Az ellenzék centrumában, a centrumkórház ellenében

• „Mióta megjelentünk, folyamatosan rám sütik, hogy én budai úri fiú vagyok, pedig soha nem laktam Budán” – ezt nyilatkozta egy 2017-es Index-interjúban. Miért érzi kellemetlennek, ha budai úri fiúnak nézik?
• Ha ma adnám ezt az interjút, már nem tudnám elmondani, hogy soha nem laktam Budán. A szüleim két-három éve költöztek a XII. kerületbe, én pedig az idén. Nem ide születtem – én a Hegyvidéket választottam. A „budai úri fiúzással” kapcsolatban az „úri fiúzás” az, ami problémát jelent. A politikában az emberre igyekeznek bélyegeket akasztani, ez is egyfajta megbélyegzés. Azt majd mindenki megítéli, mennyire vagyok „úri fiú”, vagy sem. A jelzőkkel való dobálózásnak egyébként sem látom értelmét, bár tudom, hogy a politikában, sajnos, ez így működik.
• Hol élt, mielőtt a XII. kerületbe költözött?
• Huszonhat éves vagyok, életem nagy részét Újlipótvárosban éltem le, de gyermekkoromban volt öt év, amit Németországban töltöttem, három évig pedig Angliában éltem. Pár hónapot dolgoztam Németországban és Belgiumban is, de ezek kisebb kitérők voltak.
• Hogyan kapcsolódott be a politikába?
• Abba a generációba tartozom, amelyik középiskolásként élte meg a mostani kormány hatalomra kerülését. Gimnazistaként láttam, mit jelent az új alaptanterv, vagy az egyetemek autonómiájának korlátozása. 2015–16 környékén realizálódott bennem, hogy ezekkel kapcsolatban nekünk, fiataloknak, feladatunk van. Angliában, az Oxfordi Egyetemen hallgattam filozófiát, politikát és közgazdaságtant, amikor meghívást kaptam a Momentum elődjének tekinthető, elsősorban egyetemistákból és pályakezdőkből álló társaság táborába. Akkor jöttem rá, hogy ugyan könnyebb út lenne külföldön maradni, ott letelepedni, vagy akár családot alapítani, ám nekem is felelősségem van abban, hogy itthon történnek-e pozitív változások. A táborhoz hasonló, fontos mérföldkő volt az életemben 2017, amikor a Momentum párttá alakult. Ekkor költöztem haza Angliából. Bár a 2018-as országgyűlési választáson sem a Momentum, sem a többi ellenzéki párt nem ért el olyan eredményt, amit szerettünk volna, 2019-ben az európai parlamenti, majd az önkormányzati választás sikerei új lendületet és egységet adtak az ellenzéknek, amivel szerintem jó esélyünk van arra, hogy jövőre egy szabadabb országért dolgozzunk.
• A Momentum politikusaként korábbi televíziós szereplései során előfordult, hogy közgazdászként hivatkozott magára, illetve az egyik műsorban így mutatták be, annak ellenére, hogy nincs is ilyen végzettsége. Nem bűn, ha valakinek nincs diplomája, az viszont kérdéseket vet fel, ha ezzel kapcsolatban nem mond igazat. Mégis, miért tette ezt?
• A NOlimpia-kampány idején még folytattam a közgazdász tanulmányaimat, ekkor hivatkoztam én is így magamra. Azt reméltem, hogy a külföldi tanulmányokkal párhuzamosan a hazai közélettel is tudok foglalkozni. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy a kettő nem összeegyeztethető. Természetesen fontosnak tartom, hogy az ember szerezzen diplomát, folytasson minél magasabb szintű tanulmányokat. Ezért is iratkoztam be az idén az ELTE jogi karára, ahol jelenleg tanulok. Azt, hogy 2017-ben felfüggesztettem a tanulmányaimat, az előválasztás honlapjára saját magam által feltöltött önéletrajzban is szerepel – ezért is bánt, hogy őszintétlenséggel vádolnak.
• Miért döntött úgy 2019-ben, hogy a XII. kerületben indul az önkormányzati választáson? És miután listáról bejutott a képviselő-testületbe, miért csak pár hónapig maradt?
