Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Jó volt újra együtt lenni

Egy év kihagyás után minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk: ismét megállás nélkül pörgött a kosaras körhinta, nagyokat nevettünk Albert, a bábjáték-automata gépies hangon mondott viccein, és jó volt újra együtt körbetáncolni a Városháza teret, miközben azon is szívesen elgondolkodtunk, milyennek szeretnénk látni kerületünket 2040-ben. Az újbóli találkozás öröme és a közösen megélt élmények jelentették az ezúttal három helyszínen – a MOMkult kertjében, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban, valamint a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban – megtartott Hegyvidéki Ősz legnagyobb varázsát. (Képgalériánk a cikk alján tekinthető meg a fotókra kattintással.)

Mennydörgés, heves esőzés és trombitaszó – így indult a napsütéses őszi reggel a MOMkult kertjében, ahol nem az időjárás tréfálta meg a Hegyvidéki Ősz programjaira érkezőket, hanem Sőnfeld Mátyás Zenebatyuja. A humorral komponált zenés bemutatón ugyanis sok más mellett a vihardob és az esőhenger is előkerült, sőt azt is megtudtuk, hogyan lehet kesztyűbe dudálni.
„Ezek az eredeti hangszerek ökomásai – mutatta meg a kincseit a zeneterapeuta, aki úgy véli, némi kreativitással szinte bármilyen hulladékot zeneszerszámmá lehet alakítani, legyen szó üres chipses dobozról, szívószálról vagy járóbotról. – Nagyjából nyolcvan hangszerem van. A kedvencem talán az esőhenger, ami egy műanyag karácsonyfadísz-tartóból, háromszáz fogpiszkálóból és sok-sok rizsszem felhasználásával készült.”
A Zenebatyu ötletgazdája azt is elmesélte nekünk, hogyan hangolódott rá a hivatására: „Tíz évvel ezelőtt megismertem egy zeneprofesszort, aki a gyerekekkel együtt Németországban járta a roncstelepeket, hogy aztán az ott talált lomokból hangszereket készítsen. Ő mutatta meg nekem először, hogyan lehet szívószálból dudát készíteni.”

Varázsoló Rolando és vicces Albert

„Nézzétek, kezdődik a bűvészshow, siessünk!” – szólt oda barátainak egy ötévesforma kisfiú, aki társaival együtt pillanatok alatt a misztikus varázsszigetre „teleportálta” magát, ahol Rolando kápráztatta el a publikumot.
„Ebből a kendőből most tojást varázsolunk” – jelentette ki a bűvész, aki arra kérte apró tanoncait, hogy vele együtt mondják el a varázsigét. „Rolando, Rolando, Rolando...” – skandálták közösen, mire a kendőből valódi tojás lett.
A továbbiakban nemcsak azt láthattuk, hogyan kerül Elvis Presley képmása a korábban üres vázlatfüzetre, vagy hogy miképpen tűnik el egy teljes oldal az egyik könyvből, de annak is szemtanúi lehettünk, ahogy az egyik néző sorszámozott ezerforintos bankjegye a trükkmester kezéből egy a közönség által kiválasztott narancsban terem.
„Idestova tizennyolc éve bűvészkedem, a Mollini Bűvészklubban tanultam. Ahogy az itt, a Hegyvidéken lenni szokott, most is nagyon jó közönségem volt!” – mondta a bűvész, aki egyúttal azt is megígérte nekünk, hogy nem tünteti el ezt a cikket.
A hegyvidéki gyerekek egyik nagy kedvence, Vitéz László bábjáték-automatája ezúttal is rajzzal működött. Egy kislány nem is tétovázott, gyorsan alkotott valamit, hogy mielőbb bekapcsolja a különös gépezetet. „Kö-szö-nöm! No, kérem szépen! Mi legyen a kép címe? Megvan! Univerzum az ősrobbanás előtt. Nagyon tehetséges, hölgyem. Csodálatos expresszionista rajzot kaptam” – értékelt gépies hangon Albert, az automata, aki cserébe nyelvtörő mondókákkal kedveskedett. „Ezt ismerik? Nagypapa papagája a papa papagájának a papája” – kérdezte. „Igen!” – felelték néhányan, majd egy kíváncsi kisfiú hirtelen odalépett, hogy megtapogassa az automata ablakából kinyúló arcformát. „Kérem, ne nyúljon hozzám, mert leáll a rendszer. Egyébként is: már ősz volt szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte” – verselt Albert, aki őszinte reakciójával mindenkit megnevettetett.
Itt találkoztunk az ötéves Zorkával és a „mindjárt” hatéves Lucával, akik örömmel adtak interjút nekünk.

