Tegyük ünneppé a hétköznapi étkezéseket!
Ilyenkor, a tavasz első heteiben mindnyájunkban felébrednek ifjúkorunk legszebb márciusai, amikor még minden élmény új volt, amikor a nagy érzések az ébredő természettel nyiladoztak bennünk. A kor előrehaladásával exponenciálisan gyorsulni látszik az idő múlása. Ragadjuk meg hát a pillanatot, és tegyük meghitté, áldozzunk időt arra, hogy örömet szerezzünk egymásnak! Hiszen egy szűk családi együttlét is úgy lesz teljes, ha energiát ölünk a méltó felkészülésbe. Ezúttal is szolgálunk néhány ötlettel, hogy mi kerüljön az asztalra e kivételes alkalmakkor.
Szarvasgombás burgonyakrémleves
A rendkívül karakteres ízű, ám sajnos aranyárban mért szarvasgombát tökéletesen kiegészíti a burgonya semlegessége, ami az újhagymával és a csirkelevessel kivételes ízgazdagságot eredményez. Ezzel a különlegesen finom levessel igazán nagy sikereket lehet elérni a vendégeknél!
Hozzávalók a leveshez:
20 dkg burgonya
4 gerezd fokhagyma
6-8 szál újhagyma
1 l csirkehúsleves
1,2 dl tejszín
12 szelet szarvasgomba
5 dkg vaj
4 csipet só
frissen őrölt bors
Hozzávalók a krutonhoz:
4 szelet rusztikus kenyér
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
2 csipet só
petrezselyem, 4 szarvasgombaszelet a díszítéshez
Hámozzuk és mossuk meg a burgonyát, majd vágjuk kockákra, és tegyük vízbe. Szeleteljük fel az újhagymát, és mossuk meg. Egy serpenyőben dinszteljük 5 percig a fokhagymával együtt, vajban. Ekkor adjuk hozzá a csirkehúslevest és a burgonyakockákat, majd addig főzzük, amíg a burgonya teljesen megfő. Adjuk hozzá a tejszínt, és forraljuk fel.
Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a szarvasgombaszeleteket, keverjünk össze mindent egy turmixgépben, amíg a keverék sima és habos lesz. Vágjuk kockákra a kenyeret, egy serpenyőben melegítsük fel az olívaolajat és a fokhagymagerezdeket. Adjuk hozzá a felkockázott kenyeret. Amikor a kenyér kezd elszíneződni, tegyük hozzá a vajat, alaposan keverjük össze, és hagyjuk kihűlni. Adagoljuk a burgonyalevest csészékbe, helyezzünk egy-egy szelet szarvasgombát a tetejükre, és hintsük meg finomra metélt petrezselyemmel.
Tejszínes karaj cambozolával és lila édesburgonya-pürével
A konyhában sokszor a vészhelyzetek szülik a legfrappánsabb megoldásokat. A karaj, a szűzérme, a csirkemell gyorsan átsül, ha tehát kevés időnk van a cselekvésre, érdemes ezekhez nyúlni.
Az alábbi recept azért is arat osztatlan sikert, mert a lágy édesburgonya-püré kiválóan megágyaz a hús karakteres, sós ízesítésének. A lila színű batáta kicsit édesebb sárga rokonánál, és a színével sokkal könnyebben elcsábítja a gyerekeket. No, meg fel is dobja a fogás küllemét. Én a városmajori termelői piacon szereztem be.
Hozzávalók:
6 szelet karaj
10 dkg cambozola
2 gerezd fokhagyma
½ póréhagyma
1,5 dl tejszín
só, bors, kakukkfű
3-4 édesburgonya
5 dkg vaj
1-1,5 dl tej
só
A karajszeleteket lehártyázzuk, sima fejű klopfolóval kilapítjuk, sózzuk, borsozzuk, és egyenként meghintjük kakukkfűvel. Egy serpenyőben négy-öt evőkanál olajat hevítünk, a hússzeleteket mindkét oldalukon megpirítjuk, majd kivajazott tepsibe vagy jénaiba fektetjük. A serpenyőben maradó olajat szükség esetén egy kevéssel kipótoljuk, beleszórjuk a felkarikázott póréhagymát, megdinszteljük, rátörjük a fokhagymagerezdeket, és amikor illatozni kezdenek, rámorzsoljuk a sajtot is.
Ha elolvadt, felhúzzuk a tejszínnel, majd a mártást a tepsibe fektetett húsokra öntjük, lefedjük alufóliával, és a 190 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Tizenkét perc után levehetjük az alufóliát, 230 fokra kapcsolunk, és pár perc alatt megpirítjuk a húsok tetejét. Amíg a húsok sülnek, az édesburgonyát meghámozzuk, nagyobb darabokra vágva megfőzzük, majd összetörjük, sózzuk, kevés vajjal és forró tejjel kikeverjük, ahogy a burgonyapürét szoktuk. Tálalásig melegen tartjuk.
Pisztáciatorta narancsvirághabbal
Az utolsó téli születésnapot mi már tavaszi hangulatban ünnepeltük! Az ég kegyes volt hozzánk, kisütött a nap arra a néhány órára, amikor összegyűltünk a kertben. Nem csoda, ha mindenkinek jókedve kerekedett, amit méltóképpen megkoronázott ez a pazar fehér csokoládés torta.
