Kevesebb fényt!

Ha a környezetvédelem szóba kerül, általában a hulladékra, a légszennyezésre gondolunk, és csak az utolsók között jut eszünkbe a fényszennyezés. Könnyen a szőnyeg alá söpörjük a problémát, pedig egyre aktuálisabb, és a hatásai sem lebecsülendők.
Fényszennyezésnek nevezünk minden olyan emberi közreműködéssel gyúló fényt, ami közvetlen célján túlterjedve is világít, és ezzel negatív élettani hatást gyakorol az élővilágra vagy az emberre. Városaink a fényszennyezés gócpontjai. Különösen az őszi óraátállítás után érezzük úgy, hogy a korán ránk köszöntő, barátságtalan délutáni sötétség ellen tennünk kell, felkapcsoljuk hát a villanyt. A fénykéve pedig nemcsak a járdára, vagy az íróasztalra ömlik, hanem megvilágítja a tág környezetet és az égboltot is. Különösen ködös időben szembetűnő, hogy a nagyváros fényei már kilométerekről látszanak, messze távolabbról, mint ahogy az épületek körvonalai kirajzolódnának.
Miközben hatékonyan elűzzük a sötétséget, mindenkinek ártunk. A környezetünkben élő állatok sokasága használja tájékozódási pontként a fényt. Ez a navigáció azonban nem „működik” mesterséges fényben. Például a lepke, amely megszokta, hogy ha a fényforrás oldalt helyezkedik el, akkor egyenesen repül, egy villanykörte körül megzavarodva rója a köröket. Ahogyan Karak megtanítja Vuknak, hogy a sötétség a róka barátja, úgy sok más állat számára is védelmet, biztonságot, nyugalmat és pihenést jelent.Mások olyan mértékben alkalmazkodtak a fényszegény élethez, hogy érzékszerveik nem tudják tolerálni az evolúciós értelemben hirtelen jött változást. Bár szeretünk megfeledkezni erről, de végső soron mi is a nappal aktív állatokhoz hasonló biológiai igényekkel rendelkezünk, azaz az éjszakai pihenésünkhöz nélkülözhetetlen a sötétség. Az ablakon beszűrődő fény anélkül tartja fenn viszonylagos éberségünket, hogy tudatosulna bennünk a probléma. Csak annyit veszünk észre, hogy – megmagyarázhatatlan okból – rosszul alszunk, kimerültek leszünk.
Magyarországon a jog is megjelenít bizonyos védelmet a felesleges megvilágítástól. Tipikusan az olyan esetekre lehet gondolni, amikor valaki fényárba borítja az ingatlanát, és ettől a környéken élők nem tudnak nyugodtan aludni. Előfordul, hogy a középületek megvilágítása – különösen a talajba süllyesztett reflektorok esetén – okoz jelentős fényterhelést. Sokszor a játszóterek is egész éjjel ki vannak világítva, és a villamosmegállók peronjai szintén, miközben a villamos már rég aluszik.
A rossz példák mellett akadnak előremutató kezdeményezések – a Hegyvidéken is. A Normafa futóösvénye melletti lámpák csak akkor világítanak teljes intenzitással, ha valaki arra jár. Két futó között gyengébb, csak mintegy 20%-os – és gazdaságosabb – fényerővel nyújtanak biztonságot adó, de visszafogott megvilágítást.
Ez a példa is mutatja, hogy kis odafigyeléssel is nagymértékben csökkenthető a városi fényszennyezés. Ha ingatlanjaink környékén a kültéri lámpákat mozgásérzékelővel kapcsoljuk össze, ha a használaton kívüli fényforrásokat lekapcsoljuk, ha az éjszakai világítást a felhasználás helyére (kapu, sétaút) fókuszáljuk, máris sokat tettünk – és még spóroltunk is!

(Barta)