– Láttam, hogy Rolandónál és most Albertnél is jártatok. Melyik műsor tetszett a leginkább? – kérdeztem a lányokat.

– Rolando a kedvencem! – vágta rá Zorka.

– Nekem mindegyik tetszett, főleg Albert, mert most is nagyon vicceseket mondott – fejtette ki Luca.

– Ezek szerint már korábban is jártatok a Hegyvidéki Őszön.

– Két évvel ezelőtt is voltam, azt hiszem, csak az már nagyon régen volt... – emlékezett Luca.

– Én most vagyok először! – tette hozzá Zorka.

– Hogy tetszenek a programok?

– Mindegyik nagyon jó! Nézd, fényképet is készítettünk magunkról! Unikornisnak öltöztünk... – büszkélkedett Zorka, aki korábban a SelfieMe fotógépénél is megfordult.

– Mondtad, hogy a Zurgó együttes koncertjén is voltunk? Az is tetszős volt, most pedig megyünk ékszereket készíteni, mert az egyik lány is ott szerzett magának karkötőt – avattak be terveikbe a lányok, akik – ahogy láttuk – végül a kosaras körhintánál kötöttek ki.
„Ezt nem hiszem el!” – mérgelődött egy kisfiú a Társa’s Játék Bárnál, ahol éppen izgalmas csata folyt, így mi is ott ragadtunk egy időre. „A fiatalok most egy kockajátékkal játszanak, ez az egyik kedvenc, de van itt gyorsasági játék és kvíz is. Ezúttal kifejezetten olyan társasokat hoztunk, amikben a gyerekes családok is örömüket lelik” – magyarázta Szigligeti Tímea, a Társa’s Játék Bár munkatársa.
„Igyekszünk mindig olyan fellépőket hívni és olyan programokat kitalálni, amiket kedvelnek a helybéliek. A gyerekek felszabadultan szórakozhatnak, a szülők pedig lazíthatnak, hiszen a MOMkult kertje biztonságos, nem kell aggódniuk amiatt, hogy a kicsik elszaladnak” – beszélt a háttérmunkáról Schnelczer Tünde, a MOM Kulturális Központ programszervezője, aki a receptcsere-akcióra is felhívta a figyelmünket, ami kulináris felfedezésre csábított minket. A zöldborsófőzelék és más klasszikusok mellett Napóleon kedvencének hozzávalóit is megtaláltuk: „40 dkg csirkemáj, 2 szál póréhagyma, mustár, kakukkfű, bors, só, étolaj, majoránna” – írta valaki.
„Nagyon jók vannak itt – jegyezte meg Ágnes, aki érdeklődve olvasgatta a kitűzött recepteket. – Sokat ismertem, néhányat másképp, ugyanakkor Napóleon kedvencéről még nem hallottam. Kár, hogy nem írták le, hogyan kell elkészíteni...”

Repül a pétanque, ki tudja, hol áll meg?

Mindeközben a Gesztenyés kertben igazi sportcsemege, Napóleon talán másik nagy kedvence, a pétanque várta az aktív kikapcsolódásra vágyókat.
„Ez egy francia eredetű golyós játék, a legenda szerint a napóleoni háborúkban a katonák is ezt játszották, de akkoriban kisebb ágyúgolyókkal. A lényege, hogy a csapattagok a fémgolyókkal megközelítsék a színes, fából készült öcsigolyót. A Gesztenyés kert tökéletes helyszín, pont olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva: árnyékos és ligetes, a pályát pedig apró kövek borítják” – magyarázta Sombor András, a Budapest Pétanque vezetője.
A pétanque hivatalosan az 1920-as években indult világ körüli hódítóútjára, és ma már minden kontinensre eljutott. Nem csoda, hiszen nem kerül sok pénzbe, könnyű megtanulni, és minden generáció örömmel játssza.
A Gesztenyésben két profi játékossal is találkoztunk: a hetvenhárom éves Vámosi Tiborral és játszótársával, Perge Lolával, akikkel két „összekoccanás” között beszélgettünk röviden.

