„Lehet, hogy én leszek a második Dombi Rudolf?!”
Országos bajnokságokon már dobogóra állhatott Titz Tamás, az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola tanulója, aki mégsem az eredmények, sokkal inkább a sport szeretete miatt kajakozik. Beszélgetésünkben azért nem zárta ki, hogy egyszer akár nagyobb célokért is harcba száll a vízen.
- Milyen gyorsan lehet haladni egy kajakkal? Azért kérdezem, mert gyerekként nekem a sebesség miatt volt ez a kedvenc vízi sporteszközöm.
- A kajak sebessége sok mindentől függ, például az erőnléttől. Azt pedig, hogy milyen távolságot tudunk megtenni vele, az állóképesség határozza meg. Persze egyéb tényezők is nagyon fontosak. A sebességet a víz felülete is befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy hullámos, vagy éppen tükörsima, és ne felejtsük el a szelet sem, ami ha nagyon erős, rendkívül megnehezíti a hajó haladását. Amikor folyón evezünk, mint például én a Dunán, nagyban meghatározza a sebességet, hogy folyásiránnyal szemben vagy azzal megegyező irányban haladunk. Aztán ott van a hajó is: egy K1-es jóval gyorsabb, mint egy mini. A kérdésre a konkrét válaszom az, hogy optimális esetben 10-12 kilométer per órás sebességet tudunk elérni, ami azért nem rossz a vízen.
- Esetleg számodra is ez volt az egyik ok, amiért a kajakozást választottad?
- Erre akkor nem gondoltam. Engem legelőször a víz vonzott ehhez a sportághoz. Nagyon szeretek a szabadban lenni, víz közelében edzeni.
- Egyenes út vezetett a kajakhoz, vagy voltak „vargabetűk”, azaz más sportágak az életedben?
- Nem mondanám, hogy egyenes volt az út. Az iskolában először kosaraztam, majd később az YBL úszóegyesületbe kerültem. Egy margitszigeti majális alkalmával kóstolhattam bele a kajakozásba. Már elsőre megtetszett, és mivel váltanom kellett, ezt a sportágat választottam. A Margitszigeten található Építők egyesületben kajakozom. Itt nevelkedett az olimpiai bajnok Dombi Rudolf is. A testvérem, aki szintén ELTE-s volt, az Építőknél kezdett el kajakozni, és egyszer-kétszer bementem a telepre megnézni, mit csinálnak. Szimpatikusak voltak a későbbi társak és az edző is, így kerültem ide. A kajakozáson kívül is sok időt töltünk együtt. A mostani őszi szünetben a Börzsönyben voltunk, egy táborban. Sokat túráztunk, számháborúztunk, magunknak főztünk, mosogattunk és takarítottunk.
- Azt mondják, a kajakosok rengeteget dolgoznak a sikerért, nagyon kemények az edzések. Hogyan zajlik egy átlagos tréning?
- Futással kezdődik, ennek hossza az időjárástól függ. Amennyiben ez optimális – ami nálunk azt jelenti, hogy nem esik az eső –, az egy kilométeres bemelegítőkör után vízre szállunk. Az edző dönti el, hogy hosszú távot evezünk, vagy rövidet. Az utóbbi azt jelenti, hogy meghatározott időre egy adott távot a lehető leggyorsabb tempóban kell megtenni. Eléggé megterhelő ez is, de a hosszú táv is, mert nem ritka, hogy a szigeti stégtől indulva egészen az északi összekötő hídig evezünk. Ez tizenkét kilométer oda-vissza. Télen a víz alig három-négy fokos, nem kockáztatjuk a borulást, olyankor az erőnléti edzések kerülnek előtérbe. Sok futás, saját testsúlyos edzés és – ha nincs COVID – úszás szerepel az „étlapon”. Az evezési technikánkat télen a tanmedencében, vagy éppen a technikai padon tudjuk gyakorolni.
- Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó kajakos legyen?
