A pillanat szépsége – természetes fényben
Tóth László István rajzoló, animátor, a Kecskemétfilm projektvezetője, társproducer. Hivatását kiegészíti a fényképezés, amihez a motivációt az építészet geometriai formáinak, vagy a természet egyes részleteinek megfigyelése és rögzítése adja. A napfény keltette vetületek világa a kedvenc témái közé tartozik; ennek továbbgondolásaként jöttek létre tükrözött, szimmetrikus, absztrakt alkotásai, amelyek a valós részletek látványán túl egyfajta misztikus tartalmat is hordoznak. Az alkotóval a MOMkult Reich Károly Lépcsőgalériáján február 13-ig látható kiállítása kapcsán beszélgettünk.
- Animációs szakembernek nevezi magát. Mit jelent ez?
- Nem akartam konkrétan egy szerepkörömet kiemelni, erre utal a szakember kifejezés. A rajzolástól a munkák irányításán át a menedzsment és a rajzfilmkészítés művészeti része – ehhez mind volt már szerencsém, egy csapat részeként.
- Hogyan kezdett el fotózással foglalkozni?
- Mivel csapatmunkában dolgozom, egy belső, jó értelemben vett kényszer hatására, a mindennapos munka mellé, hobbiként társult ez a magányos alkotómunka. Nagyjából tíz éve készítek fotókat; munkába menet, hétvégi kirándulások, utak során rengeteg téma adódik. Szeretem felfedezni a pillanat szépségét. A visszajelzések alapján úgy gondolom, a képek készítésekor átélt pozitív érzések másoknak is kellemes pillanatokat, feltöltődést nyújthatnak. Manapság sokkal nagyobb szükségünk van erre, mint valaha!
- A MOMkult-ban látható kiállítás anyagát hogyan válogatta?
- Az utóbbi évtizedben készült képek egy ideig csak a digitális térben léteztek. Ebből kilépve tavaly részt vettem két sorozatommal a Műcsarnok „Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói” című tárlatán, majd önálló kiállítással a XV. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon. Ezek a nagyszerű lehetőségek ösztönöztek újabb kiállítóhelyek keresésére. Örömmel fogadtam a MOMkult visszajelzését. Jártam már itt koncerten, de újra megnéztem a helyszínt. A Reich Károly Lépcsőgaléria adta magát: lépcső, korlát, a termekben székek – szerencsés egybeesés, mert kedvenc témáim a székek, a díszes lépcsőkorlátok vetületei, árnyékai. Fotóimon a napfény és az árnyék meghatározó szerepet játszanak, fontos számomra a természetes fény jelenléte és annak iránya. A megfelelő égtáj szerinti megvilágítás kellett például ahhoz, hogy ilyen szépen kirajzolódjon a díszes, egyedi kovácsoltvas korlátok vetülete. Látható annak a luxemburgi lépcsőnek a fotója is, amely a kecskeméti kiállításom plakátjára került. Szerencsémre ottjártamkor a napfény hosszan elnyújtotta a korlát árnyékát, többféle tónusban megfestve a lépcsőfokokat.
- Hogyan lett modell a szék?
- Általában nem sok figyelmet tulajdonítunk egy széknek. De ha egy helyiségbe késő délután besüt a nap, egy teljesen átlagos szék egy szokatlanabb nézőpontból nyújthat valamiféle esztétikai élményt, mint ezen a fotón: az egyes székek támlája a saját vagy egy másik szék ülőfelületére vetül, így máris létrejön egy hatás-kölcsönhatás. A pillanat múlandó. Amikor vezetés közben veszek észre egy témát, előfordulhat, hogy mire leparkolok és visszamegyek, már elment a nap, elmúlt a pillanat… Ezzel szemben egy fénykép lehet örök!
- A tükröződéses képek hogyan születtek?
- Az ismert épületekről, mint például a Cifra Palota, jobbnál jobb profi és amatőr képek készülnek, szerettem volna valami újdonságot kitalálni. Régebbi és új fotóimon is kísérleteztem, melyikkel hogyan működik, ha egyszeres vagy kétszeres tükrözéssel transzformációt viszek végbe. Hamar kitapasztaltam, hogy fények és kontraszt tekintetében mindenképpen kell lennie egy jó alapfotónak.
- Visszatérve az animációhoz, ön többek között a tavaly elhunyt Jankovics Marcellel is dolgozott. Hogyan emlékszik vissza rá?
- A Kecskeméti Rajzfilmstúdióban töltött évtizedek alatt jó néhány Magyar népmesék-epizódban dolgozhattam. Amikor pár évvel ezelőtt kézbe vettem a tervezett Toldi-sorozat első, Jankovics Marcell által megrajzolt képes forgatókönyveit, azok filmként peregtek le előttem. Ez is mutatja a zsenialitását. Felkérést kaptam, hogy irányítsam a rajzolók munkáját, és boldogan vállaltam a feladatot. Személyesen keveset találkoztunk, a pandémiás helyzet miatt is le kellett mondani több stábvetítést; míg ő és az ottani munkatársak a budapesti irodánkban alkottak, mi a Kecskemétfilmnél tettük hozzá a magunkét. A sorozat lezárult, bemutatta a televízió. Az ő szellemében, az általa meghatározott kiegészítésekkel már egy szűkebb stáb készíti a mozifilmváltozatot, amelyet ősszel láthat majd a közönség. Izgalmas, kihívásokkal teli éveket köszönhetünk neki. Roppant sajnálatos, hogy Marcell nem érhette meg a Toldi bemutatóját.
- Min dolgozik most?
- Jelenleg az egyik fő munkánk a Magyar szentek vallomása sorozat, amelynek az epizódjait az a református teológus Békési Sándor írja, tervezi és rendezi, aki maga is sok szállal kötődik Jankovics Marcellhez. Mikulás Ferenc producer kérte fel a sorozat rendezésére, én kivitelező rendezőként segítem a filmek létrejöttét. A Szent István-epizód után rövidesen befejezzük a Szent Lászlóról és az Árpád-házi Szent Margitról szóló részt. Ezenkívül nyugat-európai bérmunkákon is dolgozunk. Az évek során több, részben a Kecskemétfilmnél is készült egész estés film jutott el az Oscar-díj-jelöltségig. Ez olyanfajta mérce, ami további munkákat hoz, és jelzi, hogy törekszünk a minőségre.
Szepesi Dóra