Koszorúzás Apor Vilmos szobránál
„Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!” – így búcsúzott híveitől és a földi léttől Apor Vilmos győri püspök 1945. április 2-án. Három nappal korábban, nagypénteken egy részeg orosz katona sebesítette meg őt három golyóval. Apor Vilmos megpróbálta megakadályozni, hogy nőket hurcoljanak el a Püspökvár és a Káptalandomb alatt húzódó pincékből, amik több száz embernek biztosítottak védelmet. Ekkor érte a halálos géppuskasorozat.
Boldoggá avatásának huszonnegyedik évfordulóján az idén is a vértanú egyházi ember szobránál tartott koszorúzást az Apor Vilmos Emlékbizottság. „Mindent a gondviselés irányít, nincsenek véletlenek” – fogalmazott az ünnepségen Pákozdi István, a Budapest-Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János plébánia plébánosa. Mint mondta, nem lehet véletlen az sem, hogy ezúttal éppen november 5-re esett a koszorúzás, amely egyben Szent Imre herceg ünnepnapja.
Nagypénteken elmondjuk Jézus szenvedésének és halálának történetét – folytatta gondolatait az atya –, de az is fontos, hogy beszéljünk Apor Vilmosról, aki ugyanezen a napon halt vértanúhalált. Jobb kezét felemelve próbálta meg távol tartani a gyengéktől az esztelen katonákat, ezt a pillanatot örökíti meg hegyvidéki szobra. A kórházban megbocsátott gyilkosának, és ami még több ennél, életét, püspöki szolgálatát, kereszténységét felajánlotta a szenvedő magyarság üdvéért.
Nem szabad felednünk, hogy Apor Vilmos értünk áldozta fel az életét – intett mindannyiunkat Pákozdi István. Hozzátette, hogy Apor Vilmos volt az első magyar, akit a szabaddá vált Magyarországról boldoggá avattak.
„Talán arra is gondolhatunk, hogy egyszer a szentek közé kerül. Mert szükség van a megerősítésre, a példára, hogy Magyarország Szent István óta az evangélium útját járja, és erről nem szabad lemondanunk. Fohászkodjunk, hogy térjen észre a magyar nép, és a biztosabb jövő reményében hozzon majd döntést, amikor eljön az idő” – tekintett előre Pákozdi István.
A beszédet követő koszorúzáson a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Csepreginé Volosinovszki Mária, az oktatási és közművelődési iroda vezetője, valamint Gonda Attila közművelődési referens helyezte el az emlékezés virágait a szobor talapzatán.
M.