Tündöklő csillag a színpadon és a vészben

Bajor Gizi 1893. május 19-én született Budapesten, Beyer Gizella néven. Kezdetben az angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd 1911 és 1914 között a Színművészeti Akadémiára járt, onnan került a Nemzeti Színházba.

Számos maradandó, magával ragadó alakítását ismerjük. Dédszüleink, nagyszüleink láthatták őt Júliaként Shakespeare Rómeó és Júliájában, Lady Milfordként Schiller Ármány és szerelem című darabjában, és volt ő Diana grófnő, Kleopátra, Titánia is. A Nemzeti Színház 1925-ben örökös tagjává választotta, 1930-ban Corvin-koszorút, 1945-ben Szabadság-rendet kapott.

Eleinte Pesten élt, közvetlenül a Nemzeti Színház közelében. Miután elvált második férjétől, Paupera Ferenctől, a Hegyvidékre, az akkori Németvölgyi út 35. (később: Piłsudski út 16., ma: Stromfeld Aurél út 16.) szám alá költözött, ahol egy földszintes villában éltek a rokonai. A házból Országh Béla építész, emeletráépítéssel, impozáns villát alakított ki Bajor Gizi számára az 1930-as évek elején. A Színházi Élet egy egész héten át (1933. február 26. és március 4. között) „közvetítette”, hogyan vette birtokba új lakrészét a színművész. Az alábbiakban ebből idézünk részleteket.

„…sok hónapos munka után befejezték Bajor Gizi villájának építkezését. A családi házra ráhúztak egy emeletet. Most L. alakú építmény néz szembe a felkelő nappal. A művésznő két héttel ezelőtt otthagyta lovasúti lakását, de még nem költözhetett be a saját lakosztályába. Vendégeskedik a földszinten kis unokahúgának, Bayer Liviának gyermekszobájában.”

„Hétfőn reggel kilenc órakor ébredt. A kis Livia már elment a Várba: a Sion-zárdába jár iskolába. A nap örömmel kezdődött. Felépült az új lakásban a búbos-kemence, egy érdekes erdélyi specialitás, amely háromszéki nemesi kúria hangulatát varázsolja a tágas fogadószobába. Az építkezést Bayer Rudolf ellenőrzi, a művésznő fivére. Görgey tábornok híres vezérkari tisztjének unokája reggeltől estig dolgozik, hogy még szebbé tegye híres húgának új lakását.”

„Kedden korán reggel felszaladt az emeletre [ti. Bajor Gizi]. Kitűnően haladnak a bútorozási munkálatok. A nagy szalonba két gyönyörűművű csillár pompázott. – De hiszen csak egy ilyen csillárom volt! – nézett körül csodálkozva. Bayer Rudolf szerényen mosolygott: – Tudtam, hogy ennek a csillárnak a párját sehol sem sikerül megtalálnod. Elhatároztam, hogy magam állítom össze. Hosszú hetekig választottam ki az alkatrészeket, titokban lerajzoltattam az eredetit és most itt van a párja. A művésznő könnyezve borul fivére nyakába.”

„Csütörtök estefelé a hall berendezésére került a sor. Egy sarokba bridzsasztal került. Megmutatták a kártyásoknak. – Inkább a nagy fedett verandán fogunk játszani – hangzott az egyöntetű vélemény. A nagy veranda, a két terasz, a tornacsarnokméretű hálószoba s a hatalmas fürdőszoba mellett, a lakás büszkesége.”