– Ötven éve lakom a kerületben, itt, a Gesztenyésben szoktam gyakorolni. Már az összes futót és kutyást ismerem – kezdte Tibor.

– A kutyák nem szokták megzavarni a játékot? – kérdeztem őt.

– Messziről látják, hogy gurul a golyó, rárajtolnak, idejönnek, megszagolják, majd ott hagyják, mert nincs fácán- vagy nyúlszaga.

– Hogyan ismerkedett meg a pétanque-kal?

– Huszonhárom évvel ezelőtt egy hetvennégy éves úr mutatta meg nekem, aki csodálatosakat dobott. Azonnal tudtam, ha neki megy, akkor nekem is sikerülni fog, hiszen korábban úsztam és vízilabdáztam. Képzelje, még a kapufa széléről is be tudtam pattintani a labdát! Azóta magyar válogatott is voltam, és négyszer kijutottam az Európa-bajnokságra – ebből egyszer az ukrán válogatottat képviseltem, mert oda is kaptam meghívást. Az első meccsünk nagyon érdekes volt: az ukránoknál két magyar játszott, ahogy a bolgár válogatottnál is.

Tehát magyarok a magyarok ellen, csak más színekben?

– Pontosan! Négy magyar játszott egymás ellen, de a végén magyar nyert.

– Most is versenyre készülnek?

– Lola tegnap küzdött meg a magyar válogatottságért, annyira ügyes volt, hogy kijutott a világbajnokságra! De erről meséljen inkább ő...

– Igen, jövőre mehetek Dániába – kapcsolódott be a beszélgetésünkbe Lola.

– Ezek szerint régóta dobál...

– Annyira azért nem. Tíz évvel ezelőtt egy céges rendezvényen ismerkedtem meg a játékkal. Szerelem volt első látásra, de munka mellett nem sok idő jutott rá. Már alig vártam, hogy nyugdíjas legyek! Most az időm nagy részét a pétanque teszi ki, ami számomra több, mint játék, mert megmentette az életemet...

– Mi történt?

– Rákos beteg voltam, és a pétanque rengeteget segített. Elnézést, egy kicsit elérzékenyültem...

– Úgy gondolja, hogy a játék is hozzájárult a gyógyulásához?

– Igen, mert mindenki nekem drukkolt, visszavártak. Tudtam, hogy jönnöm kell. A pétanque energiát és erőt adott, ennek köszönhetem, hogy nem hagytam el magam… Ez egy életforma, nyolctól kilencvenkilenc éves korig bárki játszhatja. A társaság pedig fantasztikus! Mindenkinek ajánlom!

