Fontos, hogy énekeljünk, meséljünk a csecsemőnek

– Orvos létére hogyan fordult a testi felől a lelki gyógyítás felé?

– Gyermekgyógyászként, neonatológusként sokszor volt hiányérzetem, amikor már a teljes kivizsgálási palettát végigjártuk, és még mindig nem tudtam érdemben segíteni a szülőknek olyan problémákban, mint például az evés-, sírás- vagy alvászavar. Közben láttam, mennyire tönkreteszik ezek a mindennapjaikat, és hogy milyen félelmeket élnek át a koraszülötteket gondozó családok. Emellett az is motivált az integrált szülő-csecsemő konzulens képzés elvégzésére, hogy én voltam a gyermekgyógyász konzulense a kórházunkban akkor már működő Baba-Mama-Papa Programnak, amelynek a lényege, hogy a mentális betegségben szenvedő édesanyákat a gyermekükkel együtt ápoljuk, ezzel segítve az anya gyógyulását, elkerülve a gyermek elválasztását az anyától, és támogatva a kapcsolatuk alakulását. A szülés után depresszióban szenvedő édesanya arckifejezése, mozdulatai nem azt sugallják, amit ő valójában szeretne. Sokszor nem jönnek az elképzelt érzések gyermekük iránt, bűntudat, az anyai kompetenciaérzés hiánya, alvás-, evészavarok jellemzik őket, súlyosabb esetekben a gondozási feladatok elhanyagolása, szuicid gondolatok is megjelenhetnek. A kisgyermek, aki az édesanyjával napi szinten együtt van, és az anya betegsége miatt hiába próbál kiváltani belőle valamilyen reakciót – például egy mosolyt –, előbb-utóbb feladja a próbálkozást. A sok sikertelen kísérlet után nála is kialakulhat rossz hangulat, diszkomfortérzés. Fontos felhívni a figyelmet, hogy e tünetek észlelése esetén az édesanya és a család minél hamarabb forduljon szaksegítséghez.

– Koraszülöttet nevelő édesanyáknál, édesapáknál gyakoribbak az ilyen lelki problémák?

– Tekintve, hogy a koraszülés egy hirtelen, váratlan, lelkileg nagyon megterhelő élethelyzet, gyakoribb a szülés utáni depresszió. A koraszülöttek családjaival szinte együtt élünk a sokáig tartó ápolás alatt, így még inkább testközelből látjuk, érezzük a feszültségeiket, az aggodalmaikat.

– Mi is pontosan a regulációs zavar?

– A regulációs zavarok a csecsemő és a kisgyermek nehézségei a közérzet, a viselkedés és a fiziológiai folyamatok szabályozásában, magyarul diszkomfortérzés, rossz közérzet.

– Mik a tünetei?

– Csecsemőknél az evészavarral – ami a szoptatás vagy a szilárd táplálék részleges vagy teljes elutasítását jelentheti –, az alvászavarral – idetartoznak az elalvási vagy átalvási nehézségek – vagy az excesszív sírással találkozunk leggyakrabban. Nagyobb életkorban a fokozott testvérrivalizáció, elhúzódó székrekedéses panasz, fokozott dacreakció vagy fokozott agresszív viselkedésforma is jelezheti a regulációs zavart. Mi a legtöbbször alvás- vagy evészavarral találkozunk, és ez a kettő nagyon sokszor összefügg, így amint rendeződik az evészavar, úgy az alvászavar is javulást mutat.

– Integrált szülő-csecsemő konzulensként a gyermek és az anya közötti kapcsolatban segít feltárni a regulációs zavarok eredetét. Mi okozhat ilyen „interakciós elcsúszást"?

