Kutya jó nap volt a Hegyvidéken!
Nincsenek kutyások és nem kutyások. A kutya gazdi nélkül csak „kuty”. A póráz pedig pár száz év múlva akár teljesen szükségtelen lehet. Az első hegyvidéki Kutya jó napon érdekes előadásokkal, vitafórummal és interaktív programokkal várták a szervezők a vendégeket, akik nemcsak a tudatos kutyatartás fortélyairól tanulhattak a Gesztenyés kertben, de azt is megtudhatták, mit köszönhet az emberi civilizáció a négylábú hősöknek.
Habár a Tükörsuli jól képzett diákjai nem mehetnek egyedül a boltba, de a kosár cipelésében szívesen segítenek. Ha kell, vezényszóra forognak, hemperegnek, összeszedik a játékokat, felugranak a gazdi hátára, majd a helyesen abszolvált feladatot egy pacsival ünneplik.
Az önkormányzat által szervezett első Kutya jó nap közönségének két- és négylábú tagjai is csodálattal figyelték a nem mindennapi bravúrokat, pedig – mint kiderült – ezeket a trükköket szinte bármelyik eb megtanulhatja, csupán a gazdinak el kell érnie, hogy kedvence kizárólag rá figyeljen. „A Böszörményi úton többször láttam már egy vizslaszerű kutyát, aki a gazdája helyett szokta cipelni a szatyrot. Lenyűgözően intelligens állatok!” – mondta lapunknak Nagy Krisztina, aki – ahogy ő fogalmazott – fajtiszta keverék kutyusával együtt figyelte a látványos produkciót.
„A Hegyvidéken megszokhatták már, hogy az önkormányzat rendszerint különböző rendezvényekkel szólítja meg a közösségeket – legyen szó gyerekekről, kismamákról, nagymamákról, családosokról vagy egyedülállókról. Itt mindenki megtalálhatja a számára kedves programokat. A mostani elsősorban a kutyásokról, a kutyásoknak, a kutyákról szól, de természetesen nem csak nekik!” – fogalmazott köszöntőbeszédében Fonti Krisztina, aki szintén kutyatulajdonos.
A hegyvidéki alpolgármester kiemelte: fontos, hogy a kutyások és a nem kutyások megtalálják a közös hangot, elkerüljék a konfliktusokat, és békésen tudjanak egymás mellett élni. Emlékeztetett a 2012-ben induló, több nemzetközi díjjal elismert „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” kampányra, amely a kerületben élők és a szakma körében is sikeres volt.
„Akkor száz speciális kutyapiszokgyűjtőt helyeztünk ki, mostanra már háromszáz ilyen edény van. Az akciónak köszönhetően jóval kevesebb a kutyapiszok a Hegyvidék utcáin, persze továbbra is van még mit tanulnunk nekünk, kutyatulajdonosoknak” – fűzte hozzá az alpolgármester, aki egyúttal „kutya jó napot” kívánt az érdeklődőknek.A vidám csaholástól hangos Gesztenyés kertben a gazdik nagy kedvence, Korom Gábor kutyatréner tartott előadást a városi kutyatartás etikájáról.
„Szeretném leszögezni, hogy nincsenek kutyások és nem kutyások. Szinte biztos, hogy minden embernek van olyan őse, akinek volt kutyája. Akinek köze volt ahhoz, hogy ezt az élőlényt kiemeltük a természetből, és magunk mellé vettük – mondta a Tükör Módszer megálmodója, aki arról is beszélt, miért van különösen fontos szerepe a kutyáknak az életünkben. – Az ebek elsődleges feladata a védelem volt. Az embernek idő kellett ahhoz, hogy a tápláléklánc csúcsára kerüljön. Ebben a kutya segített, hiszen reakcióidőt kaptak az őseink. Ez óriási érték a vadvilágban. Tehát amikor jött a kardfogú tigris, akkor nem Ősember Joe legkisebb fiát vitte el, hanem az őskutyát. Az embereknek maradt elég idejük arra, hogy elbújjanak. Mélységes hálát kell éreznünk a kutyák iránt, mert társként segítettek, hogy eljussunk odáig, ahol ma vagyunk.”
Korom Gábor egy másik kérdésben is határozott véleményt alkotott: szerinte a kutya nem érzi jól magát a pórázon, csak elviseli azt, ugyanakkor ahhoz, hogy ez megváltozzon, a gazdiknak meg kell tanulniuk kontrollálni kedvenceiket: „Mi, kutyatartók, tehetünk azért, hogy a törvényalkotók a valósághoz, a szükséglethez igazítsák a szabályokat. Ha képesek vagyunk bármilyen helyzetben behívni az ebet, akkor talán az a nap is eljöhet, amikor a gazdára bízzák, kell-e a kutyára póráz, vagy nem.”
- Évtizedek óta kutyákkal foglalkozik. Mit gondol, történt bármilyen változás a kutyatartást illetően? – kérdeztük Korom Gábort.
- Az elmúlt negyven év alapján nem túlzás azt mondani, hogy nagyon pozitív irányba haladunk. Ez főleg a kutyás civil szervezeteknek és a mostanihoz hasonló tudatos kezdeményezéseknek köszönhető.
- Előadásában többször említette a tudatos kutyatartást...
