Aranyvonat robogott be a Széll Kálmán térre

Előző lapszámunkban olvashatták cikkünket a Postapalota történetéről, amelyben említést tettünk az ott berendezett Pénzmúzeumról is. A kiállítás egy részletével már azok is találkozhattak, akik még nem jártak a felújított épületben, de áthaladtak a Széll Kálmán teret a Csaba utcával összekötő új átjárón.

Az aluljáróba lépve ugyanis Szőke Gábor Miklós Robogás című alkotása fogad minket: a mintegy hétezer aranyrudat formázó elemből összeállított szobor az „aranyvonat” emlékét idézi fel, amellyel a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottai a második világháború végén az életüket kockáztatva menekítették ki Ausztriába az ország több mint 30 tonnányi aranytartalékát. Ez a hiánytalanul visszajuttatott aranykészlet szolgált 1946-ban az akkor bevezetett magyar forint fedezetéül.

A pénz történetének bemutatását természetesen nem a forint bevezetésével indítja a jegybank új múzeuma, hanem jóval korábbról. A képzeletbeli időutazás az időszámításunk előtti 3–4. évezredben megjelenő árupénzek korszakával kezdődik, amikor még az értékesnek tartott áruk, termények, használati cikkek töltötték be a pénz szerepét. Például a nemesfémek, a sótéglák, az élő állatok, a dohány, vagy épp a nyestprémek – ahogy erre a kiállítási tárgyak is utalnak.

Az árupénzek helyébe az időszámításunk előtti 7. századtól léptek az arany- és ezüstpénzek, míg a banki váltók a 14. századtól, az egységes bankjegyek pedig a 17. századtól kerültek forgalomba. A Magyar Nemzeti Bank mintegy 60 ezres érme- és bankjegygyűjteményéből – amely a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye után a második legnagyobb hazánkban – számos ritka darab tekinthető meg a tárlaton, de a ma használatos papírpénzeinket is alaposan szemügyre vehetjük.

S hogy miért érdekesek a mindennapi forgalomban lévő bankóink? Nos, amiatt, mert mi, a használóik, általában nem is tudjuk, mennyi különleges részlet rejtőzik bennük. A múzeum egy sötét helyiségében az UV-A és UV-C fényben látható rejtett képeket és mikroírásokat figyelhetjük meg, míg az egyik asztalnál az apró, szabad szemmel alig észrevehető grafikai elemeket fedezhetjük fel digitális nagyítóval. Megkereshetjük egy kertész alakját is, aki az 500 forintos hátoldalán a sárospataki Rákóczi-vár előtt szorgoskodik.

A játékos kedvűek érmét is préselhetnek egy dombornyomó bélyegzővel, valamint saját arcképes bankjegyet tervezhetnek, amelyet aztán kinyomtatva hazavihetnek emlékbe. Az egyik falon egy világtérkép kapott helyet, ezt az egyes országok által használt pénzérmék borítják be. Kambodzsa érméjét azonban ne keressük: ott jelenleg csak papírpénz van forgalomban.

A bankrendszer és a jegybank kialakulásának történetét érdekes tárgyi emlékek illusztrálják. Eredeti tárgyakkal berendezve láthatunk egy száz évvel ezelőtti bankszolgálati szobát, a kihúzható fiókokban pedig régi részvényekre, kötvényekre bukkanhatunk. Mivel a 19–20. század fordulóján épülő grandiózus bankszékházakban – ahol az akkori modern technika szinte minden vívmányát felvonultatták – csőposta is működött, ezért egy ilyen rendszert is kialakítottak a kiállítás szervezői. A speciális irattovábbítási módszert ki is lehet próbálni, a gyerekek nagy örömére.

A mai világ pénzügyi rendszerét szintén interaktív eszközökkel mutatja be a múzeum. A tőzsde működését úgy magyarázza el, hogy egy játékban brókerré válhatunk – ahogy a valóságban, itt is gyorsan kell reagálni a részvényárfolyamok változásaira. A tőzsdeszimulátorban, valamint a kiállítás többi játékánál is azzal a virtuális vagyonnal lehet gazdálkodni, amit a látogatás kezdetén, az alagsori „aranybányában”, egy bankkártyához hasonló plasztikkártyán kap meg minden vendég. Az induláskor „szerzett” vagyont a játékok során tovább lehet halmozni, és attól függően, ki hogyan teljesít, a látogatás végén az összegyűjtött „tallérokat” arany-, ezüst- vagy bronzfokozatú ajándékokra, például pendrive-okra, kulacsokra, kulcstartókra és egyéb apróságokra lehet beváltani.

A kiállítás utolsó állomása a „kincstár”, ahol a cikkünk bevezetőjében is említett aranytömböt, Magyarország aranytartalékának egy darabját vehetjük kézbe. Innen láthatjuk Szőke Gábor Miklós szobrászművész „aranyvonatát” is, amivel kint, a Sándy Gyuláról, a Postapalota tervezőjéről elnevezett átjáróban már összefuthattunk.

Hazánk „kincstárát” azonban nemcsak az anyagi javaink jelentik, hanem mindaz a szellemi tőke, tudás is, amit az elődeink felhalmoztak. Ezt szimbolizálják azok a kiállítási tárgyak, amik a legnagyobb tudósaink, feltalálóink, vagy épp a legsikeresebb sportolóink nevéhez fűződnek.

„Ez nem egy klasszikus múzeum, hanem egy minden érzékszervre ható, interaktív játékokra építő kiállítás és tudásközpont, ahol a mindennapokban hasznosítható pénzügyi ismereteket szerezhetnek a látogatók” – mutatta be röviden az új Pénzmúzeumot Aros Lilla vezető kiállításszervező. Az intézmény munkatársa lapunknak arról is beszélt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak korábban már volt egy kisebb látogatóközpontja a Szabadság téri épületében, amely 2014-ben bezárt. Az új Pénzmúzeum az előzőnél jóval nagyobb területen, sokkal interaktívabb formában jött létre, és a jegybank numizmatikai gyűjteménye is itt kapott helyet.

„A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálhatja azt, ami számára érdekes és izgalmas lehet” – mondta a kiállításszervező. Hozzátette, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozásokat több korosztály számára szervezték, míg a játékrendszer elsősorban a 12–18 évesekre fókuszál. A múzeum állandó anyagán túl egy időszaki kiállítás is látható, amely az épület múltjával és felújításával foglalkozik. A későbbiekben ebben a kiállítótérben a partnermúzeumok és -jegybankok együttműködésével szeretnének újabb anyagokat bemutatni.

n.

A Pénzmúzeum ingyenesen látogatható, de időpontot kell foglalni a penzmuzeum.hu weboldalon.