Hozzávalók az omlós tésztához:
120 g lágy vaj
2 g finom só
90 g porcukor
15 g mandulapor
1 egész tojás
240 g liszt
Hozzávalók a fehér csokoládés narancsvirághabhoz:
135 g fehér csokoládé
175 + 250 g tejszín
10 g glükózszirup (vagy méz)
3 lapzselatin
8 g narancsvirágvíz
A sablée tészta elnevezése a homok szóból ered, hiszen ha jó, szétomlik a szájban. Ahhoz, hogy szépen álljon a torta tésztaoldala, nincs szükségünk kerámiagyöngyökre, sem arra, hogy villával megszurkáljuk – a gondos előkészületeknek hála ez a tészta gyönyörűen megőrzi a tartását a sütés alatt is, csak tartsuk be az előírtakat!
A lágy vajat keverjük ki a sóval és a porcukorral. Adjuk hozzá a mandulaport, a tojást és 60 g lisztet. Amint a keverék homogén, tegyük hozzá a maradék 180 g lisztet, és a dagasztókarral gyúrjunk tésztát belőle. Formáljunk gömböt, és helyezzük lezárt üvegtálban a fagyasztóba 1 órára, majd át a hűtőszekrénybe újabb 1 órára. Nyújtsuk 3 mm vastagságúra, tortagyűrűvel metsszük ki belőle a torta alját, majd vágjunk egyforma széles csíkokat, és ezeket forrasszuk a lap széléhez, a tortagyűrű oldalának támasztva. Ügyeljünk rá, hogy a torta alapján ne legyen lyuk, mindenhol gondosan nyomkodjuk össze a tésztát.
Tegyük vissza a hűtőbe további 1-2 órára, majd toljuk a 170 fokra előmelegített sütőbe fél órára. Félidőben eltávolíthatjuk a tortagyűrűt, és megkenhetjük a tésztát tojássárgájával. Ha elkészült, hagyjuk kihűlni. Áztassuk vízbe a zselatinlapokat, 175 g tejszínt forrósítsunk fel, majd öntsük a fehér csokoládéra, ha az felolvadt, tegyük hozzá a mézet, és oldjuk fel benne a zselatint. Végül adjuk hozzá a narancsvirágvizet és 250 g hideg tejszínt, keverjük el alaposan, töltsük befőttesüvegbe, és jól lezárva tegyük a hűtőszekrénybe egy éjszakára.
A krémhez daráljunk le 10 dkg pisztáciát, annyira, hogy krémes paszta legyen belőle. Forrósítsuk fel a tejszínt, adjuk hozzá a csokoládét és a pisztáciát, majd keverjük át botmixerrel. Adjuk hozzá a tojást, és hevítsük sűrűsödésig (90 fok). Ekkor zárjuk el alatta a tüzet, és hagyjuk langyosra hűlni, majd töltsük fel vele a tésztaburkot. Néhány óra alatt jól áthűl és megdermed. Ha stabil alapnak bizonyul, töltsük habzsákba a narancsvirághabot, és fodrozzuk rá a torta tetejére. Élénkzöld pisztáciamagokkal díszítsük.
Diós-csokis keksz
Kisgyerekes házban tiszta szerencse, ha minden napra akad otthon valami rágcsálnivaló a spájzban. Az osztálytársak jönnek-mennek, jó, ha kéznél van egy fémdoboz, amelyből időnként meg lehet kínálni a vendégeket. Bízzunk benne, hogy hamarosan visszatér az az idő, amikor újra ilyen átmenő forgalom lehet a gyerekeink és barátaik életében, spájzoljunk be előre ezzel a finom keksszel, amely jó hosszan eláll, és elég kiadós is!
Hozzávalók:
225 g vaj
200 g barna cukor
100 g kristálycukor
2 tojás
1 tk vaníliakivonat
225 g finom szemű zabpehely
260 g liszt
½ tk só
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
350 g étcsokoládé-pasztilla
114 g tejcsokoládé-pasztilla
210 g pirított, durvára tört dió
Keverjük habosra a vajat a cukrokkal. Egyenként keverjük bele a tojásokat, majd adjuk hozzá a vaníliát. Daráljuk finomra a zabpelyhet, ha egész szemeket használunk, majd a liszttel, a sóval, a szódabikarbónával és a sütőporral elkeverve fokozatosan keverjük a tojásos elegybe. Ezt lassan öntsük a vajas keverékhez, majd alaposan keverjük el. Aprítsuk fel a tejcsokoládét, majd az étcsokoládé-pasztillákkal és az előzőleg megpirított, megtisztított, durvára tört dióval együtt keverjük a tésztához.
Ha kis kekszeket akarunk, egy teáskanállal mérjünk egyforma adagokat a sütőpapírral borított tepsire, egymástól tisztes távolságban. Ha szabályosabb formákra vágyunk, hengergethetünk golyókat is a masszából, és azokat szétlapítva sütjük ki. 180 fokon körülbelül 15 perc alatt kész. Langyosan is finom, ilyenkor kicsit lágyabb, ha pedig kihűl, egészen megkeményedik, és finom, ropogós lesz.
Sashegyi Zsófia