- A gazdiknak tisztában kell lenniük a kutya szükségleteivel. Nekik nem csilivili fekhelyre, vagy trendi etetőedényre van szükségük, hanem gazdára. Olyasvalakire, akinek van tekintélye, aki odafigyel az életmódjukra, a sportra és a kontrollra. A kutyának tehát az elsődleges szükséglete – és ez egy evolúciós pont –, hogy legyen gazdája. Mert a kutya morális alapjait nem a hozott „skillek” biztosítják, hanem a gazdi, aki a meghúzott határvonalakkal társadalmi szempontból kompatibilissé teszi őt.
- A közösségi médiában több kutyás csoportot is követek. Az egyik legérzékenyebb téma a kedvencek csinosítása. Ha valaki feltölt egy fotót arról, hogy színesre festette a kutyusa bundáját, akkor elég sokan felháborodnak, sőt egyenesen állatkínzónak kiáltják ki. Ön mit gondol erről az új trendről?
- Fontos tisztázni: a kutyának nem lesz baja attól, hogy befestik a szőrét, vagy punkfrizurát vágnak neki. Én bírom ezeket az arcoskodásokat. A kedvencek ezt mind elviselik a gazdájukért. A baj akkor van, ha a kutyával valami mást szeretnének túlkompenzálni. Ilyen a háláért való túletetés is. Csak ismételni tudom magam: a kutyának olyan gazdára van szüksége, akinek van tekintélye, aki meghúzza a határokat. A festett szőrtől a gazdi még nem veszíti el a tekintélyét! A kutya gazdi nélkül ugyanis csak „kuty”.
- Többször kitért arra, hogy háromszáz év múlva furcsán tekintenek majd vissza a mostani kutyatartókra. Miért gondolja így, hogyan látja az ebek jövőjét?
- Optimista vagyok. Ha a gazdik megtanulják kontrollálni a kutyákat, akkor pórázra sem lesz szükség. Tudom, ez ijesztően hangzik, de már elindultunk ezen az úton. Tizenöt évvel ezelőtt jóval több volt a kutyaürülék; nem hiszem, hogy akkor itt ülhettek volna az emberek a fűben. Mára ez megváltozott. Én teljesen apolitikus vagyok, de el kell ismernem, hogy a tizenkettedik kerület élen jár a tudatos kutyatartás előmozdításában. A Kutya jó naphoz hasonló programok lehetőséget adnak arra, hogy a gazdik tanuljanak, a kutyások és a nem kutyások közti ellentét pedig csillapodjon.
A kutyatréner beszélgetésünk után a kutyások és a nem kutyások vitafórumára sietett. Ott az egyik hölgy elmesélte, hogy egyszer futás közben megtámadta őt egy kutya.
„Alapvetően én a prevenció híve vagyok. Ilyen eseteknek nem szabad megtörténniük. Ilyenkor érdemes belógatni magunk elé egy ruhadarabot, vagy bármilyen eszközt” – tanácsolta Korom Gábor, aki azt is hozzátette, hogy a támadásoknak három oka lehet: félelem, dominancia és zsákmányszerzés. „Póráz nélkül csak azt a kutyát lehet elengedni, akit minden esetben be tud hívni a gazdája!” – hangsúlyozta.A Gesztenyés kertben egymást váltották az előadók. Az állatorvosoktól megtudtuk, miért fontos az ivartalanítás, és mit tehetünk a kutyák egészséges táplálkozásáért. A Noé Állatotthon és a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége a tudatos kutyaválasztáshoz adott tanácsokat.
„A menhelyekre, a tévhitekkel ellentétben, nem csupán keverék, hanem fajtiszta kutyák is bekerülnek. Aki kutyát szeretne, nálunk biztosan talál!” – adott felvilágosítást Schneider Kinga, a Noé Állatotthon munkatársa, akitől azt is megkérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy az idősebb kutyákat nehezebb örökbe adni.
„Sokan azt hiszik, hogy akkor kötődik majd hozzájuk a kutya, ha ők nevelik fel – válaszolta. – Azt gondolják, felnőttkorban már nehéz összecsiszolódni. Ez nem igaz! A kutyák egész életükben hajlandók tanulni, alkalmazkodni, lehet őket terelni, lehet velük kutyasuliba járni, sőt, mindezt igénylik is. Azzal viszont tényleg nem tudunk vitába szállni, hogy az idő rövid. Elhiszem, hogy nehéz döntés hazavinni egy tízéves kutyát, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy egy idős kutya rengeteg csodát tartogat. Én úgy szoktam megfogalmazni, hogy a mi közös életünk nem az idő hosszúságában, hanem a szeretet mélységében mérendő.”
A színpadon túl is tartalmas programokkal várták a szervezők az érdeklődőket, akik elsajátíthatták a mantrailing alapjait, fotózkodhattak, megismerhették a kutya-fizioterápia előnyeit, és gyönyörködhettek a magyar kutyafajtákban.
„Nagyon jó döntés volt eljönni, gratulálok a szervezőknek! Igényes a program, rengeteg az érdekesség, fantasztikus a hangulat! Mangó és én is rendkívül jól éreztük magunkat. Bízom abban, hogy lesz ismétlés!” – összegzett Páder Balázs, aki hároméves vizslájával együtt töltött el egy kutya jó napot a Gesztenyés kertben.
Boussebba Mimi