„Gyorsnak, erősnek és bátornak kell lenni”

• Hogy állsz a zuhanással?
• Ha a kérdés arra irányult, hogy félek-e tőle, azt kell mondjam, egyáltalán nem. Sőt, nagyon is szeretem ezt az érzést! Olyannyira, hogy régi álmom kiugrani egy magasan szálló repülőgépből ejtőernyővel. Bevallom, nagyon vonzanak az extrém sportok, minden, ami feltornázza az adrenalinszintemet.
• Ezért kötöttél ki a rúdugrásnál?
• Zuhanni tényleg lehet, igaz, nem túl magasról, de nem épp ezért választottam. A rúdugrás egész folyamatát élvezem, a nekifutástól a fellendülésen át a szivacsba érkezésig, mindent. Az atlétika előtt nekem is megvolt a kötelező úszás, több évig jártam uszodába, de soha nem versenyeztem. Aztán egyszer csak az atlétikapályán találtam magam, a bátyám példáját követve. Ez lett a második otthonom. Kilenc-tíz éves lehettem, amikor elkezdtem atletizálni a Honvédban, azóta szinte minden időmet, mondhatni, az egész életemet a pályán töltöm. Annyi változással, hogy ma már az MTK a klubom.
• Az atlétika sokrétű sportág, hogyan lett a vége a rúdugrás?
• Először egy nagy csoportba kerültem, amelyben megismerhettem az atlétika különböző ágait. Mindent csináltunk: sprint, hosszú futások, súlylökés, gerelyhajítás, távolugrás, magasugrás, gátfutás. Úgy kell elképzelni, mintha egy iskola lenne, az összes tantárgyat megismerjük, általános tudást kapunk, és szép lassan kiderül, miben vagyunk jobbak, ügyesebbek. Az edzőm a női magyar csúcstartó rúdugrásban, ő kérdezte meg, hogy ki szeretne a csoportunkból rúddal ugrani – így kezdődött. Eleinte csak egyszer-egyszer lehetett menni, később egyre többször, és kialakult egy kisebb csapat.
• A rúdugrás kívülről úgy néz ki, hogy egy nagy sprint kell, no meg lendület – ennyire egyszerű a valóságban is?
• Ennél jóval bonyolultabb, valójában minden összefügg mindennel. Ha már a nekifutás ritmusa nem jó, akkor a letűzés sem lesz tökéletes. Emiatt aztán az ember nem tudja átadni a rúdnak azt az energiát, amit szerzett, ezért a fellendülés is rossz lesz, és így tovább. Nagyon komplex, sok gyakorlást igénylő mozgásforma, de azért nem lehetetlen elsajátítani.
• Mi szükséges ahhoz, hogy valakinek jól menjen?
• Fontos a technika, ezenkívül a sikeres ugráshoz gyorsnak, erősnek és bátornak kell lenni. Ha ez mind megvan, az már fél siker. Azért csak fél, mert fejben is rendben kell lenni, pszichésen elég erősnek, kellően összeszedettnek maradni.
• Mennyi volt idáig a legnagyobb magasság, amin átjutottál?
• Az egyéni csúcsom eddig 522 centiméter volt, ezzel a tavaly Észtországban megrendezett U20-as Európa-bajnokságon az ötödik helyen végeztem, amire nagyon büszke vagyok. Épp a napokban sikerült javítani: 536 centiméterrel nyertem a Budapest-bajnokságon. Persze szívesen gondolok a négy magyar bajnoki címemre és az U20-as világbajnokságon elért nyolcadik helyemre is.
• Van példaképed, aki inspirál?
• Természetesen van, kettő is! Az egyik az olimpiai bajnok Szerhij Nazarovics Bubka rúdugró, aki harmincötször döntötte meg a világrekordot. A másik pedig egy sprinter, a kilenc olimpiai aranyérmet nyerő Carl Lewis. Mindkettőt nagyszerű sportembernek tartom.
• Mit gondolsz, túl tudod szárnyalni a legendás Bubka eredményeit?
• Nagyon remélem, eljutok oda, hogy jobb leszek nála. Ehhez hosszú és kitartó munkára van szükség – rajtam biztosan nem múlik. Addig is lépésről lépésre szeretnék haladni, mindig az aktuális csúcsomat ostromolva. A hosszabb távú célom, hogy egy felnőttvilágversenyen felállhassak a dobogóra, és eljussak az olimpiára.
• A tanulás terén milyen célokat tűztél ki magad elé?
• Most az érettségi következik, amit minél jobbra szeretnék megírni, utána pedig a BME Gazdálkodási és menedzsment szakára akarok jelentkezni. Az iskolám támogat a sportolásban és a továbbtanulásomban is. Figyelembe veszi a sportteljesítményemet, így részt vehetek az edzőtáborokban, és mellette tanulni is tudok, hiszen az e-naplón keresztül megírhatom az órai munkákat, házifeladatokat. Ez óriási segítség!

sm.