Mindent beborító tatáriszalag

Ha van a növényvilágnak agyonhallgatott képviselője, akkor a tatáriszalag az. Szinte a nevét sem hallani kertészek, botanikusok társaságában. Talán leggyakrabban a természetvédők emlegetik, elmarasztaló jelzőkkel bélyegezve. Pedig ez a növény csak azt teszi, amit minden más rokona: növekszik – azt viszont mindennél gyorsabban!
Nálunk tatáriszalag, tadzsikiszalag vagy kínaiiszalag néven fut – bárhová, ahol van támaszték. A legtalálóbb az angol elnevezése (mile-a-minute), ami szabadon „mérföld egy perc alatt”-ra fordítható. Elég egy villanyoszlop vagy drótkerítés, és már be is borította azt vékony hajtásainak sűrű szövedékével. Neve ellenére nincs köze a kertekben nagy virágot bontó vagy vadon mérsékelt övi liánokat nevelő iszalaghoz.
Kertészeti igényeiről azért nehéz beszélni, mert szinte mindenütt megtalálja a számítását. Persze legjobban a tápdús talajt és a napos helyet kedveli, de a szárazságot is eltűri. A kártevők, kórokozók nem lelkesednek érte. Föld alatti rizómáival gyorsan terjed, és már tavasszal erőteljesen hajt. Az előző évek hajtásszövedékét támasztékként használva növekszik.Középzöld, hullámos szélű, közepes méretű leveleket nevel. Nyár derekán bontja első virágait. A bugákba rendeződő kis virágok egyesével nem túl dekoratívak, de a tömeges virágzás alkalmával pompás látványt nyújtanak. A virágzás egészen a fagyokig eltart – a kertészek mellett a viráglátogató rovarok örömére.
Az egyetlen kerti munka, amit érdemes évente elvégezni, a metszés. Tél végén vagy kora tavasszal kell alaposan visszavágni a tövet. Irodalmi adatok alapján évente akár három métert is kúszhat, de a gyakorlatban ez valahogy sokkal többnek tűnik. Ha ránő egy bokorra, fára, onnan már nehéz leszedni a hajtásait. Ilyenkor általában az iszalag addig növekszik, amíg teljesen beárnyékolja a támnövényét, és az lassan elhal, majd letörik a terebélyesedő súly alatt. Irtani nehéz, a többszöri teljes visszametszés, vagy a gyöktörzsek talajból történő kiásása segíthet.

B.