- Szerintem ez leginkább a felkészülésen múlik. Persze nagyon fontos az edző is, aki észreveszi a technikai hibákat, és felhívja ezekre a figyelmet. A tréningeken lehetőség van kijavítani, esetleg begyakorolni a mozdulatokat, de a víz mindig más, így nagyon nehéz megtalálni az optimális mozgást. Fejben kell ott lenni.
- Neked mik az erősségeid?
- A technika, de ez mindig az adott helyzettől függ. Van olyan verseny, amin el kell felejteni az egészet, mivel nagyon erős a mezőny, és végig hajtani kell. Nincs idő a szép evezésre. Sok kezdő megijed a Dunától; egy folyó mindig kiszámíthatatlan, nagy a hajóforgalom, sokszor nem figyelnek a kajakosokra, kenusokra, evezősökre. A hullám nagyon meg tudja dobni a hajót.
- Ez neked is gondot jelent?
- Én sohasem féltem a vízen. Csak beleülök a kajakba, előttem a táv, amit teljesíteni kell, és húzom a lapátot. Jelenleg egy miniben kajakozok, az edzőm szerint jövőre ülhetek át K1-esbe, ami már másik kategóriás hajó. Gyakorlatilag alig látszik a vízen, és egy kezdő tízből tízszer borulna vele. Nagyon várom, mert azzal a versenyzés is más.
- A kajakozás nem csak egyéni sportág. Nagy a különbség az egyes, a páros vagy a négyes között?
- Óriási a különbség az evezési technikában! Az egyesben csak én döntöm el, hogyan evezek, milyen tempóban, mikor húzom meg, mikor pihenek verseny közben, mi az útvonal, hogyan és hol előzök. Párosnál ez már nem ilyen egyértelmű. Az elöl ülő diktálja a ritmust, nem evez erősen, a hátsó a toló, aki az erőt adja az evezéshez. Ha ez összhangban tud működni, sikeres a hajó. A négyes extrém nehéz műfaj. Az első két kajakos a stroke, a hátsó kettő a toló, és a teljes távot a legnagyobb összhangban kell teljesíteniük. Pontosan ezért nagyon nehéz megtalálni azt a négyest, ami idővel jó eredményeket tud elérni.
- Te melyik hajóban érzed magad jobban?
- Szeretem az egyest, mert akkor tényleg csak rajtam múlik az eredmény, de még jobban a párost, és mostanság a négyest is. Egyelőre nem vagyok túl nagy súlyú, ezért elöl ülök, és stroke-ként én diktálhatom a tempót. A technikámat ugyan még fejleszteni kell, de az eredményeim alapján elmondhatom, hogy jobb vagyok párosban vagy négyesben.
- Melyik kategóriában indulsz, és mik az eddigi legkedvesebb eredményeid?
- Egyéniben ebben az évben a csepeli bajnokságban négy kilométeren hatodik lettem. Más versenyeken párosban is indultam, nyáron az edzőm kipróbált négyesben. A Budapest-bajnokságra az esélytelenek nyugalmával készültünk, aztán elsőként értünk célba. Ugyanezzel a négyessel szintén az idén nyáron Sukorón, az országos bajnokságban harmadikok lettünk. A legkedvesebb élményem mégis egy egyes váltó és a tavalyi országos bajnokság második helyezése. Nagyon készültünk rá, megdolgoztunk az eredményért.
- A kajak-kenu magyar sikersportág. Mivel lennél elégedett kajakosként öt-tíz év múlva?
- Lehet, furcsán hangzik, de nincsenek olimpiai bajnoki álmaim. Nagyon fontos a sport az életemben, de szeretnék jól tanulni a későbbiekben is. Tíz év múlva, remélem, valamelyik egyetem hallgatója leszek, és mellette, ha tehetem, kajakozok, mert nagyon szeretem. Egyelőre ennyi, de ki tudja, lehet, hogy én leszek a második Dombi Rudolf?!
sm.