a sportággal. Az első alkalom azonban eltántorította őt: „Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte. Kaptam én is három akkora pofont, mint a télikabát. Lerongyolódott az etetőm, mint a parasztgatya. Eszem ágában sem volt visszamenni. Maradt a foci.”

A MOM-ban

Papp Laci az 1940-es években a Magyar Optikai Műveknél kapott állást, később használt beceneve is ezekben az időkben ragadt rá: „A MOM-ban új nevet akasztottak rám, Görbének becéztek. Köszönhetem annak, hogy gyerekkoromban egy számmal nagyobb lovat kaptam. Alacsony is voltam, ezért lettem Kurta.”
A MOM-ban töltött évei idején hozta össze a sors másodszor az ökölvívással, és ezúttal már szerencsésebb volt a végkifejlet. Első edzője, Fehér István így mesélt a kezdetekről: „1942–43-ban alakult meg a MOM levente ökölvívó szakosztálya. Az óvóhelyen tartottuk az edzéseket. Csupa tehetséges fiú – Krebs, Szívós, Papp – bontogatta szárnyait. Élvezet volt velük dolgozni. Milyen kár, hogy Krebs és Szívós idő előtt búcsút mondott az ökölvívásnak. Maradt Laci. Azaz, hogy ő se… Pappot Krebs hozta le az edzésekre. Ha elfeledkeztem róla, képes volt egy órán át egyetlen mozdulatot gyakorolni. De utána is kellett járni és fülön fogni, mert a bunyónál csak egy dolgot szeretett jobban: futballozni. 1943-ban, a MOM vaskapuja előtt azt mondtam Lacinak: – Kisfiam, te nagy bajnok leszel, de érzem, hogy a mi útjaink elválnak.”

Sikerek

Az elválás hamarosan meg is történt, miután Papp megismerkedett legendás edzőjével, Adler Zsigmonddal, akinek az oldalán meghódította a világot. Sorozatban háromszor, 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben is megnyerte az olimpiát, és Puskás mellett a legismertebb magyar sportoló lett az 1950-es években, ami talán napjainkig sem változott. Dr. Mező Ferenc egy alkalommal így vélekedett Papp Laci eredményeiről: „Derék öklészünk teljesítményét csak a szicíliai Naxos szülöttje, Tissandros múlta felül, akinek fejét időszámításunk előtt mintegy négy évszázaddal négyszer övezte olimpiai babérkoszorú.”
Profi bokszolóként egyetlen mérkőzését sem veszítette el (29 meccséből 27-et megnyert, 2 döntetlen mellett), olimpiai aranyérmei mellett Európa-bajnoki címet is szerzett, amelyet hatszor védett meg, valamint hétszer nyerte meg a magyar bajnokságot. Bal kezétől világszerte tartottak ellenfelei. Abody Béla író ekként jellemezte egy ízben: „S az a legendás balkezes, a zsenialitás égi jele – pazarló ráadás. Mint sok megszenvedett gondolat után végre az első új és érvényes. A nagytartalmú verssor végén a mindent feloldó és megvilágító rím.”Kárpáti György vízilabdázó, szintén háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci jó barátja volt. A finn fővárosban rendezett ötkarikás játékokon mindketten a csúcsra értek. Így emlékezett vissza arra az időszakra:
„1952-ben Helsinkiben, majd ezután minden május elsejei felvonuláson, a következő négy sportoló zárta a sort: Papp, Puskás, Csikar és Kárpáti. A négy legkisebb. Hej, de nagyokat mulattunk!
A szurkolók gyakran megkérdezték: hogyan tudta Laci kiütni hosszú ellenfeleit? Miért én vittem el mindig a labdát? A válasz így hangzott:

– Kérem, ez törvényszerű. A kis emberek mindig nagy dolgokra voltak képesek. Elég, ha csak XIV. Lajost, vagy Napóleont említem.

Pappot sokáig »Laci bátyám«-oztam. Amikor azután Helsinkiben olimpiai bajnok lettem, megengedte, hogy tegezzem.”

Szepesi György sportriporter a következőképpen írta le ökölvívónk népszerűségét az 1970-es években: „Nem is olyan régen, éppen a müncheni olimpián győződhettem meg újra arról, hogy milyen tisztelet és megbecsülés övezi őt: bárhol is tűnt fel alakja, akár a sportolók éttermében, vagy az olimpiai falu főterén, a Bavaria Klubban egy narancslé mellett, vagy az edzőpályán valamelyik tanítványa oldalán – egyszeriben feléje fordultak a tekintetek. Idősebb sporttársak siettek hozzá, hogy megöleljék, s fiatal sport-titánok, hogy bemutatkozhassanak neki és kezet szoríthassanak vele.”
Nevét világszerte ismerték, és olykor előfordult, hogy illetéktelenül vissza is éltek vele. Volt olyan fiatalember, aki Papp Lacinak adta ki magát, hogy könnyebben ismerkedjen lányokkal, de arra is akadt példa, hogy valaki Papp Laci édesanyjaként próbált koldulni Budapesten.