• Szeretem ezt a kerületet, szüleim is évek óta itt élnek, itt éltek már akkor is. Azt gondolom, hogy a Hegyvidéken lehet érdemi közéleti munkát végezni, és szükség van arra, hogy itt is megjelenjenek új ellenzéki politikusok. A képviselő-testületben töltött kicsivel több mint féléves időszak után azonban tavaly ősszel azzal szembesültem, hogy nagyon sok feladat vár rám a Momentum elnökségi tagjaként és országos kampányfőnökeként is, hiszen az ellenzéket össze kell kovácsolni az országgyűlési választásra. Most már lement az előválasztás, aminek itt, helyben én lettem a győztese; ez utólag könnyűnek hangzik, de rengeteg szervezési és kampánymunka is volt ebben. Ezzel párhuzamosan Vadász Gáborral, aki az önkormányzatban átvette a mandátumomat, jó munkaviszonyt alakítottunk ki: sok olyan helyi ügy van, amit én igyekszem a szélesebb nyilvánosság elé tárni, de ez fordítva is működik. Nagyon remélem, hogy ezt a munkaviszonyt 2022-től mint országgyűlési és önkormányzati képviselő is tudjuk folytatni.
• A Momentum korábban teljesen elutasította a többi ellenzéki párttal való együttműködés lehetőségét. Ha az összefogást három-négy éve még ellenezték, most miért tartják elkerülhetetlennek? Hogyan lehet áthidalni az ideológiai különbségeket?
• Számos külföldi példa van rá, hogy ideológiailag nagyon eltérő pártok is együtt tudnak működni egy koalíciós kormányban. Ezekben a koalíciókban nyilvánvalóan vannak viták, és őszintén remélem, hogy 2022 után nálunk is lesznek viták a kormányban, mert egy bizonyos szintig ezeknek van helye. Vannak kérdések, amikben baloldalibb vagy jobboldalibb álláspontot vesz fel a Momentum a többi párthoz képest, de összességében mi egy centrista párt vagyunk. Szerencsés a helyzetünk, hiszen nem igazán kellett ideológiai kompromisszumokat kötnünk: a közös program, ami megszületett, közel áll a saját álláspontunkhoz. A múltból mindegyik párttól lehet olyan nyilatkozatokat találni, amelyek kritikusak a másikkal szemben. Ezeket lehetett mondani egy ideig, beleszaladhattunk egy-két bukott választásba, aztán rájöhettünk arra, hogy vannak bizonyos dolgok, amik fontosabbak a nézetkülönbségeinknél – ez pedig az, hogy mindannyian változást akarunk. A főváros ad példát, hogy működhet ez a kormányzás, el tudunk érni eredményeket. Budapesten az egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy az Egészséges Budapest Programra évente tízmilliárd forintnyi többletforrást sikerült kitárgyalni a kormánytól. És ezzel nagyon jól jár mindegyik budapesti kerület.
• Vannak félelmeink, ha a főváros ad példát arra, hogy működhetne a kormányzás. És ha már az egészségügynél tartunk: az Index Kibeszélő november 4-i adásában azt mondta, „ha egy észak-budai centrumkórházban gondolkodunk, akkor annak nem a János kórház területén kellene lennie, illetve nem azon a környéken, hanem inkább a III. kerületben”. Miért nem támogatja a Szent János Kórház centrumkórházi fejlesztését?
• A János kórházat fel kell újítani, ez már bőven időszerű. Amikor azonban arról beszélünk, legyen-e belőle centrumkórház, vagy sem, akkor nemcsak a funkciókról van szó, hanem arról is, ki tudja-e szolgálni a kerületet, elbírja-e a környék közlekedése ezt a fejlesztést. Mindenki, aki a környéken él, tudja, mennyire nehéz errefelé közlekedni, és ezt a helyzetet csak tovább súlyosbítaná, ha egy centrumkórházat telepítenénk ide – én is körülbelül 300 méterre lakom, tisztában vagyok a körülményekkel. Egyeztetek egészségpolitikai szakemberekkel is, ez alapján a centrumkórház elhelyezése nemcsak XII. kerületi, hanem összbudapesti kérdés arról, hogyan lehet a legtöbb embert a lehető legjobban kiszolgálni. Nekünk azért esett a javaslatunk a III. kerületre, mert ott vannak megfelelő összeköttetések, útvonalak. Szerintem a XII. kerületiek is akkor járnak a legjobban, ha fel is lesz újítva a János kórház, és egy centrumkórház is létesül máshol.
