Ismerkedés az ősz virágaival a Normafánál
Fontos, hogy megismerjük, megszeressük a környezetünkben élő növényeket, amelyek védelme ezáltal egyre többünk számára válhat magától értetődő szükségszerűséggé. Ismeretterjesztő séta keretében legutóbb Csontos Péter botanikus mutatta be a Normafa és környéke érdekes lágyszárú és fás növényeit.
Az ideális kirándulóidőben megtartott, nagyjából két és fél órás túra rögtön egy meglepetéssel kezdődött, hiszen az egy héttel korábbi bejárás óta a Harangvölgy felső részén húzódó rétet lekaszálták. A dörzsölt terepbotanikust nem hozta zavarba az új helyzet, és a tálcán kínált lehetőséget kihasználva ismertette a séta résztvevőivel ennek a munkának a célját. Ha a réteket nem kaszálnák évente egyszer-kétszer, akkor azok a környező budai domboldalakhoz hasonlóan erdős területté válnának. Így – bár visszásan hangzik – a kaszálás kedvez a rétnek és növényeinek is.
Persze nemcsak a közönséges pázsitfüvek, a vadvirágok és a cseperedő bokrok, fák kerülnek a kések alá, hanem az olyan védett ritkaságok is, mint a Szent László-tárnics. Ennek a négyszirmú növénynek egyetlen példánya tízezer forint természetvédelmi értékkel bír, azaz a látszólagos pusztítás akár több százezer forintos kárt is okozhat, mégis szükségszerű, mert ha felnőnek a fák, és árnyékba borítják a domboldalt, utána már egyetlen réti virág sem találja meg az életfeltételeit.
A környék mozaikosságát jól szemléltető, végig lefelé vezető útvonalon olyan hétköznapi növényeket is láttunk, mint a cseresznye. A kedvelt gyümölcs hazánk vad flórájának is tagja és a gyertyános-tölgyes erdők elegyfaja. A tavaszi virágzási időszakban a rózsafélékhez tartozó fa látványos virágáradata feltűnően kiemelkedik a környező fák zöldjéből. A hegyvidéki domboknál magasabban fekvő bükkösökben már nem találunk cseresznyét, ahogy az alacsonyabb térszínen nyújtózó tölgyerdőkben sem.
A tavaszi túra idején még fehér virágait mutogató salamonpecsét most már áfonyaszerű, lilás bogyóit érleli a fák alatt. Különleges nevét föld alatti gyöktörzséről kapta: az azon lévő bemélyedések pecsétlenyomatokra emlékeztetnek.
A salamonpecsét fölött a mogyorós hólyagfa termései érnek. Aki ilyenkor látja ezt a gyorsan növekvő bokrot, az pontosan érti, miért is szerepel a jelző az elnevezésében.
Ritkább vendég a védett csillagőszirózsa, amely épp ebben az időszakban bontogatja kék virágait. Könnyebb rátalálni a pótkávéként kétes dicsőséget szerző kék cikóriára, vagy másik nevén katángra, valamint a védett budai imolára, amelynek magas bokrán díszelgő lila szirmait a fagyokig még meg lehet pillantani a réteken.
A kevesek által ismert sárga virágú párlófű – nevéhez híven – üdítő ízű teaként fogyasztható. Érdekessége, hogy a növényben lévő csersavak hűlés közben pirosra festik a folyadékot.
Zárásként a túrázók egy növénytani kvíz hat kérdésére válaszolhattak. Aki végiggyalogolta az utat, játszi könnyedséggel tette meg ezt, és jóleső sikerélményt könyvelhetett el. A KEHOP-1.2.1-18-2019-00242 program keretében megvalósuló séta végén mindenki botanikai érdekességekkel felvértezve, de kissé már a jól megérdemelt ebédre gondolva hagyta maga mögött az ősszel is vadvirágos Harangvölgyet.
BI.