Egészségmegőrzés és környezetvédelem

Az önkormányzat „Egészség és környezet” kezdeményezésének programjai is sok látogatót vonzottak a helyszínekre. A legkisebbek a „Mozogj szabadon, Hegyvidék!” szlogent ültették át a gyakorlatba, és Szenes Bogi vezetésével jókedvűen nyújtóztak, ugráltak, másztak a MOMkult kertjének zöld gyepén.
A szülőket közben a Smartfood Smartlife Kft. munkatársai hívták egy rövid kérdőív kitöltésére. A mindennapi táplálkozásról és életvitelről szóló kérdések értékelése során a dietetikus szakemberek néhány perc alatt hasznos életmódváltó tanácsokkal látták el az érdeklődőket. Kedvcsinálónak pedig egészséges – répás, zabpelyhes – süteményeket lehetett kóstolni.
Inkább a kislányokat és anyukáikat vonzotta a Colorinda szín- és stílustanácsadás. A kert árnyas részén álló fotel előtti nagy tükörben mindig nézegette magát valaki, különböző színes kendőket és kiegészítőket próbálgatva. Sokak számára meglepő információként derült ki, hogy mely színek előnyösek, és milyen évszaknak feleltethető meg a színviláguk. Bajkó-Varga Melindát is meglepte, hogy már amikor megérkezett, vártak rá az érdeklődők, és nemcsak hölgyek, de gyerekek is szép számmal sündörögtek a kelmehalmok körül. Sok szülő komoly hétköznapi segítségként értékelte, hogy megtudhatta, mely színek állnak jól gyermekének.
Az önkormányzat munkatársai arról faggatták a látogatókat, hogy milyennek szeretnék látni a kerületet 2040-ben. Szépen gyűltek az ötletek a zöld területeket és az egészségügyi hatásokat feltérképező molinón, alul a gyerekrajzok, felette pedig a szavakba öntött színes javaslatok. Volt, aki a közlekedés kellemetlen mellékhatásainak csökkentését, mások a parkok fejlesztését szorgalmazták, hogy a közkertek a társadalom széles(ebb) rétegei számára vonzó és feltöltődést szolgáló területrészekké váljanak. A feliratokból egy élhető, szerethető és nagyon zöld lakókörnyezet képe rajzolódott ki.
A jó idő a szabadba csalogatta a Hegyvidéki Kulturális Szalon rendezésében megvalósuló beporzó vándortanösvényt. A Magyar Környezeti Nevelés Egyesület által kidolgozott út alig néhány lépéssel végigjárható, viszont a játékos feladatokat kínáló állomások akár órákra leköthetik a téma iránt érdeklődő gyerekeket. A szokatlan elnevezésben szereplő vándorlást úgy kell érteni, hogy maga a tanösvény nem helyhez kötött, hanem hol az ország egyik végén bukkan fel, hol pedig a másikon.
„Fontosnak érezzük, hogy a gyerekek ne undorodjanak, hanem szeressék a rovarokat, és érezzék a hasznosságukat, hiszen a jövő nemzedékének is meg kell védenie ezeket a rendkívül hasznos élőlényeket” – magyarázta Hársas Éva, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület tagja, a beporzó vándortanösvény egyik ötletgazdája, miközben mosolyogva figyelte a kíváncsi apróságokat, akik pillangónak és méhecskének öltözve fedezték fel a beporzók világát.
Egy társasjáték világpremierjének is örülhettek a résztvevők, igaz, a gyerekeket nem a nevezetes alkalom, hanem a mókás és tanulságos játékmenet érdekelte igazán. Ki lehetett próbálni, hogyan lát egy rovar, és egy találékony modell segítségével megismerkedhettek a zsálya virágának rafinált működésével is.
Nagy népszerűségnek örvendett az a kvízjáték, amelynek során a gyümölcsök, zöldségek és egyéb élelmiszerek közül kellett kiválogatni, hogy mi maradna az asztalunkon, ha eltűnnének a beporzó rovarok. Mire a gyerekek és szüleik végeztek a szortírozással, kicsit lehangoló látvány tárult eléjük: egyhangú és ízetlen világ köszönt ránk, ha nem vigyázunk a viráglátogatókra.
Vásárhelyi Tamás, a program szakmai felelőse már a pólóján felhívta a figyelmet a legfontosabb üzenetre: csoki sem lenne beporzók nélkül! Lehet, hogy még Gombóc Artúr is lefogyna… (A kezdeményezés a KEHOP-1.2.1-18-2019-00242 program keretében valósult meg.) 

