Harcok helyett arcok

Nyugat-Kína, Tibet, India és Peru sokszínű kultúrájába engednek betekintést a Hegyvidéki Kulturális Szalon szinte egész épületét elfoglaló új fotókiállításának arc- és tájképei. A felvételeket Wonke Rezső rendező-operatőr készítette, aki – korábbi haditudósítói munkáival ellentétben – nem a drámát, hanem a nehéz körülmények között is fellelhető szépséget keresi hobbija, a fényképezés során.

„Wonke Rezső felnőttként kezeli a nézőket, nem kiabál bele a fülükbe. Nem kiabálja azt, hogy milyen egzotikus tájakon járt, és milyen nyomorúságos körülményeket talált ott. Nem próbál egy agresszív fotósorozattal meggyőzni arról, milyen veszélyek közepette dolgozott. Hagyja, hogy a saját világunkkal együtt belemélyüljünk a világába, és a saját fantáziánk szerint befejezzünk egy mozdulatsort, amit lefényképezett” – mondta a megnyitón Kaiser Ottó, aki úgy véli, Wonke harmóniát sugároz az embereket, állatokat, tájakat, városokat megörökítő, „elegáns és kissé távolságtartó” fényképeivel. Ez a stílus számára a 19–20. század fordulójának mestereit idézi, vagy épp André Kertészt a két világháború időszakából.

Kaiser Ottó szerint a véres eseményeket dokumentáló profi fotósok a második világháborút követően háttérbe szorították a fotográfia Wonke Rezső által is művelt, szelídebb műfaját, és mindmáig nehéz letérni a fotóriporterek által kitaposott útról. De nem lehetetlen, „ma is vannak olyan fotográfusok, akik elég bátrak ahhoz, hogy lefényképezzék a szépet és a jót”.

„Nehéz döntés volt, hogy fotográfus legyek, vagy operatőr. Azért lettem operatőr, mert szerettem volna csapatban dolgozni, de rá kellett jönnöm: a filmezés során senki más nem olyan magányos, mint az operatőr” – szólt némi iróniával szakmájáról Wonke Rezső. Hozzátette, korábban háborús övezetekben és nyomornegyedekben, menekülttáborokban forgatott, a fényképei viszont a kiszabadulást jelentik ebből a világból, talán ettől lettek derűsek és szelídek.

Az alkotó elmondta, hogy a Hegyvidéki Kulturális Szalon nagytermében, a kiállítási fal felső sorában a Selyemút nyugat-kínai, ujgurok lakta szakaszáról láthatók fényképek, ahol két hónapig volt expedíción – az ott készült mintegy ezer diából egyes felvételek korábban a National Geographicben is megjelentek. Az alsó sorban bemutatott fotók a Delhi, Mumbai és Varanasi „aranyháromszögében” élő indiaiak világáról adnak képet. A nagyterem felett, a galériateremben Tibet és Peru magas hegyi tájai, valamint az ott élők portréi kaptak helyet.

„A nyugati embereknek mindig az a fontos, honnan hová mennek, keleten azonban megtanultam: sokkal lényegesebb az, amit útközben átélünk” – adott magyarázatot a kiállítás címére – Úton – az operatőr. Meggyőződése, hogy „a világ rendkívül szép, izgalmas és sokszínű”, ezért törekedett a tárlat összeállításánál is a sokszínűségre.

Családi érintettsége miatt Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára is beszélt a megnyitón. Elmesélte, hogy egy derék református atyafi, anyai nagyapja öccse a negyvenes évek végén özvegyen maradt három kicsi gyerekkel. Végül talált magának egy feleséget, aki társa lett a gyerekek felnevelésében: ő Wonke Rezső nagynénje.

„Vér szerint nem vagyunk rokonok, de rokon lelkek vagyunk, és egy család lettünk” – fogalmazott az államtitkár. Mint mondta, Wonke Rezsőnek a humora mellett elképesztő éleslátása is van, és ez a képeiből is kitűnik. Mindemellett a szeretete érinti meg őt leginkább, ami kézzelfogható a családjában.

k.

Wonke Rezső Úton című fotókiállítása március 3-ig tekinthető meg a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (XII., Törpe utca 2.).