Bajor Gizi végül vasárnap költözött be végleg a lakosztályába, ahol a harmadik férjével, Germán Tiborral élt együtt. „Vasárnap reggeli az ágyban, hosszabb eszmecsere Liviával. – Livia, ma felmondom a lakást! – Miért? El akarsz hagyni? – Igen. Saját lakásomban alszom. Livia pityeregni kezdett. – Ne búsulj! Annyit jöhetsz fel hozzám az emeletre, amennyit akarsz. Vasárnapi ebéd családi körben. Négy órakor megérkezett Herczeg Ferenc. A régi villatulajdonos gyakorlott szemével nézte meg az építkezést és berendezést. – Nagyon szép minden... Este séta a Kis-svábhegyen, kilenc órakor hideg vacsora. Este korán feküdt le a művésznő, először új otthonában, amelyet a közönség könnyéből és mosolyából építtetett az örök művészet legnagyobb dicsőségére...”

A villa hamar a magyar művészvilág kedvelt találkozóhelye lett, Bajor Gizi számtalanszor meghívta barátait egy kis kikapcsolódásra. Már az első héten eljött Gombaszögi Irén, Gömöry Vilma, a Nemzeti Színház két művésze, Csathó Kálmán és felesége, Aczél Ilona, Falus Elek, Hevesi Sándorné és Herczeg Ferencz. A neves látogatók mellett természetesen mindenki kíváncsi volt arra, hogyan él Bajor Gizi, ezért is számoltak be erről tüzetesen a lapok. Szinte az összes évből találunk olyan cikksorozatot, ami a művésznő napjait mutatja be.

A Film Színház Irodalom így írt 1941. december 19-i számában: „Pilsudszky-út 16. Itt, a hegyoldalban lakik Bajor Gizi, ebben az elkülönített kis lovagvárban, amely büszkén tekint le a környező villákra és bérpalotákra. Itt él, itt piheni ki fáradalmait Magyarország elsőszámú színpadi csalogánya, a bül-bülhangú, szénszínszempillájú, bájos, bűvös, kedves és finom Bajor Gizi, akit mindnyájan szeretünk. Fél háromra van randevúnk, – feketére. De Gizi még nincs itthon, próbája van éppen déltájban a Rádióban. Végre berobog Gizi, mind a két keze tele csomagokkal, könyvekkel, szerepekkel. Kedves, kerek arcocskája sápadt, mint az elefántcsont, vastag, gumitalpú cipő a lábán, hetyke kis barna filckalap a fejébe nyomva s már messziről sopánkodik: – Jaj kedves Egyed, megvárattam, úgy-e? Pedig, hogy igyekeztem beosztani az időmet, dehát mindig közbejön valami. Még nem ebédelt, leülünk az asztalhoz. Nesztelenül és villámgyorsan tálalják az ebédet. Gizi farkasétvággyal nekilát. Nem marcipánt, hölgyeim és uraim, és nem folyékony holdfény-sugarat, nem, a bül-bülszavú primadonna éppen úgy levest, húst és tésztát eszik, meg főzeléket, mint Önök. Forró, piros paradicsomlevest. Közben spriccert töltenek. »Finom kis spricit, savanyút«, – ahogy a nagyságos asszony saját szavaival kínálja vendégét. – Miről is lesz szó ezúttal? – kérdezi. – Csak azt mondhatom, hogy miről nem lesz, illetve miről ne legyen szó. Bármilyen furcsa, de »színházról egy szót sem!«”

Bajor Gizi villáját a lapok hollywoodi spanyol kastélyhoz, lovagi várhoz vagy palotához hasonlították, ahol bizonyára csak a boldogság lehet jelen. „Igazi tusculánum ez a spanyol villa, itt elfelejtheti az ember a küzdelmet és izgalmat az élettel és emberekkel, a harcot a kenyérért és a sikerért, ez a hely igazán hivatva van arra, hogy boldog emberek boldog otthona legyen.” (Film Színház Irodalom, 1942. június 5.)

A második világháború, a nyilasterror és a főváros ostroma idején azonban a villa és a benne élők sorsa megváltozott. Bajor Gizi, nem féltve életét, barátait, ismerőseit, zsidó rokonait bújtatta a házban.