Virág- és szörpkóstoló zenére rajzolással

Aki elmegy a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontba, rácsodálkozhat, milyen szoros kapcsolatban van az épület a természettel, a karnyújtásnyira lévő erdővel, amely a hatalmas üvegtábláknak köszönhetően bentről is zavartalanul csodálható. Erre a harmóniára épített a Hegyvidéki Ősz itteni nyitóprogramja, a „Rajzolj zenét!”: iamyank, azaz Herold János élő, elektronikus zenei aláfestése által inspiráltan – atmoszférikus effektekkel és természethangokkal kísért gitárdallamokat hallgatva – készíthettek rajzokat a résztvevők.
A gyerekek és a felnőttek, miközben a zene szólt, a földre terített hatalmas lapokra rajzolták le mindazt, ami az eszükbe jutott. A kicsik egy része igényelte, hogy szüleik közreműködjenek az alkotói folyamatban, a többiek fantáziája viszont zabolátlanul szárnyalt.
„Ez egy erdő, benne őzikék és egy szivárványsörényű lovacska” – mutatta büszkén művét az ötéves Bibi, aki óvodás barátnőjével, Lolával és testvérével, a kétéves Zakariással érkezett. A terem másik végében a nyolcéves Gréta, szülei és öccse társaságában, a zenefolyam alatt a tengerek világában merült el, amelyet valódi és képzeletbeli lényekkel népesített be: a medúzák, teknősök, tengeri sünök mellett többek között egy búvárruhás majom úszott be a képbe. Középre pedig a tengerfenék felé tartó, süllyedő boríték került. Kíváncsiskodásunkra, hogy ez vajon milyen üzenetet rejt, sejtelmesen mindössze annyit mondott: „titok”.
Bőbeszédűbb volt Galajda Péter, a Budakeszin működő Mayer szörpmanufaktúra vezetője, aki – ha nem is árulta el minden műhelytitkát – szívesen mesélt a szörpkoktélok kóstoltatása közben arról, hogyan készülnek különleges termékeik. Mint mondta, a boltokban kapható szörpök többsége, bármilyen meglepő, alig tartalmaz gyümölcsöt, és ha van is, az alapot almaléből állítják elő. Náluk viszont tényleg csak a címkén szereplő gyümölcs főzete, továbbá cukor és édesítőszer kerül a palackba; színezéket, tartósítószert egyáltalán nem használnak.
„Bárki tud otthon jó szörpöt csinálni, folyamatosan kiváló minőséget gyártani azonban nem olyan egyszerű” – magyarázta a manufaktúravezető, aki családi vállalkozása termékeivel tavaly hat, az idén pedig három díjat nyert a Great Taste Awards nemzetközi élelmiszerversenyen. Arról is beszélt, hogy a szörpöket nem csak a klasszikus módon, hideg vízzel vagy szódával hígítva fogyaszthatjuk. Friss gyümölccsel, jégkockával és egy kis mentával kombinálva hűsítő limonádékat állíthatunk össze, de forró italok alapanyaga is lehet némelyik szirup. Például a hűvös, őszi napokon kellemes, a forralt borra emlékeztető, alkoholmentes italt készíthetünk magunknak, ha a fahéjas szilvaszörpöt forró vízzel öntjük fel.
Aki a természet különleges ízeire vágyott, a szörpkóstoló előtt vagy után Halmos Monika természetgyógyász-fitoterapeuta bemutatóján is egészen biztosan részt vett. Az ehető virágok szakértője arról mesélt, milyen sokféle növény vesz körül bennünket, amikről nem is gondolnánk, hogy az étrendünket színesíthetik. Mostanában virágzik a dália és a krizantém, ezeknek a szirmai, sőt akár a teljes virágzatuk is fogyasztható. De nemcsak a virágokra tekinthetünk táplálékként, hanem az olyan vad növényekre is, mint a csalán, amelyhez a legtöbben hozzá sem mernek nyúlni.
„Ez jó!” – jelentette ki elégedetten az egyik kisfiú, miután vette a bátorságot, és elrágcsált egy keveset a felkínált csalánmagokból. A kenyérre kenhető csalánkrém is osztatlan siker aratott, amely forrázott csalánlevelekből, párolt zöldborsóból, valamint tökmagolaj és egy csipetnyi fokhagyma felhasználásával készült.
„Nem mindegyik virág és növény ehető, az ismert gyógynövényekkel is óvatosan kell bánni” – figyelmeztette a „füvesasszony” a Rózsakunyhó-workshop lelkes résztvevőit. Óva intett mindenkit attól, hogy a dísznövény-kereskedésekben kapható vegyszerezett virágokat kezdje el enni, mint ahogy azt sem ajánlotta, hogy olyan növényeket szedjünk a természetben, amikről nem tudjuk biztosan, hogy védettek-e, vagy mérgező-e a fogyasztásuk. „Ha bizonytalanok vagyunk, maradjunk a békés szemlélődés mellett” – adott tanácsot mindazoknak, akik nyitottak a természet szépségei és finomságai iránt.

 

