Diabétesz Centrum a Szent János Kórházban

• Az intézményükben eddig is volt cukorbeteg-ellátás, miért érezték fontosnak, hogy ezzel a betegséggel is kiemelten foglalkozzanak?
• A Szent János Kórházban hagyományai vannak a cukorbetegek gondozásának, hiszen dr. Bikich György, Halmos Tamás professzor és dr. Fövényi József főorvos mellett a hazai diabetológia több kitűnő szakembere is a mi intézményünkben végezte a munkáját. Az általam huszonnégy éven keresztül irányított II. Belosztály is diabetológiai profilú volt – ma már elnevezésében is viseli a diabetológia nevet –, és ma is az, Schandl László tanár úr vezetésével. Időközben a Szent János Kórház része lett a Budai Gyermekkórház is, aminek a centrum létrejöttében szintén fontos szerepe van, hiszen Budán ez az egyetlen olyan hely, ahol cukorbeteg gyermekek ellátásával is foglalkoznak. Kézenfekvő volt tehát, hogy valamilyen módon összekapcsoljuk a gyermek- és a felnőttágat. Ebben jelentős előrelépés volt, hogy az idén nyáron megszületett az a régóta várt rendelkezés, ami szerint a Budai Irgalmasrendi Kórház mellett a Szent János Kórházban is megkezdheti működését a felnőtt Inzulinpumpa Centrum. A vezetésére sikerült megnyernünk Kis János főorvos urat, aki Kis Krisztina főorvos asszonnyal együtt nagy tapasztalattal rendelkezik az inzulinpumpa-kezelésben. Ennek köszönhetően felnőtt- és gyermekágon is egységes koordinálás alá kerülhetett a Diabétesz Gondozó, az Inzulinpumpa Centrum és a Neuropathia Centrum. Az orvosigazgatóságnak koordináló szerepe van, a tényleges feladatot dr. Schandl László, a felnőtt Diabetológiai Osztály vezetője, dr. Blatniczky László, a Gyermek Diabetológiai Osztály főorvosa, dr. Kis János, a felnőtt Inzulinpumpa Centrum főorvosa és munkatársaik végzik, de az ellátásba dr. Madarasi Anna osztályvezető főorvos vezetésével a gyermekosztály is bekapcsolódik.
• Sokat lehet hallani arról, hogy világszerte, így Magyarországon is emelkedik a cukorbetegek száma. Ezért volt szükség a diabéteszellátás egységesítésére?
• Kétségtelenül nő a betegek száma. Különbséget kell tennünk azonban a felnőttekre jellemző 2-es és a gyermekeknél gyakori 1-es típusú diabétesz között, az emelkedés hátterében álló okok ugyanis részben eltérnek. A korszerű kezelési módszerek elterjedésének köszönhetően a gyermekek körében magas az inzulinpumpát és mellette szenzort is alkalmazók aránya. A pumpa az inzulinadagolást teszi lehetővé, a szenzor a szöveti cukorszintet méri gyakori mérésekkel, ami jól korrelál a vércukorszinttel. A két eszköz összehangoltan működik: ha a szenzor alacsony vércukorszintet mér, akkor a pumpa leállítja a működését, magas vércukorszint esetén pedig épp az ellenkezője történik, tehát a pumpa inzulint adagol. Az inzulinpumpát nemcsak gyermekek, hanem felnőtt 1-es típusú diabéteszes betegek is használhatják, megfelelő javallat esetén. A gyerekek egy bizonyos kort elérve a felnőttellátásba kerülnek. Mostanáig akadályt jelentett, hogy a gyermek pumpahasználók nem maradhattak nálunk. Ezért is jelentett komoly előrelépést, hogy a Szent János Kórházban létrejöhetett a felnőtt Inzulinpumpa Centrum. A Szent János Kórházban ráadásul a terhesdiabetológiai ellátásnak is nagy múltja van, amelynek keretében azokat is ellátjuk, akik a várandóságuk előtt is cukorbetegek voltak; köztük is egyre több a pumpahasználó. Az Inzulinpumpa Centrumnak köszönhetően most már a diabéteszgondozás teljes spektrumát biztosítani tudjuk, és az esetleges szövődmények, károsodások korai felismerésében a társosztályok segítenek.
