Komposztálás a kertben
Ősszel a kertbarátok fejében mindig élénken jelen lévő – és rendszerint végtelen – feladatlistán a dobogós helyekre szokott felkúszni a komposztálás kérdése. Közel a lombhullás, kell a hely a friss zöldhulladéknak, és ilyenkor már van remény a kitermelésre is. Ha pedig még nem érett meg a komposzt a láda alján, akkor sem árt átforgatni a lassan korhadó szerves anyagot.
A Hegyvidéki Zöld Iroda mindig az őszi időszakra időzíti a komposztládák osztását. A lakossági akció már tizenhárom éve töretlenül zajlik, még a tavalyi, „sajátos” évben is megvalósult, igaz, kis késéssel. Újdonságként mostantól kizárólag online lehet majd regisztrálni, ügyfélkapus bejelentkezés után.
A kerületi keretek igénylésének hagyományosan „feltétele” egy hasznos szakmai előadás meghallgatása, amelyen gyakorló komposztmesterektől lehet eltanulni a sikeres komposztálás technikáit. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi szükség van erre, hiszen ezt a műveletet nem lehet elrontani, a zöldhulladék magától, a természet törvényeit követve bomlik, aztán egyszer csak laza talajjá válik, amelynek tökéletesen jó helye van a gyűjtőláda aljában is. Így is működhet, de azért egy kis odafigyeléssel és munkával sokkal többet ki lehet hozni az impregnált deszkák közül.
Első lépésként fontos, hogy a komposztáló ne legyen szemetes, azaz ételmaradék, toboz, ágak nem kerülhetnek bele, mert azok vagy megromlanak és büdösek lesznek, vagy nem bomlanak le évek alatt sem – mindenesetre a talajképzésben biztosan nem vesz részt egyik sem. A konyhai zöldhulladék a kerti fűnyesedékhez, lombhoz keverve gazdagíthatja a komposztot, de csak ebből nem lesz homogén talaj. A csonthéjas magok a keménységük, a banánhéj és a citrusfélék héja a tartósításukra használt vegyszerek miatt lassan vagy egyáltalán nem bomlanak le.
Örök kérdés a tojáshéj. Egyesek ajánlják, mert mésztartalmával javítja a talajt, mások óva intenek tőle, mert vonzza az éjszakai vendégeket, a nyestet, a rókát, a macskákat. Ha a tojáshéjat legalább valamennyire összetörjük, akkor már nem olyan csábító falat, és a kész komposztban sem éktelenkednek a nagy, fehér darabok.
A komposztláda töltésekor nincs más feladatunk, mint a tetejére helyezni az alapanyagokat, és időnként meglocsolni, hogy gyorsítsuk a bomlást. A frissen felhalmozott szerves anyag – különösen a nedves fű – könnyen összetömörödik, és a levegőtlen bomlás miatt felforrósodik. Ez önmagában nem baj, mert a magasabb hőmérséklet gyorsítja a bomlást, és attól sosem kell tartani, hogy kigyullad a komposztáló. Erre egyedül akkor van esély, ha grillezés, szalonnázás után a forró parazsat rádobjuk az egyébként száraz komposztra. A hamuban lévő nyomelemek – mértékkel adagolva – valóban gazdagítják a komposztot, de nem forrón!
Az őszi időszak ideális a megtelt komposzt átforgatására. Ilyenkor a felső, „nyers” rétegeket emeljük le, és az alsó, már érett komposztot termeljük ki. Ennek az értékes talajjavító anyagnak a kerti bokrok, rózsák alatt a helye, ahol serkenti a növekedést és a jövő évi virágzást.
Az éretlen komposztot átforgatva, összekeverve rakjuk vissza, ezzel is javítva a bontási folyamatokat, és elősegítve, hogy jobb minőségű végterméket kapjunk kertünk és edényben nevelt növényeink számára. Ennyi fáradtságot biztosan megér a faládában érlelt, morzsalékos, tápdús és saját készítésű komposzt!
(Barta)
HARC A MUSLINCÁKKAL
A komposztban és körülötte hemzsegnek a rovarok és a giliszták. Ez a komplex életközösség a láthatatlan baktériumok seregével „karöltve” aprítja, bomlasztja a szerves anyagokat, miközben maga is ragadozók prédájává válik. Legtöbbjükkel csak akkor találkozunk, ha a komposztban turkálunk, de a muslincák nyáron és ősszel a lakásokban is megjelenhetnek. Egyetlen elöl hagyott gyümölcs is elég, hogy vígan szaporodjanak. Ellenük a legjobb módszer a megelőzés! Ha a komposztra gyümölcshéjat, romlott gyümölcsöt teszünk, takarjuk le lombbal, fűnyesedékkel, hogy a gyümölcscukron szaporodó apró muslincák ne férjenek hozzá. Így el lehet kerülni a hegyvidéki lakásokban a kevesek által kedvelt szeszfőzdehangulatot…