Közös körtánc a Városháza téren

„A Hegyvidéki Ősz mindig is nagyszabású rendezvény volt, amely rendhagyó módon, sajnos, tavaly elmaradt. A járvány teljesen beárnyékolta az életünket: a húsvétot és a karácsonyt sem tudtuk úgy megünnepelni, ahogy szoktuk. Nem karolhattuk át a szeretteinket, nem találkozhattunk a barátainkkal. A koronavírus az egészségügyi és gazdasági károk mellett a közösségeket is megtépázta” – fogalmazott Fonti Krisztina hegyvidéki alpolgármester, aki a Hegyvidéki Ősz mindhárom helyszínére ellátogatott.
Arról is beszélt nekünk, hogy a járványügyi intézkedéseknek és a nagy átoltottságnak köszönhetően az idén nem kellett lemondanunk a Hegyvidék egyik legnépszerűbb eseményéről. „Mindennek ellenére óvatosnak kell lenni, továbbra is vigyáznunk kell egymásra. Ezért is döntöttünk úgy, hogy ezúttal a nagyobb tömegrendezvények helyett több helyszínen várjuk a kerületben élőket” – tette hozzá.
Az alpolgármester a hegyvidéki intézményeket is méltatta: „A kulturális és szociális intézmények, irodák ismerik egymás munkáját, tökéletes az együttműködés közöttük, ami a járvány során is megmutatkozott. A Hegyvidéki Őszt hosszas tervezés és közös gondolkodás előzte meg. A hegyvidékiek felszabadultan élvezik a programokat, ez a munkánk igazi gyümölcse!”
A Hegyvidéki Kulturális Szalon előtti téren aztán komoly feladat várt az alpolgármesterre, ugyanis Menyhárt Évával, a szalon vezetőjével együtt neki is próbára kellett tennie a hastánctudását. Mi sem tudtunk ellenállni, néhány percre belemerültünk a varázslatos keleti dallamokba. Persze a rekeszizmainkat nem csak a tekergő mozdulatok edzették meg...
„Örömmel csatlakoztunk a Hegyvidéki Őszhöz, izgatottan készültünk erre a napra. Igyekeztünk olyan programokkal kedveskedni, amik között minden korosztály megtalálja a neki leginkább tetsző szórakozási lehetőséget. Jó látni az elégedett mosolyokat!” – mondta Menyhárt Éva, aki arra biztatott, hogy a Memória-szüret szigeteit is látogassuk meg, ahol az ősz mesés színeivel, a fűszernövények jellegzetes illatával és zenehallgatással tesztelhettük érzékszerveinket és emlékezőtehetségünket.
„A Memória-szüret valójában több, mint játék. Örömteli, hogy a Hegyvidéken egyre tovább élnek az emberek, ugyanakkor fontos, hogy egészségesen idősödjünk. Célunk, hogy a demencia ne legyen stigma, ne legyen tabu! Ezért is igyekszünk olyan programokat és szolgálatásokat kínálni, amik segítik a helyi közösségek érzékenyítését” – magyarázta Kocsis Judit, a Hegyvidéki Szociális Központ Demencia Irodájának vezetője.
Itt ismerkedtünk meg a tizenkét éves Dórival, aki már hosszú órák óta a kézműves asztalnál ült, ahol a papírfonás mesterségét lehetett elsajátítani. „Még nem tudom, hogy kaspó vagy kosár legyen belőle. Messze a vége, kicsit szöszölős, sok időt vesz igénybe, de nagyon tetszik! Korábban még nem készítettem ilyet” – mondta.
„Én pedig éppen azon gondolkodom, hogy hazaszaladjak-e feltenni a levest… De szerintem maradok, úgy látszik, naplemente után állunk majd fel az asztaltól” – tette hozzá kedvesen Júlia, Dóri édesanyja.
Késő délutánra Dóri papírkosárkája is elkészült, a nap végén pedig a szeniorörömtáncosok tanították szirtakizni a Hegyvidék apraja-nagyját, hogy aztán a jól megtanult lépésekkel körbeöleljék a Városháza teret. „A mozgás öröme nemcsak most, hanem a mindennapokban is nagyon fontos, ráadásul a tánc kiválóan alkalmas az Alzheimer-kór megelőzésére is” – mondta Kati, az együttes tagja. „Igen, ez így van! A testnek és a léleknek is jót tesz” – fejezte be a gondolatot Ilona, aki arra biztatja idős hölgytársait, hogy ők is csatlakozzanak a csapatukhoz.
„Nagyszerű a hangulat! Mi is kipróbáltuk a Memória-szüretet, és bevallom, voltak olyan feladatok, amiknél picit csalnom kellett. Érdekes volt a papírfonás. Külön öröm, hogy virágtartót is lehet készíteni, mert szeretem a növényeket. Reggel a MOMkult kertjében kezdtünk, ott szintén kiváló programok voltak. Szerettünk volna elmenni a terményünnepre a Diana parkba, sőt a Lóvasúthoz is, de itt ragadtunk” – beszélt élményeiről János, aki párjával együtt döntött úgy, hogy közösen élvezik a Hegyvidéki Ősz kellemesen ismerős hangulatát és a viszontlátás örömét, amire már hosszú hónapok óta annyira vágytunk.

(BM–BI–n.)