• Hogyan lehet jelentkezni a Diabétesz Centrumba?
• A félreértések elkerülése érdekében fontos megjegyeznem, hogy a Diabétesz Centrum egy koordinációs, funkcionális egységet jelent. Az ellátás, a gondozás a felnőtt- és a gyermekgondozóban folyik, jelentkezni is ott szükséges. Az ellátás területi illetékesség alapján történik. A Szent János Kórház elsősorban a XII. kerületi cukorbetegek ellátását végzi, de pumpára szoruló betegeket a mindenkori szabad kapacitás függvényében Buda egész területéről, a gyermekellátás tekintetében a főváros egész területéről és a budai agglo­merációból is fogadunk.
• Minden bizonnyal sokan vannak azok is, akik nem tudnak arról, hogy cukorbetegek. Milyen tünetek esetén van okunk gyanakodni?
• Az 1-es típusú cukorbetegség klasszikus tünetei közé tartozik a szájszárazság, a gyakori vizeletürítés, a sok folyadékfogyasztás, a fogyás és az étvágytalanság. A tünetek nagyon hamar súlyossá válhatnak. A 2-es típusú diabétesz gyakran észrevétlenül kezdődik, hiszen a magasabb életkorú személyeknek általában nem tűnik fel, hogy több folyadékot fogyasztanak, mert arra gondolnak, hogy azt a melegebb környezet miatt teszik. Azt sem mindig veszik észre, hogy sűrűbben kell vizelniük. Figyelmeztető lehet az altesti viszketés, a látás hirtelen romlása. Esetenként a neuropátiás károsodások hívják fel a figyelmet arra, hogy már hosszabb ideje magasabb a vércukorszintjük.
• Milyen következményei lehetnek a későn felfedezett, nem kezelt cukorbetegségnek?
• Heveny és krónikus szövődmények lehetnek. Előbbiek között a túl magas vércukorszint legsúlyosabb formája a kóma, az alacsonynak pedig a hipoglikémia. A krónikus szövődmények a nagy és a kis ereket egyaránt érinthetik. A kívánttól tartósan elmaradó anyagcsere-állapot szív- és érrendszeri károsodást okozhat, főleg a koszorú-, a fej-nyaki és a végtagi ereken, a kis erek károsodása ronthatja a szem, a vese és az idegrendszer működését is. A Szent János Kórházban a gondozást segíti a felnőtt és a gyermek Neuropathia Centrum, ami az idegkárosodások korai felismerését teszi lehetővé. Igen jó az együttműködés a szemészeti osztály által kialakított retinaambulanciával, amely a szemkárosodások időben történő felismerését és kezelését biztosítja. Minden cukorbetegnek évente legalább egyszer tanácsos elmennie szemfenékvizsgálatra. A gondozás során a vese és a nagy erek esetleges károsodását is nyomon követhetjük.
• Közelednek az ünnepek, ilyenkor nehéz ellenállni a finom fogásoknak. Mit tanácsol a diabéteszben szenvedő betegeknek, mire figyeljenek?
• A gyerekek esetében a szülői felügyelet segít az étkezési szabályok betartásában. A felnőttek közül sokan hajlamosak lazítani. A cukorbetegség szempontjából nincs különbség az ünnepek és a hétköznapok között. Javaslom, hogy kövessék a napi több alkalomra elosztott, a kezelőorvossal is egyeztetett kalória- és szénhidrátmennyiséget. Nem szerencsés, ha az étkezések ideje túl közel esik egymáshoz, mert a vércukorszint-emelkedés összeadódhat. Ha pedig egy étkezés kimarad, akkor ne próbáljuk meg bepótolni egy másik emelt szénhidráttartalmával. Ezeket a szabályokat a gondozásra járó betegeink általában tudják. Igen fontos a rendszeres vércukor-önellenőrzés folytatása is, ami révén a cukorbeteg ember is meggyőződhet az anyagcseréje aktuális állapotáról.

B. M.