Az edzésmódszer

Az elért sikereket természetesen kemény munka előzte meg, no és persze a Papp Laci-féle edzésmódszer, amelyről ő maga így beszélt: „…tovább erősítettem magam, és naphosszat vágtam a fát a budai hegyekben. 1950-ben dr. Balogh János és Ádler Zsigmond biztatására kezdtem el a favágást. Eleinte rosszul fogtam a fejszét. Beleizzadtam, amíg kidöntöttem egy fát, a rönkökkel pedig egyszerűen nem bírtam. De hamar belejöttem, és megtanultam takarékoskodni az erőmmel. [...] Hasonló mechanizmust fedeztem fel a favágás és az ökölvívás között. Ahogy a ringben teljesen laza és könnyed alapállás jellemzi a jó ökölvívó mozgását, ugyanez történik akkor is, amikor az ember a fejszét a fába vágja. A testsúly mindkét esetben a két talpon oszlik meg, s csak akkor megy át egyik lábról a másikra, amikor ütésre lendül az ökölvívó keze, illetve a favágó karja. A favágás megmozgatja a négyfejű combizomtól felfelé a test legfontosabb izmait. Eltünteti a hasat és úgy neveli a mell- és deltaizmokat, mint mások a retket.”
Ez az edzésmódszer egyébként nem volt ismeretlen korábban sem. A 19. században például báró Wesselényi Miklós, a reformkor egyik nagy alakja is rendszeresen bokszolt, és Angliában tett kirándulásait követően szintén alkalmazta a favágást mint tréninggyakorlatot.

A Hegyvidéken

Papp László a második világháború után ismerkedett meg húga révén későbbi feleségével, Zsókával. 1950-ben kötöttek polgári házasságot, akkor kaptak lakást a Mányoki úton, ahonnan az 1960-as évek elején költöztek a XII. kerületi Óra útra.
Szerény és illedelmes természetének köszönhetően sokan kedvelték a sportembert. Az utcájukban mindenkinek köszönt, emiatt hamar megszerették, és köztiszteletnek örvendett. Kisugárzása és mentalitása az ellenfeleire is hatással volt. A finn ökölvívó, Valle Resko így nyilatkozott róla: „A Te háromszoros olimpiai győztes lelked nagysága sok tekintetben felülmúlja még fizikai eredményeidet is, vagy legalábbis egyenrangúan állnak egymás mellett. Gratulálok Magyarországnak, hogy Papp László személyében ilyen fia van.”

A pályafutás vége

Karrierjének a szocialista állami sportvezetés döntése vetett véget, amely eltiltotta a világbajnoki cím megszerzésének lehetőségétől 1964-ben. Papp ezt méltánytalannak érezte, és befejezte pályafutását. Egy korabeli újságcikk így számolt be erről: „Ez most már végleges: a dinamitöklű magyar túl van csodálatos pályafutásának utolsó menetén! Papp László, aki több mint tizenöt éven át a legünnepeltebb ökölvívó volt az amatőrök és azután a hivatásosak táborában is, szögre akasztotta bokszkesztyűjét. Az Óra utca 6. számú villába, a budai Orbán-hegyen, ahonnan a pesti oldal csodálatos panorámája tárul elénk, beköltözik a nyugalom. Papp László most már családjának, a feleségének és Laci kisfiának szentelheti teljesen az életét. És a villának…” (Hétfői Hírek, 1965. április 5.)
Az ökölvívásnak azonban nem mondott búcsút, 1967-től edzőnek állt, 1970-ben mesteredzői címet kapott, kinevezték szövetségi kapitánynak, szaktanácsadója pedig egykori trénere, Adler Zsigmond lett. Egy év megszakítással 1992-ig vezette a magyar ökölvívó-válogatottat, irányításával számos Európa-bajnoki és olimpiai érmet szereztek bokszolóink. Emellett az FTC, a Honvéd és az Óbuda ökölvívó-szakosztályainál is segítette a szakmai munkát.
A Normafán 1972-ben nyitott meg az Olimpia szálló, Papp Laci gyakran tartotta ott az edzőtáborokat. Sajátos módszereivel készítette fel tanítványait is: a budai hegyekben gyakorolták a terepfutást és a favágást.
A „boksz úriembere”, aki 2003-ig, haláláig az Óra úti villában élt, a Farkasréti temetőben nyugszik. A Hegyvidéki Önkormányzat 2014-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott neki. „Van egy csillag az égen, akit szerettünk volna közelebb hozni” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester az avatóünnepségen, majd hozzátette: Papp László a nemzeti identitás része, sikerein egy egész nemzedék nőtt fel. Három évvel később a Gesztenyés kertben egész alakos szobrot állítottak fel a tiszteletére, Fekete Géza alkotását, aki a legendás sportoló Papp László Budapest Sportarénában látható mellszobrát is készítette.
Papp László a 20. század egyik legkiemelkedőbb sportikonja, országunk büszkesége. Életével, emberi nagyságával a mai napig példát mutat mindnyájunknak.

Tüske Tamás–Földváry Gergely