Rejtelmes vadon a társasház kertjében

A gyermekvasút végállomásánál a hajdan felkapott Hargita Üdülő ma társasház. Majd’ félhektáros kertje egykor díszkertté lett alakítva, aztán úgy is maradt, de ma már inkább csak emlékeiben őrzi a korabeli esztétika nyomait. A szomszéd telken volt a – mai szóhasználattal – közösségi kert, amelyben mindenki kedve szerint gazdálkodhatott az apró parcellákon. Mára az épület kis lakásokból és fényűző közösségi terekből álló, 53 lakásos társasházzá alakult, a kert pedig lassan visszaalakult bokrokkal, fákkal tarkított rétté.Kertészre itt nincs is szükség – gondolhatnánk. Pedig a látszólagos érintetlenség mögött sok munka és különösen sok gondolat rejtőzik. A virágos gyepet évente csak kétszer kaszálják, hogy a vadvirágok kedvükre nyílhassanak, magot érlelhessenek. Van is belőlük rengetegféle, a védett peremizstől a törpe nőszirmokon át a nagyezerjófűig, a borkóróig.
A kert ritka különlegessége az apró vetővirág, amelynek kerületi jelenléte váratlan botanikai érdekesség. Itt talán a városinál kicsit hűvösebb klímát és a zavarás hiányát hálálja meg összetéveszthetetlen, sárga szirmaival. A réti virágokon megporzó rovarok tömege tobzódik, de nem a Hegyvidék alsóbb régióira jellemző vadméhek, hanem inkább különféle bogarak és pillangók. A reggeli napfényben kék boglárkalepkék, pepita sakktáblalepkék, elegáns kardoslepkék, tarkalepkék és nyughatatlan álcsüngő lepkék táncolnak virágról virágra.
A rétet galagonyabokrok tarkítják, ezek szintén a természet ajándékai. Nem így az orgonák, amiket egykor fáradságos munkával ültettek, ám annyira jól érzik magukat, hogy mindent elnyomnának, ha gondos kezek finoman nem parancsolnának megálljt fékevesztett terjedésüknek.
A vad- és a vöröslevelű cserszömörce épp most lépi át a kerítést, de a kert jelentős részében azért a tölgyek vannak otthon. Alattuk, az árnyékos talajon jó lehetőség adódott a csúszda elhelyezésére.Itt kaptak helyet a gallyfonatból épített magaságyások is, amelyekben árnyékliliom, petúnia és társaik fejlődnek. A Hügel-ágyás kísérleti jelleggel épült. Lényege, hogy az ágakból és komposztból álló alsó rétegre kerül a termőföld a haszonnövényekkel. Ha teljesen elkészül, felülről mulcs óvja majd a túlzott párolgástól. Az már most látszik, hogy a vastag komposztréteg szivacsként szívja magába a nedvességet, és öntözés nélkül is sokáig ellátja az ágyás növényeit. Virágzik is a tök, a paradicsom és az ágyás peremére ültetett virágok sora!
A fák alatti kertrész ösvényeit vastag dióágak szegélyezik, és a kertben összegyűlt gallyak aprítéka borítja. Ilyen út vezet a komposztálókig is. A lakóknak azonban nem kell messzire zarándokolni a konyhai hulladékkal, mert a kertkapunál elhelyezett komposztos kukát is használhatják. A kert gondozójának megér annyit a hulladék hasznosulása, hogy vállalja a fáradságot, és a közös szemetes tartalmát hetente egyszer-kétszer maga vigye el a komposztálókeretekbe. A beérett komposztra pedig mindig bőven van igény a kertben.A magasabb rendű állatokat a mesterséges odúban évente több fészekaljat felnevelő cinkék, rigók, csúszkák, galambok, harkályok, szajkók és őszapók képviselik állandóan. Mellettük se szeri, se száma a ritkábban, csak látogatóba érkező szárnyasoknak. A hüllők közül a fürge gyík a leggyakoribb, de kék nászruhát viselő zöld gyíkok is surrannak a fűcsomók között. Egy méteres erdei sikló is feltűnt, amely unott egykedvűséggel mászott fel az egyik fenyő földre hajló ágán. Jelenléte és viselkedése félreérthetetlenül jelezte, hogy otthon érzi magát itt.
Ritkaság a Hegyvidéken, hogy valaki a kertjében gombászhasson. Az ártéri lombos fák törzsén gyakori sárga gévagomba mellett galambgombából, szegfűgombából és tinóruból is annyi van eső után, hogy jóllakhat belőle a család.
Ha csak ennyit mondanánk el erről a kertről, elég is lenne, de a tavalyi „Kertemben a természet” pályázat különdíjához mindenképpen hozzájárult a felelős gazdálkodás szemlélete. A tűzrakó téglaburkolata például a környékbeli házaknál vált feleslegessé, és a „Zero waste” (a hulladék keletkezésének megelőzését és az anyagok újra- és továbbhasználatát ösztönző megközelítésre koncentráló) civil hálózat közvetítésével jutott ide, ahol még sok éven át tesz majd jó szolgálatot.Az esővíz már most sem kerül a csatornába: a tetőről lefolyó csapadék zárt gyűjtőedényben várja, hogy öntözővízként a részben árnyékoló takarást biztosító dísz- és haszonnövények hasznára lehessen. A próbaüzemben lévő rendszer bővítése a kerületi esővíz-hasznosítási pályázat kiírására vár.
Talán azt hisszük, könnyű annak, akinek a kertjétől kőhajításnyira virít az Apáca-rét, a Hegyvidék egyik legértékesebb növénytársulása! Tényleg gyorsabban megjelennek a vadvirágok itt, mint a városiasabb környezetű kertekben, de ne feledjük: néhány évtizede az Apáca-rét kínosan nyírt gyeppel borított golfpálya volt, ez a területrész pedig egy társasüdülő díszkertje. A természet megteszi a magáét a terület visszahódítására, a társasházban lakó hegyvidéki szomszédaink pedig szerencsére hathatós segítséget nyújtanak ebben, amit nem lehet eléggé értékelni.

(Barta)