• Ha nem lesz itt centrumkórház, akkor kevesebb fejlesztési forráshoz jut majd az intézmény…
• Igen, ezzel együtt nem ezt tartom a legjobb megoldásnak. Lehet arról beszélni, mi mennyi pénzt hoz, de önmagában attól, hogy megvalósul egy nagyobb beruházás, nem feltétlenül lesz jobb a kerületi lakosoknak, hiszen a negatív hatásokkal is számolni kell. Az egészségügyi rendszer helyzete országos probléma, nem csak a János kórház kérdése, és bőven túlmutat az infrastruktúrán. Tehát ha egészségpolitikáról beszélünk, rengeteg feladatunk van: ez például az ápolók, vagy az egészségügyben műszaki, gazdasági területen dolgozók bérrendezéséről is szól. Nagyon örülök, hogy az orvosoké végre megtörtént, de szerintem még e téren is sok a teendő, ha nem akarjuk azt, hogy a még itt maradó egészségügyi dolgozók is elhagyják az országot.
• Nemrég egy Facebook-posztban azt írta, hogy a mai napig nem javul a János kórház helyzete, és ezt az állítását az úgynevezett szintemelő épület romos képével illusztrálta. Csakhogy aki a kórházban jár, láthatja, hogy folyamatosan újulnak meg az épületek, és az illusztrációban szereplő szintemelőt is felújították. Mi is többször írtunk a János kórház és a Kútvölgyi-tömb rekonstrukciójának elindításáról. Érthetetlen számunkra, miért terjeszt olyan információt, amiről bárki azonnal megállapíthatja, hogy nem igaz…
• Az a bejegyzés általánosságban szólt a János kórházról. Nagyon örülök, hogy fel lett újítva az említett rész, de ettől még a kórházban sok minden felújításra vár. Lehet kritizálni, ha rossz illusztrációt választok az állításomhoz, de ettől még az állítás szerintem helytálló. Majd a választók eldöntik, hogy az a nagyobb probléma, ha rossz illusztráció kerül a közösségi médiába, vagy az, hogy milyen keveset foglalkozott az egészségügy fejlesztésével a Orbán-kormány. Ismerve a kormányzat eddigi munkáját, ki kell mondani, hogy a János kórház fejlesztése nem volt prioritás az elmúlt tíz évben.
• Mi mindent szeretne elérni a Hegyvidék parlamenti képviselőjeként?
• - Országgyűlési képviselőként nem csak kerületi ügyekkel kell majd foglalkoznom, fontos például, hogy az egyetemi autonómia, vagy épp a sajtószabadság helyreállításáért is tegyünk. Ami viszont a helyi ügyeket illeti, nem tartom jó iránynak, hogy ilyen sok kiemelt beruházás van a kerületben. Valójában ez egy kivételezés a kormány részéről, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos jogszabályokat ne kelljen alkalmazni a kiemelt projektekre, amikre a Testnevelési Egyetemtől a Normafáig számos példát lehet látni a Hegyvidéken. Az itt élőket leginkább az zavarja, hogy beépítik a hegyet. Ennek elég látványos jelei vannak, csak a Normafán és a környékén az elmúlt években több mint ötszáz fát vágtak ki különböző beruházások miatt – egyedül a svábhegyi lakóparknál több mint kétszázat. (Az önkormányzat a vonatkozó jogszabályok alapján folyamatosan gondoskodik a fák pótlásáról – a szerk.) Mivel e téren sok minden múlik a kormány hozzáállásán, azt szeretném, hogy a jövőbeni kormányzat zöldebb álláspontot képviseljen, és a környezet védelmét is tartsa fontosnak, mert most inkább az ingatlanberuházók érdekei diktálnak. Szintén lényeges kérdés az átláthatóság. Örülnék például annak, ha az összes eladó önkormányzati ingatlan megtalálható lenne egy könnyen kereshető, nyilvános rendszerben. Az egészségügy mellett, amiről már beszéltünk, az oktatásügy problémái is megoldásra várnak. Az önkormányzat, ami az óvodákért, bölcsődékért felel, nagyon sok mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobban ellássa a feladatát, ugyanakkor az állami közoktatási rendszer egészen biztosan nem elégíti ki az itt élők igényeit – nem véletlen, hogy a kerületben lakók jelentős része a magánoktatás vagy valamilyen alternatív oktatás irányába fordul. Ez is egy olyan ügy, amit rendszerszinten kell kezelni. Itt érnek össze a helyi és az országos ügyek.

n.