Valóban télen nyílik a téli jázmin

A téli jázmin a hegyvidéki kertek legkorábban bomló virága, olykor még a hóvirágot is megelőzi. Nem keverendő össze a nyár elején nyíló fehér és illatos jázminnal. Csak népi elnevezésük azonos, de nem rokon fajok, a tavaszi növényt valójában jezsamennek (Philadelphus) hívják.
Az olajfafélékhez tartozó téli jázmin (Jasminum nudiflorum) hatszirmú, sárga virágai az irodalmi adatok alapján már februárban kinyílhatnak, ám az olyan napsütéses, viszonylag enyhe teleken, mint a tavalyi vagy az idei, akár január közepén is megjelenhetnek a csupasz, zöld ágakon. A csalóka napsütés félrevezeti a növényt, mert ilyenkor még mutatóban sincsenek beporzók, és a biztosan beköszöntő hidegben lefagynak a virágok.
A hosszú, íves vesszőkből álló bokor sokrétűen használható a kertben. Talajával szemben nem igényes, félárnyékos helyen gyorsan terjed, és nagy területet elfoglal, ezért remek talajtakaró. Rézsűkre vagy támfalak tetejére ültetve ágai, lecsüngve, szépen takarnak.
Őshazájában, Kínában két méter magasra is megnőhet, de nálunk még akkor is ritkák az ilyen óriások, ha a nyári melegben hűségesen öntözzük őket. A legfontosabb gondozási munka a metszés, amit érdemes virágzás után elvégezni. A korona alakításával hiábavalóság sokat vesződni, inkább az idős ágakat távolítsuk el.Házilag is könnyen szaporíthatjuk. Aki szereti a kertészeti kihívásokat, az a kora nyáron vágott arasznyi hajtásdugványokkal próbálkozhat. Az árnyékos helyen, közvetlenül szabad földbe tűzdelt dugványok rendszeres locsolás mellett gyorsan gyökeret eresztenek, és már egyéves korukban végleges helyükre ültethetők. Aki ennél is biztosabb megoldásra vágyik, annak a tőosztás ajánlható. Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg, könnyen nevelhető, hálás növény, amely téli virágzásával különleges színfoltja lehet a hegyvidéki kerteknek.

(Barta)