– Sokféle ok állhat egy regulációs zavar kialakulásának a hátterében. Egészséges anya-gyerek páros esetében vagy fogyatékkal élő szülőpároknál is előfordulhat, illetve a gyermek fejlődési rendellenessége vagy koraszülöttség is vezet hozzá. Ezeken kívül természetesen számos egyéb példát felhozhatnék. Egészséges édesanyák esetében is előfordulhat, hogy gyermekük regulációs zavarral küzd, de a konzultációk nyomán itt is fény derülhet egy korábbi traumára, veszteségre, nehezített gyerekkori élményekre. Regulációs zavart csak a hosszú időn át fennálló, gyakran ismétlődő kapcsolati elcsúszás okoz. Nem rossz szülőkről van szó, az édesanyák, édesapák a legjobbat akarják gyermeküknek. A probléma megoldásakor a hosszan tartó próbálkozások hatással vannak az egész család működésére, dinamikájára.

– Felnőttek között is nagy súllyal esik latba a nonverbális kommunikáció. Jól sejtem, hogy a csecsemőknél még nagyobb a jelentősége?

– Fontos, hogy a csecsemőkkel, kisdedekkel való foglalkozás során minden interakciós területet kihasználjunk: énekeljünk, meséljünk, simogassunk. A gondozási feladatok – akár egy pelenkázás – közben is lényeges a szemkontaktus, a finom érintés, a beszéd, amiben helyet hagyunk a gyerek válaszának is. A csecsemők és a kisdedek a kapcsolatban átélt élményekből, tapasztalásokból tanulnak, éppen ezért a hangulati, fiziológiai és viselkedési szabályozásukat is erőteljesen befolyásolják az elsődleges gondozó interakciói, szabályozófunkciói, amiken keresztül a gyermek a saját önszabályozó funkcióit alakítja.

– Hogyan zajlik a konzultáció?

– A konzultációs ülések mindig a gyermek jelenlétében, előzetesen a szervi ok kizárása után történik, adott keretek között. Anya-gyermek párok, de sokszor apuka vagy a tágabb család is részt vesznek az ülésen. A konzultációk során közösen gondolkodunk a családdal, a jelen eseményei mellett a korábban a szülők által megélt élményekkel visszamegyünk az anyuka, apuka gyerekkoráig. Konzulensként közösen keressük a szülőkkel, hogyan lehet megoldásokat találni az adott csecsemő-mama páros, az adott család esetében. Van, hogy ez három konzultáció alatt sikerül, lehet, hogy több hónap szükséges hozzá. Nagyon hatásos az úgynevezett video feedback technika, amit használunk. A közösen visszanézett videó, amiben a szülő és a gyermek szerepel, egy adott kapcsolati eseményben – például játék, evés, gondozási feladat, szoptatás – sok pozitív visszacsatolást, megerősítést hoz a kapcsolat jobb megértésében, a gyermek jelzéseinek értelmezésében, a gyermekre való ráhangolódásban. Hátborzongató élmény, hogy néha hogyan képesek reagálni a szülő által megnyilvánuló hangulati, érzelmi reakcióra a látszólag nem figyelő, játszó csecsemők, kisdedek. Egyszer egy édesanya elsírta magát a konzultáció során, amikor arról beszélt, hogy mennyire egyedül érezte magát a gyermek születése utáni első pár hónapban. Ekkor a kétéves kislánya odament hozzá, és szorosan átölelte. Úgy gondolom, ennél nagyobb visszacsatolás nem kell egy édesanyának.

– Mi a módja annak, hogy az ember bekapcsolódjon az ellátásba?

– A gyerekosztályon lehet bejelentkezni ambuláns konzultációra. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy könnyebben tudunk haladni, ha az anyukát a gyermekkel, vagy akár az egész családot is felvesszük, akkor erre is lehetőség van.

– Korábban úgy fogalmazott, manapság sokan rossz szülőnek érzik magukat. Ez kortünet?

– Felgyorsult világunkban, amikor megszűnt a többgenerációs minta, és amikor elszakadhatnak egymástól a generációk, a szülők többnyire az internetről, különböző fórumokról tájékozódnak, amelyek gyakran sarkos véleményt fogalmaznak meg az anyai szerepről, szülőségről. Kevésbé figyelünk, vagy hiszünk az intuícióinknak, hogy mi a jó nekünk és a gyermekünknek. Merjünk lelassulni, figyelni, egymásra hangolódni, hogy megértsük egymás jelzéseit!

S. Zs.