Erre a célra az alagsori részt alakította át 1944 őszétől, amely eredetileg a személyzet, a kertész, a szakácsnő, a szobalány és a sofőr szállása volt. Kertész Róbert és Tamási Áron író, Diósy Antal és felesége, első férje, Vajda Ödön és családja, továbbá akkori férje, a zsidó származású Germán Tibor is itt talált menedékre. Azért, hogy a szomszédok ne fogjanak gyanút, egy barátjukkal, aki beöltözött a férje ruháiba, eljátszották a kertben, hogy elbúcsúznak egymástól.

Tamás Áron „Emberi lélek. Naplójegyzet 1945. január 26. – február 3.” című írásában olvasható, hogy Bajor Gizi meghívja őt magához: „Itt vagyok az Attila utcában, közel az Alagúthoz, lent a pincében. […] Már karácsony óta itt vagyok, egy baráti házaspárnál. A ház, ahonnan átjöttem, azóta romokban hever. De mi megvagyunk. […] Tegnap aztán ennek a »fényűzésnek« is vége lett, mert a lépcsők az erős bombázásban leomlottak. Maga a ház is kettőbe szakadt, az udvaron pedig néhány ló kimúlva fekszik. Reggel egy katona jön, fegyvere nincs. Engem keres a katona. Azt mondja, hogy a művésznő küldte, Bajor Gizi; s azt üzeni, hogy menjek fel hozzá a Pilsudszky útra, mert aggódik értem, bólogatok, mosolygok. A Gizi hangját hallom, magyarban az emberi zenét; s a szemét látom, azt a majdnem feketén csillogó, két mandulát. Agyamban ül mind a kettő, az emlékezet valamelyik virágos ágán. Pedig künn a világi életben alig találkoztunk, bővebb szavakra csak Kolozsváron, amikor a Bolond Ásvaynét játszotta. Bólogatok és mosolygok. Aztán János barátomra nézek, aki rázza a fejét, hogy ne menjek. A felesége is aggodalmas, látom. Hosszú a Pilsudszky útig az út, s bármelyik percben golyó érheti az embert, vagy a fejére esik egy bomba. Nehéz szívvel búcsúzom el.”

Sipos Lajos Tamási Áronról szóló életrajzi munkájában olvashatjuk, hogy az író végül január 27-én szánta rá magát a veszélyes útra: „A Krisztina körúton, a Márvány utcán, a Böszörményi úton ment, »kerülgetve élőket és holtakat«. A sovány, gyűrött ruhájú, hosszú hajú írót a rejtekéből előjött, »a nyilasok elől« rejtőző orvosprofesszor férj, Germán Tibor vette szemügyre, megmérte orvosi mérlegen, borral és szivarral kínálta. Az alagsorban, egy »nagy teremszobában« jelölték ki az ágyát. […] Tamási Áron nehezen bírta a bezártságot. Időnként ki-kiszökött a villából, felkereste valamelyik hölgyismerősét.”

A Bajor-villában bujdosók és a háziak számára 1945. február 3-án fejeződött be a háború, ugyanis ekkor jelentek meg az első szovjet katonák. Habár az emberek megmenekültek, a szovjetek elkobozták a villát, és Bajor Giziéknek el kellett hagyniuk. Az emeletet a szovjet nagykövetség vette birtokába. Bajorék csak 1948-ban költözhettek vissza.

Bajor Gizi halála tragikus módon, máig nem tisztázott körülmények között következett be 1951. február 12-én. Férje először neki, majd saját magának is beadott egy halálos adag morfiumot. Azt képzelte, hogy feleségének agydaganata van, és a szenvedéstől akarta megkímélni. Mint utólag kiderült, Bajor Gizi egészséges volt, férje azonban előrehaladott agykéregsorvadástól szenvedett, ezért voltak kényszerképzetei.

A színésznő emlékére villája, Gobbi Hilda kezdeményezésére és munkájának köszönhetően, 1952 óta a Bajor Gizi Színészmúzeumnak ad otthont. Ma az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet egyik kiállítóhelye.

Földváry Gergely