Füles-rajzok Pikantériából

Amikor Tóth József az MTI Fotó fényképészgyakornoka lett 1960-ban, édesapja, Tóth József vendéglős gyakran mondogatta neki, miért nem rajzol. „Ide figyelj, itt ez a Balázs-Piri Balázs (akinek a testvére, Tamás egyébként az osztálytársa volt), műszaki egyetemet végzett mérnök, közben rajzol a Ludas Matyiba, és száz forintot kap egy képért!”

Akkoriban ez nem kis pénzt jelentett, egy kezdő fizetés ezer forint volt, de a fotográfustanonc úgy gondolta, miért rajzolna, ha életében nem tette. És ebben a műfajban nem elég rajzolni tudni, ki is kell találni valamit… „Gondolkodjál! – nyüstölte szelíd erőszakkal az apja, addig-addig, amíg végül fogadtak: két hónapon belül megjelenik egy munkája valamelyik budapesti lapban.

Még azon a nyáron a Füles magazin közölte egy kis rajzát, ami akkorka volt csak, hogy alig lehetett észrevenni. „A fater nem akarta elhinni, hogy elveszítette a fogadást. Bement Hidvégi Feri bátyámhoz, a főszerkesztőhöz, és megkérdezte, komolyan, ezt az én fiam rajzolta? Itt indult el a rajzolási mániám. Apámnak köszönhetem az egészet.”

A Balázs Béla-díjas alkotó minderről a tőle megszokott humorral mesélt a Galéria 12-ben most látható kiállítása megnyitóján. Némi magyarázattal „kellett” szolgálnia ugyanis arról, hogy reklámfényképész, fotóművész létére hogyan születtek meg azok a művei, amelyekből Útirajzok Pikantériából címmel válogatást mutat be a Galéria 12 Egyesület kiállítóhelyén.

Rajzolni nem tanult, de az ötletei csak úgy sziporkáztak – mint később a reklámfotók esetében is. 1960 és 1965 között számtalan lapban, folyóiratban jelentek meg főleg szöveg nélküli művei, mint például a Ludas Matyiban, az Ország-Világban, a Lobogóban, a Nők Lapjában, a Magyar Szemlében, a Fülesben. Ez utóbbi nevet művésznévként fel is vette.

„Labdába nem rúghattam az akkori elképesztően jó karikaturisták mellett” – utalt többek között Kaján Tiborra, Hegedüs Istvánra (Hihi), Sajdik Ferencre, Toncz Tiborra, Schwott Lajosra. Ám a karikatúrához ötlet is kellett, és ebben Tóth József Füles köztudottan bővelkedett. „Toncz azt mondta nekem, ötven forintot ad egy ötletért, mert rajzolni piszkosul tudott, de ötlete nem volt egy darab sem.”

1965-ben történt, hogy dr. Klinkó Márk, az MTI külföldi képszolgálatának vezetője felhívta a figyelmét egy nemzetközi pályázatra, amelyre egy hét alatt száz szöveg nélküli rajzot kellett készítenie, a lényeg csupán annyi volt, hogy pikánsak legyenek. Megrajzolta mind a százat, és már rég elfelejtette az egészet, amikor egyszer csak felhívta a főnöke, hogy „gyere, itt van egy csomó dollár, megnyerted a pályázatot”!

Nos, hogy ezek után miért is maradt abba ez a sikeresnek bizonyuló vonal? A magyarázat egyszerű: ’65-ben annyi fotózási munkája volt, hogy befejezte a rajzolást. Ez tehát a pikáns rajzok története, amelyekből ezen a kiállításon jó néhány mulattató darabot láthatnak a vendégek.

A tárlat rendezője, Szamos Iván és felesége, Magdi a művésztől köszönetként egy kis könyvecskét kapott, amely ezekből a karikatúrákból készült, és egy eredeti rajzot, valamint akkori munkaeszközeiből egy dipa papírt és egy tustollat. Szamos Iván elmondta, hogy két évvel ezelőtt, amikor digitális kiállítást rendeztek a Galéria 12 honlapjára, megihlették őt Tóth József Füles rajzai, és animációt készített belőlük – Strauss-zenére –, amelyet a mostani megnyitó közönségének is levetítettek.

A könnyed hangulatú program végén Tóth József Füles felhívta a figyelmet kollégája, Simon Csilla fotóművész B32 Galériában látható életmű-kiállítására, valamint Borza Teréz porcelánművész, a G 12 Egyesület elnöke Műcsarnokban megnyíló életmű-kiállítására.

SzD

A tárlat július 3-ig látogatható, mindennap 16-22 óráig (szerdán és vasárnap zárva). Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár, Hajnóczy József utca 21.